Két új, az anyanyelvi oktatás jogát érintő kiadvány jelent meg a napokban Kárpátalján. A két kis kötet az anyanyelvi oktatás kérdését szabályozó jogszabályokból a témára vonatkozó részleteket közli azoknak az államoknak a gyakorlatából, amelyekhez a mai Kárpátalja tartozott 1867-től Ukrajna függetlenné válásáig (1991-ig), majd a szuverén Ukrajnából idézi a témába vágó törvényeket, két korszakra bontva az 1991 utáni időszakot. Az első részben azt mutatják be a kiadványok, hogy a függetlenség első negyedszázada alatt miként szabályozta az anyanyelvi oktatás jogát az ukrán törvényhozás. A második részben a 2017. szeptember 5-én megszavazott új oktatási törvény 7. cikkelyét olvashatjuk el, amely a régió másfél évszázados történetében először korlátozza a kisebbségek anyanyelvi oktatáshoz fűződő jogait. Kitekintésként megvizsgálják a kötetek szerzői azt is, hogyan kezeli az anyanyelvi oktatás jogát a Kárpátaljával szomszédos Szlovákia, Magyarország és Románia. 
A forráskiadványokból egyértelműen kiderül, hogy az anyanyelven folyó oktatás jogát a megvizsgált 150 évben mindegyik érintett állam biztosította (beleértve a független ukrán állam első 25 évét is). Az első és egyetlen kivétel – a 2017. szeptember 5-én elfogadott új oktatási törvény 7. cikkelye révén – a mai Ukrajna.
Az egyik kötet (Az anyanyelvi oktatás joga: Közép-európai hagyományok és Kárpátalja példája) eredeti nyelveken és magyar fordításban közli a jogszabályok vonatkozó részleteit, a másik könyvecske (Право на навчання рідною мовою: Центральноєвропейська традиція і приклад Закарпаття) pedig a törvényrészletek eredeti nyelvű változata mellett ukrán fordításban is közreadja azokat.
Ha megvizsgáljuk az 1868 és 2017 között született és a kiadványokban idézett jogszabályokat, kitűnik, hogy a mai Kárpátalja területén – bármely államhoz tartozott is ez a régió – egészen 2017. szeptember 5-éig biztosítva volt az anyanyelven való oktatás joga. Az Osztrák–Magyar Monarchia részét képező Magyar Királyság, a Csehszlovák Köztársaság, Kárpáti Ukrajna, a két világháború közötti Magyar Királyság, a Szovjetunió, illetve 1991 és 2017 között a független Ukrajna is elismerte és biztosította az itt élő emberek számára, hogy gyermekeik taníttatásának nyelvét ők maguk választhassák meg. Az is kiderül a kiadványokból, hogy az Európai Unió tagjaként Szlovákia, Magyarország és Románia is biztosítja ezt a jogot a területén élő minden állampolgárnak, beleértve a három említett államban élő ukrán nemzeti kisebbség tagjait is. Jól látszik tehát, hogy Kijev a 2017-es oktatási törvény 7. cikkelye révén olyan jogot von meg a Kárpátalján élőktől, amellyel legalább 150 éve rendelkezünk, és amely jog az Ukrajnával szomszédos államokban élő ukrán kisebbség tagjainak megadatik.
Kijev annak ellenére ragaszkodik az anyanyelvi oktatás jogát korltáozó 7. cikkelyhez, hogy Ukrajna Alktományának 22. cikkelye a következőképpen fogalmaz a már megszerzett jogokkal kapcsolatban:
„Конституційні права і свободи гарантуються і не можуть бути скасовані.
При прийнятті нових законів або внесенні змін до чинних законів не допускається звуження змісту та обсягу існуючих прав і свобод.”
Magyarul:
„Az alkotmányos jogok és szabadságjogok garantáltak és nem eltörölhetők.
Új törvények elfogadásakor vagy a hatályos törvények módosítása során nem szabad szűkíteni a meglévő jogok és szabadságjogok tartalmát és hatályát.”
Külön érdekes, hogy a könyvecskék hátsó borítóján a szerkesztők a neves ukrán történész, etnográfus, prózaíró és költő, Mikola Kosztomarov szavait idézik, aki szerint „A népnek tanulnia kell, a nép tanulni akar; ha mi nem adunk számára lehetőséget arra, hogy saját nyelvén tanuljon, más nyelvén fog tanulni, és a mi népünk el fog veszni”.
A két kiadvány szerkesztője, valamint a kötethez írott elő- és utószó szerzője Csernicskó István és Tóth Mihály.
A kötetek pdf formátumban letölthetők:
Az anyanyelvi oktatás joga: Közép-európai hagyományok és Kárpátalja példája
Право на навчання рідною мовою: Центральноєвропейська традиція і приклад Закарпаття