Dr. Vargha Fruzsina Sára
Eötvös Loránd Kutatási Hálózat, Nyelvtudományi Kutatóközpont
Vélt határok és valós törésvonalak a nyelvjárási kontinuumban
Nyelvjárásterületek elhatárolása a kezdetektől kiemelt célja a nyelvföldrajzi kutatásoknak (Chambers–Trudgill 1998: 89–103, Kretzschmar 2018). A klasszikus vizsgálatokban néhány, a kutató által kiválasztott jelenség alapján, a különböző változatokat elhatároló izoglosszák megrajzolásával, lehetőség szerint izoglosszanyalábok mentén igyekeztek határokat kijelölni. A vizsgálatba vont jelenségek válogatása („mazsolázás”) és a térbeliség értékelése során óhatatlanul érvényesül a kutató prekoncepciója, így ez az eljárás erősen szubjektívnek tekinthető. A klasszikus módszer kritikájaként is jelentkeztek a nagyfokú objektivitásra törekvő dialektometriai kutatások, amelyek nagy mennyiségű adat alapján, előzetes válogatás nélkül, matematikai eljárások alkalmazásával, kvantitatív módszertannal teszik lehetővé a nyelvjárások összevetését és csoportosítását (Nerbonne et al. 1996, Heeringa 2004, Goeble 2010). Megfelelő mennyiségű informatizált adat birtokában a számítógépes dialektológia módszereivel az ilyen elemzések automatizálhatók, így hatékonyan elvégezhetők. A nyelvjárásterületek elhatárolása is automatizáltan, klaszteranalízissel történik, az adatokban rejlő összes információ figyelembe vételével.
Az előadásban a következő kérdések mentén járjuk körbe a nyelvjárások elhatárolásának témakörét: Lehet-e törésvonalakat megtalálni szomszédos kutatópontok összevetésével? Hol találhatunk nyelvjárási törésvonalakat nyelvatlaszaink alapján? Valóban beszélhetünk-e nyelvjáráshatárról ott, ahol a klaszteranalízis alapján két terület elhatárolódik egymástól? Mennyire fedi az automatikus csoportosítás eredménye a magyar nyelvjárási régiók tízes felosztását? Kirajzolódhatnak-e nyelvjárási törésvonalak a trianoni határok mentén?
A nyelvjárásterületek elhatárolásának szubjektív és objektív módszereit összevetve definiálom a nyelvjárási törésvonal fogalmát. Ugyanakkor magyar nyelvatlaszok vizsgálatán keresztül szemléltetem, hogy a nyelvjárásterületeket határozottan elkülönítő törésvonal ritka jelenség, ezzel szemben a kontinuum-jelleg a meghatározó. Bemutatom, nyelvészeti relevancia szempontjából hogyan tehetünk különbséget egyaránt objektív, ám a nyelvjárásterületeket különböző eredménnyel elhatároló kvantitatív eljárások között. Megállapítom, milyen nyelvi jelenségek vizsgálatával ragadható meg a nyelvjárások karaktere, a területi elhatárolás ugyanis ezen alapulhat. Érvelésemben arra is kitérek, hogy az államhatárok néhány évtizedes távlatban érdemi hatással lehetnek-e a nyelvjárások karakterére.
Hivatkozások:
Chambers, Jack – Peter Trudgill 1998. Dialectology. 2nd edition. Cambridge: Cambridge University Press. Goebl, Hans 2010. Dialectometry and quantitative mapping. In: Alfred Lameli, Roland Kehrein, Stefan Rabanus (eds.). Language and Space. Vol. 2: Language Mapping. Berlin: De Gruyter Mouton. 433–457.
Heeringa, Wilbert 2004. Measuring Dialect Pronunciation Differences using Levenshtein Distance. Groningen Dissertations is Linguistics. Groningen: University of Groningen.
Kretzschmar, William A., Jr. 2018. Linguistic Atlases. In: Charles Boberg, John Nerbonne, Dominic Watt. (eds.). The Handbook of Dialectology (eds.). Oxford: Wiley Blackwell. 57–72.
Nerbonne, John, Wilbert Heeringa, Eric van den Hout, Peter van de Kooi, Simone Otten, Willem van de Vis. 1996. Phonetic distance between Dutch dialects. In: Gert Durieux, Walter Daelemans, Steven Gillis (eds.). CLIN VI: Papers from the Sixth CLIN Meeting. Antwerp: Centre for Dutch Language and Speech (UIA). 185–202.