Szakértői kerekasztal Kijevben

Amint arról korábban beszámoltunk, Ukrajna Oktatási és Tudományos Minisztériumának 2018. augusztus 8-án kiadott 889. számú rendeletével újjászervezte az ukrajnai őshonos népek és nemzeti kisebbségek tanácsát. Az új összetételű tanács november 6–7-én tartott első ülését követően december 18-án újabb rendezvényre került sor, a korábbiakhoz hasonlóan az EBESZ és Ukrajna Oktatási és Tudományos Minisztériuma szervezésében.

A «Гаазькі рекомендації щодо прав національних меншин на освіту» і «Люблянські рекомендації щодо інтеграції різноманітних суспільств» – освіта як інструмент сприяння інтеграції [„A nemzeti kisebbségek oktatási jogairól szóló hágai ajánlások” és a „Ljubljanai útmutató a sokszínű társadalmak integrálásához” – az oktatás mint az integráció elősegítésének eszköze] című, a szervezők által „Експертний круглій стіл” megjelöléssel, azaz szakértői kerekasztalként megrendezett tanácskozáson a kárpátaljai magyar közösség képviselői is részt vettek. Az ukrajnai őshonos népek és nemzeti kisebbségek tanácsában az ukrajnai magyar közösséget hat személy képviseli, közülük ezúttal öten vettek részt a kijevi eseményen: Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke; Csernicskó István, a Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont vezetője; Szilágyi Lajos, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Felsőfokú Szakképző Intézetének tanára; Benedek Imre, az Aknaszlatinai Bolyai János Középiskola igazgatója és Kántor József, a Nagydobronyi Középiskola igazgatója.

A szakértői tanácskozást azzal a céllal hívta össze az EBESZ és Ukrajna Oktatási és Tudományos Minisztériuma, hogy az ukrajnai kisebbségi közösségek képviselői megismerkedhessenek az EBESZ két, a kisebbségeket közvetlenül érintő ajánlásával. A minisztérium és az EBESZ képviselőinek bevezetője, valamint Dmitro Narumov független szakértő bevezetője után azonban Csernicskó István hozzászólásában elmondta: A nemzeti kisebbségek oktatási jogairól szóló hágai ajánlások című dokumentum 1996-os, a Ljubljanai útmutató a sokszínű társadalmak integrálásához címmel készült anyag pedig 2012-es azaz egyik sem teljesen új, és a kárpátaljai magyar közösség szakértői természetesen ismerik a bennük foglaltakat. Hozzátette továbbá, hogy mindkét dokumentumban számos olyan ajánlás szerepel, amelyekre nem az ukrajnai kisebbségek képviselőinek figyelmét kellene felhívni, hanem az oktatási minisztérium alkalmazottaival és az ukrán állami hivatalnokokkal törvényhozókkal kellene mielőbb megismertetni. A hágai ajánlások 3) bekezdése például kiemeli, hogy „a releváns nemzetközi kötelezettségek és feladatok az elfogadott standardok minimumát képezik. Szellemük és szándékuk ellen való lenne a kötelezettségek és feladatok szűkítő értelmezése”. Vagy ugyanennek a dokumentumnak a 8) pontja egyértelműen azt mondja ki, hogy a nemzetközi jog szerint a nemzeti kisebbségeknek joguk van nem állami oktatási intézmények létrehozása, és „Ezek az intézmények kisebbségi nyelven is oktató iskolák is lehetnek”, a 2017-es oktatási törvény 7. cikkelye azonban tulajdonformától függetlenül minden oktatási intézményre kiterjeszti azt a kötelezettséget, hogy az oktatás nyelve az ukrán.

Arra is emlékeztetett Csernicskó István, hogy a Ljubljanai útmutató a sokszínű társadalmak integrálásához című EBESZ dokumentumban az áll:

„A szükséges feltételek fennállása esetén – különösen olyan országrészekben, ahol az adott kisebbség jelenléte hosszabb múltra tekint vissza, illetve ahol jelentős lélekszámban képviselteti magát – az államoknak tiszteletben kell tartaniuk a kisebbségekhez tartozó személyek azon jogát, hogy tanulhassák a saját nyelvüket, illetve tanulhassanak a saját nyelvükön.”

Orosz Ildikó arra hívta fel az EBESZ és az oktatási minisztérium képviselőinek figyelmét, hogy a megbeszélés tárgyát képező dokumentumok csupán ajánlások, amelyek nem kötelezőek az EBESZ tagállamai, így Ukrajna számára sem, és ha olyan törvény van hatályban az országban, mint az új ukrán oktatási törvény és annak 7. cikkelye, akkor a nemzeti kisebbségek szervezetei, képviselői vagy a nem ukrán anyanyelvű szülők keveset tehetnek, itt elsősorban az államnak vannak sürgős feladatai. A kisebbségek integrációjának elősegítését nem az szolgálja, ha csupán az államnyelv megtanulásának szükségességét szajkózzák az illetékesek, ennél sokkal többre van szükség. A főiskola rektora olyan nemzetközi példákat is említett, ahol az állam megtalálta az egyensúlyt a kisebbségi jogok biztosítása, illetve az államnyelv támogatása között.

Szilágyi Lajos szintén kiemelte hozzászólásában, hogy az oktatás kérdésköre nagyon fontos az integráció szempontjából, de legalább akkora szerepet kell betöltenie a nemzeti kisebbségek identitásának megőrzésében, annak támogatásában is, erről azonban szinte egyáltalán nem esik szó a minisztériummal való egyeztetések során.

A szakértői kerekasztal résztvevői közül az ukrajnai román és az orosz közösség képviselői a magyarok szakértőihez hasonló szellemben szóltak hozzá az elhangzott előadásokhoz, az EBESZ képviselői egyfajta békéltető szerepet vettek fel, az oktatási minisztérium munkatársai pedig megpróbálták azt elhitetni a jelenlévőkkel, hogy az új oktatási törvény 7. cikkelye semmilyen mértékben nem szűkíti a kisebbségek anyanyelvi oktatáshoz fűződő jogait.

 

© 2019 Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont

Elérhetőségeink:

Postacím: 90202 Beregszász, Kossuth tér 6., Ukrajna, Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont

Telefon: +380 3141 429 68, 137-es mellék (külföldről),
illetőleg: 8 241 429 68, 137-es mellék (Kárpátalján belül)

Fax: +380 3141 234 62