Amióta a Velencei Bizottság 2017. december 9-én megjelentette véleményét[1] a 2107. szeptember 5-én megszavazott új oktatási kerettörvényről[2], s azon belül a jogszabálynak az oktatás nyelvét szabályozó 7. cikkéről, a kijevi kormányzat – mind a régi államfő, Porosenko regnálása idején, mind pedig az új elnök, Zelenszkij beiktatása óta – minden lehetséges fórumon azt állítja, hogy Ukrajna nem sérti meg nemzetközi kötelezettségvállalásait, nem szűkíti a kisebbségi nyelveken folyó oktatáshoz való jogot, és fokozatosan végrehajtja a Velencei Bizottság által megfogalmazott ajánlásokat.
Emlékezzünk vissza, mi is állt a nemzetközi jogász testület által 2017 végén kiadott dokumentum összefoglaló 116. bekezdésében:
- Az aggodalmakat azonban más jogalkotási aktusok és a 7. cikk, különösen az általános középfokú oktatásról szóló törvény végrehajtása során azonnal kezelni lehet. E tekintetben a Velencei Bizottság kiemelten ajánlja:
– a végrehajtási jogszabályok elfogadásakor teljes mértékben alkalmazni a 7. cikk (4) bekezdésében biztosított lehetőségeket az Európai Unió hivatalos nyelvein az adott kisebbségek számára történő megfelelő szintű oktatás biztosítása érdekében;
– az államnyelv tanításán túl továbbra is biztosítani a kisebbségi nyelvek oktatásának megfelelő arányát az általános és középfokú oktatásban;
– az államnyelv-oktatás minőségének javítását;
– az oktatási törvény vonatkozó, átmeneti rendelkezéseinek módosítását, annak érdekében, hogy több idő álljon rendelkezésre;
– a magániskolák mentesítését az új nyelvi követelmények alól a Keretegyezmény 13. cikkével összhangban;
– az új oktatási törvény végrehajtása keretében új párbeszédre kerüljön sor a nemzeti kisebbségek képviselőivel és minden érdekelt féllel az oktatás nyelvéről;
– annak biztosítását, hogy a törvény végrehajtása ne veszélyeztesse a kisebbségek kulturális örökségének megőrzését és a kisebbségi nyelveken folyó oktatás folytonosságát a hagyományos iskolákban.[3]
Nos, Kijev értelmezésében megtörtént az első lépés a fenti ajánlások teljesítése felé akkor, amikor az előző politikai rendszer utolsó óráiban a Verhovna Rada 2019. április 25-én megszavazta az államnyelv funkcionálásáról szóló törvényt[4], melynek Átmeneti rendelkezések című IX. Rész 3. pont 1. bekezdése alapján 2018 helyett a jelenleg még orosz tannyelvű iskolákban 2020-tól, a magyar és román tannyelvű iskolákban pedig 2023-tól fogják csak alkalmazni az oktatási törvény 7. cikkét, illetve az államnyelvi törvénynek az oktatás nyelvét szabályozó 21. cikkét.[5] Ezzel Ukrajna szerint teljesült a Velencei Bizottság azon ajánlása, hogy el kell halasztani az oktatási törvény 7. cikkének alkalmazását. (Azt csak zárójelben jegyezzük meg, az államnyelvről szóló törvény 21. cikke a fent idézett halasztástól függetlenül gyakorlatilag teljesen megismétli az oktatási törvény 7. cikkében foglaltakat.)
Amint a Velencei Bizottság ajánlásaiban szerepel, az oktatási törvény 7. cikkével kapcsolatban kialakult éles vitát elvileg feloldhatja az általános középfokú oktatásról szóló új, speciális törvény. A törvény tervezete el is készült, s azt Ukrajna Oktatási és Tudományos Minisztériuma hivatalos honlapján általános vitára bocsátották[6], majd a parlament 2019. május 30-án a tervezetet első olvasatban megszavazta.
Ha megvizsgáljuk, hogyan kívánja rendezni ez a még nem hatályos tervezet az oktatás nyelvét, akkor azt látjuk, hogy a jogszabály az anyanyelvi oktatáshoz fűződő jogaikat tekintve négy nagy csoportba sorolja Ukrajna állampolgárait:
1) a többségi nemzet képviselői (az ukránok), akik mindvégig (az első osztálytól az érettségiig) mindent anyanyelvükön tanulhatnak;
2) az őshonos népek képviselői (gyakorlatilag a krími tatárok), akik szintén anyanyelvükön tanulhatnak;
3) azok a nemzeti kisebbségek, akiknek az anyanyelve az Európai Unió egyik hivatalos nyelve (például a magyarok, románok, lengyelek), az alsó tagozaton (1–4. osztály) anyanyelvükön tanulhatnak ugyan, de az 5. osztálytól kezdve évről évre egyre több tárgyat kell az államnyelven tanulniuk;
4) azok a nemzeti kisebbségek, akiknek az anyanyelve az Európai Unióban nem hivatalos nyelv, az alsó tagozaton (1–4. osztály) még anyanyelvükön tanulhatnak ugyan, de az 5. osztálytól kezdve az anyanyelvük gyakorlatilag csak az oktatási idő egyötödében jelenhet meg az oktatási folyamatban.
