A kárpátaljai magyar sajtó is hírt adott arról február 19-én, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök arra ébredt egy reggel, hogy „Ukrajnában szükség van az ország területén élő nemzetiségi kisebbségek jogainak védelméről szóló törvény elfogadására, nem utolsósorban az ukrán társadalom megerősítése, Ukrajna területi egységének és szuverenitásának a védelme érdekében”. Az elnök bejelentése nem volt hiábavaló, mert Ukrajna Nemzeti Közösségeinek Tanácsa február 22-én – meg is kapta az Ukrajna törvénye „A nemzeti kisebbségekről Ukrajnában” (ЗАКОН УКРАЇНИ «Про національні меншини в Україні») című törvénytervezetet megvitatásra.
A február 15-i keltezéssel ellátott szöveg szerzője, kidolgozója ismeretlen ugyan, de az államelnök fent idézett nyilatkozatából arra következtethetünk, hogy a hatalom áll a tervezet mögött. A dokumentum elfogadására azért lett hirtelen szükség, mert – ahogyan arról beszámoltunk– az EU–Ukrajna társulási megállapodás végrehajtása kapcsán az Európai Parlament által 2021. február 11-én kiadott állásfoglalás felszólította Kijevet, hogy a Velencei Bizottság ajánlásaival összhangban rendezze a kisebbségek nyelvhasználati jogait. Mivel az Európai Parlament által kiadott dokumentumban figyelmeztetik Ukrajnát, hogy „az Unió által nyújtott politikai, technikai és pénzügyi támogatás szintje attól függ, hogy milyen mértékben teljesíti az Unió és tagállamai felé tett – különösen a reformfolyamattal, az emberi jogok tiszteletben tartásával, a kisebbségekkel és az alapvető szabadságokkal, valamint a valódi és hatékony jogállamiság megteremtésével kapcsolatos – kötelezettségvállalásait”, a nemzetközi pénzügyi támogatásoktól és hitelektől függő ukrán vezetés nem igazán tehet mást, minthogy legalább imitálni kezdi a kisebbségek nyelvi jogainak rendezését.
Az ukrajnai kisebbségi jogi helyzetet ismerők számára fura lehet, hogy épp a nemzeti kisebbségekről szóló törvény tervezetével áll elő a kijevi hatalom, hiszen Ukrajnában 1992 óta máig hatályban van egy ЗАКОН УКРАЇНИ «Про національні меншини в Україні» című, a nemzeti kisebbségek helyzetét meghatározó jogszabály. Az ukrán hatalom számára azonban azért vált szükségessé ennek a törvénynek a lecserélése, mert a Legfelsőbb Tanács 2019-ben az ukrán mint államnyelv működéséről szóló törvény IX. rész (Záró és átmeneti rendelkezések) 8. pont 3. bekezdésében előírta Ukrajna Kormánya számára, hogy az államnyelvi törvény hatályba lépését követő 6 hónapon belül nyújtsa be a parlament elé az őshonos népek a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítéséről szóló új törvény tervezetét. Az államnyelvi törvény 2019. július 16-án hatályba lépett, a kormánynak tehát 2020. január során be kellett volna nyújtania a kisebbségek jogairól szóló törvény tervezetét a parlament elé. Erre azonban mindeddig nem került sor, vagyis a kormány egyértelműen és minden kétséget kizáróan jogalkotói mulasztást, magyarán törvénysértést követett el. Ezt a hiányt próbálja orvosolni most Kijev – az Európai Parlament határozott felszólítása nyomán – a nemzeti kisebbségekről szóló törvény tervezetével.
A jogalkotási szempontból gyenge színvonalú, összecsapott tervezet azonban a megítélésünk szerint nem alkalmas arra, hogy érdemben és megnyugtatóan rendezze a nemzeti kisebbségek jogállását.
Az első és legfontosabb problémája a tervezetnek az, hogy az államnyelvi törvényben foglalt ígéretekkel ellentétben semmivel sem tágítja, hanem inkább tovább szűkíti a nemzeti kisebbségek nyelvi jogait, annak ellenére, hogy Ukrajna Alkotmányának 22 cikke szerint új törvények elfogadása során nem szűkíthetők az állampolgárok jogai. A nemzeti kisebbségekről szóló törvény tervezete változatlanul hagyja például a 2017-es oktatási kerettörvény és az államnyelvi törvény azon rendelkezéseit, melyek értelmében megszűnik a nemzeti kisebbségek évtizedeken át meglévő joga az oktatás nyelvének szabad megválasztására.
A törvénytervezetnek a kisebbségi nyelvhasználatra vonatkozó részei is egyértelműen jogszűkítők. A jogalkotó nem veszi például figyelembe az országnak azokat a nemzetközi kötelezettségvállalásait, melyek végrehajtását Ukrajna például a Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai Kartája ratifikálása révén vállalta.
A törvénytervezet ebben a formában nem védelmezi a nemzeti kisebbségeket és nem jogaikat kodifikálja, hanem eleme annak a jogalkotói folyamatnak, amely 2014 óta folyamatosan és következetesen szűkíti a kisebbségek, köztük a kárpátaljai magyarok nemzetiségi és nyelvi jogait. A nemzeti kisebbségekről készült törvény tervezete még az 1992-ben elfogadott és máig hatályos kisebbségi törvényhez képest is több tekintetben visszalépés, ebben a formájában tehát semmiképp sem felel meg egy kiegyensúlyozott és korszerű kisebbségi törvénnyel szemben támasztott követelményeknek.