Mindezt az alábbi táblázat teszi áttekinthetőbbé.
Az anyanyelv megjelenésének százalékos aránya a közoktatás különböző szintjein a 2017-es oktatási törvény 7. cikke, az általános középfokú oktatásról szóló, első olvasatban megszavazott törvénytervezet 5. cikke és az államnyelvi törvény 21. cikke alapján
A Velencei Bizottság azonban határozottan elítélte a nemzeti kisebbségek különválasztását azon az alapon, hogy anyanyelvük hivatalos nyelv-e az EU-ban, vagy sem. Ezt az álláspontját a nemzetközi jogász testület nemcsak az oktatási törvény kapcsán hangsúlyozta, hanem az időközben a 2019-es államnyelvi törvény kapcsán 2019. december 9-én kiadott, az államnyelvi törvényt kifejezetten negatívan értékelő véleményében is.[7]
A kijevi kormányzat időközben előkészítette az általános középfokú oktatásról szóló törvény tervezetét a második olvasatra, azaz gyakorlatilag a végszavazást megelőző parlamenti vitára. Ha megvizsgáljuk a kijevi törvényhozás hivatalos honlapján elérhető táblázatot[8], amely az első olvasatban megszavazott szöveget veti össze a második olvasatra előkészített szöveggel, akkor az oktatás nyelvét szabályozó 5. cikk vonatkozásában rendkívül érdekes módosításokra figyelhetünk fel. Az összehasonlítás alapján kiderül ugyanis, hogy a tervezet előkészítői az új szövegben megszüntetik a különbséget az országban élő nemzeti kisebbségek között, és egyforma mértékben kapnak jogokat az anyanyelvi oktatásra azok a kisebbségek, akiknek a nyelve hivatalos az EU-ban, illetve azok is, akiknek az anyanyelve nem hivatalos az EU-ban. Ez a módosítás pozitív változásokat hoz ugyan az orosz közösség számára, rendkívül hátrányosan érint azonban bennünket, kárpátaljai magyarokat. Hogy lássuk, miről is van szó, táblázatba foglalva mutatjuk be az 5. cikk eredeti (első oszlop), illetve az új (második oszlop) szövegét (az eredeti törvénytervezetet ukrán nyelven közölve). A változásokat vastag betűvel emeltük ki, illetve a szempontunkból lényeges részeket piros betűvel jelöltük.
Hogy mit is jelent mindez konkrétan? Egyrészt azt, hogy Kijev – azzal, hogy megszünteti a különbséget a nemzeti kisebbségek két kategóriája között az anyanyelvi oktatáshoz fűződő jogaikat tekintve – nyilván úgy értelmezi, hogy újabb lépést tett a Velencei Bizottság ajánlásainak teljesítése felé.
Ha azonban nem a kijevi aspektusból nézzük a két szövegváltozatot, hanem a kárpátaljai magyar oktatás szemszögéből, akkor nyilvánvaló, hogy az új törvénytervezet az előző változathoz képest tovább szűkíti az anyanyelv megjelenését az oktatási folyamatban. Mindez jól látszik az alábbi táblázatban. A táblázatban pirossal emeltük ki azt, ahol az előző változathoz képest az új verzióban csökken az anyanyelv előfordulási aránya, zölddel pedig azt, ahol az új szövegváltozat alapján növekszik az anyanyelv megjelenési aránya.
A táblázatban látható, hogy:
1) A végszavazásra előkészített szövegváltozat már az alsó tagozat (az 1–4. osztály) szintjén is előírja, hogy a tantárgyak 20 százalékát az államnyelven (tehát ukránul) kell oktatni (ez a csökkenés az EU-s és a nem EU-s nyelveket beszélőket egyaránt érinti). Ez egyértelműen negatív irányú módosítás.
2) Az 5. osztálytól úgy egyenlíti ki az EU-s és a nem EU-s nyelvet beszélő nemzeti kisebbségek között az eredeti szövegben megjelenő különbséget, hogy (miközben az előbbi csoportban nem történik változás) az utóbbi csoportban jelentősen növeli az anyanyelven oktatott tárgyak arányát. Ez mindenképpen pozitív változás.
3) Az általános iskola végére az EU egyik hivatalos nyelvét beszélő kisebbségek esetében 60 százalékról 40 százalékra csökkenti, a nem EU-s nyelvet beszélő közösségek esetében pedig 20-ról 40 százalékra növeli az anyanyelv megjelenési arányát a törvénytervezet új változata. Ez a módosítás úgy egyenlíti ki a nemzeti kisebbségek két csoportja között az eredeti szövegben szereplő különbségeket, hogy egyik csoporttól elvesz, a másiknak ad. Ez nem tekinthető pozitív változtatásnak.
4) A középiskolai osztályokban hasonlóan jár el a jogalkotó: az egyik csoporttól elvesz, a másiknak ad. Ez pedig semmiképp sem jó irány.
A fentiek alapján úgy tűnik, hogy Kijev úgy próbál eleget tenni a Velencei Bizottság ajánlásainak, hogy közben nem hagy fel a kisebbségek anyanyelvi oktatáshoz fűződő jogainak fokozatos és folyamatos csökkentésével. Mivel a kárpátaljai magyar közösség – Magyarország hathatós erkölcsi és diplomáciai támogatásával – határozottan kifejezte aggodalmát és nemtetszését már a kárpátaljai magyar oktatást negatívan érintő eddigi jogszabályi változások kapcsán is, nyilvánvaló, hogy az anyanyelv arányát tovább csökkentő újabb törvényi módosítások nem elégíthetik ki a közösség tagjait. Ezt nyilván jól tudják Kijevben is. Mint ahogyan azt is, hogy ez a fajta hozzáállás nem fogja csökkenteni a Kijev és a kárpátaljai magyarok, illetve az Ukrajna és Magyarország között a kisebbségek oktatási és nyelvi jogainak csökkentése miatt kialakult konfliktust.
Vagy talán Kijevben úgy vélik, hogy ha alaposan beledurrantanak a nulláslisztbe, akkor az feloldja a konfliktust? Aligha…
[1] Opinion on the Law on Education of 5 September 2017 on the use of the State Language and Minority and other languages in education. Adopted by the Venice Commission at its 113th Plenary Session (8-9 December 2017). Strasbourg (Fr), Dec. 2017, 11. 25 p. Opinion no. 902/2017 CDL-AD (2017) 030. https://www.venice.coe.int/webforms/documents/default.aspx?pdffile=CDL-AD(2017)030-e
[2] Закон України «Про освіту». https://zakon.rada.gov.ua/laws/show/2145-19
[3] Az eredeti angol nyelvű dokumentum elérhető itt: https://www.venice.coe.int/webforms/documents/default.aspx?pdffile=CDL-AD(2017)030-e
[4] Закон України «Про забезпечення функціонування української мови як державної». https://zakon.rada.gov.ua/laws/show/2704-19
[5] A törvény eredeti, ukrán nyelvű szövege erről:
„3. Стаття 21 цього Закону застосовується з урахуванням тих особливостей, що особи, які належать до корінних народів, національних меншин України і розпочали здобуття загальної середньої освіти до 1 вересня 2018 року мовою відповідного корінного народу чи відповідної національної меншини України (крім осіб, визначених абзацом другим цього пункту), продовжують здобувати таку освіту до 1 вересня 2020 року відповідно до правил, які існували до набрання чинності цим Законом, з поступовим збільшенням кількості навчальних предметів, що вивчаються українською мовою.
Особи, які належать до національних меншин України, мови яких є офіційними мовами Європейського Союзу, і розпочали здобуття загальної середньої освіти до 1 вересня 2018 року мовою відповідної національної меншини України, до 1 вересня 2023 року продовжують здобувати таку освіту відповідно до правил, які існували до набрання чинності цим Законом, з поступовим збільшенням кількості навчальних предметів, що вивчаються українською мовою.”
A jogszabály teljes szövege elérhető itt: https://zakon.rada.gov.ua/laws/show/2704-19
[6] Проект Закону України «Про загальну середню освіту». [Draft Law of Ukraine „On General Secondary Education”] https://mon.gov.ua/ua/news/mon-proponuye-dlya-gromadskogo-obgovorennya-proekt-zakonu-ukrayini-pro-povnu-zagalnu-serednyu-osvitu
[7] OPINION ON THE LAW ON SUPPORTING THE FUNCTIONING OF THE UKRAINIAN LANGUAGE AS THE STATE LANGUAGE. Opinion No. 960/2019. Strasbourg, 9 December 2019. https://www.venice.coe.int/webforms/documents/?pdf=CDL-AD(2019)032-e
[8] Az összehasonlító táblázatot lásd a Порівняльна таблиця до другого читання 11.07.2019 c. rész alatt itt: https://w1.c1.rada.gov.ua/pls/zweb2/webproc4_1?pf3511=66333