Július 11-én Kijevben került sor a kárpátaljai magyar érdekvédelmi szervezetek és Ukrajna Oktatási és Tudományos Minisztériuma képviselői között a soron következő megbeszélési fordulóra Ukrajna oktatási törvényének (és nem nyelvtörvényének, mint ahogyan az magyarországi és ukrajnai sajtó munkatársai gyakran tévesen állítják) a nyelvoktatást szabályozó 7. cikkelye tárgyában.
A megbeszélésről a helyi magyar hírportálok (pl. itt és itt) és a kijevi oktatási tárca honlapja is beszámolt. A beszámolókhoz két rövid megjegyzést fűzünk.
1) Az ukrán oktatási minisztérium honlapján a találkozóról megjelent, egyébként tényszerű beszámoló végén az ukrán oktatási főhatóság hírportálja sajnos ismét féligazságokkal traktálja, és ezzel félrevezeti az olvasókat. A tudósítás végén ugyanis azt állítja a hírszerkesztő, hogy a kárpátaljai magyarok hosszú ideig megtagadták a konzultációkat Kijevvel, arra hivatkozva, hogy Ukrajna Alkotmánybírósága előtt van egy beadvány, amely kéri az oktatási törvény alkotmányellenességének megállapítását. Ez a vád többször is felvetődött az oktatási törvény elfogadása óta, de azt a kárpátaljai magyar szervezetek részletesen cáfolták azt (lásd összefoglalóan itt).
2018 februárjában a kárpátaljai magyarok képviselői a kijevi oktatási miniszternek írott levelükben több okot neveztek meg, amiért nem vesznek részt a megbeszélésen. Az egyik fő érv az volt, hogy Kijev nem a 2017. szeptember 5-én megszavazott, majd még abban a hónapban életbe is léptetett új oktatási törvény 7. cikkelyéről folytatott volna konzultációt, hanem egy új, az általános középfokú oktatásról szóló törvény tervezetéről akart egyeztetni. A konfliktust azonban nem egy készülő tervezet okozza, hanem a már elfogadott és hatályba lépett oktatási törvény és annak 7. cikkelye. A Kijevbe elküldött levélben szó esett ugyan az alkotmánybíróság előtt lévő beadványról is, ám a találkozó elmaradásának fő oka nem ez volt, hanem az, hogy a minisztérium nem a probléma lényegéről, hanem egy tervbe vett újabb törvény tervezetéről kezdeményezett egyeztetést. Ezzel Kijev figyelmen kívül hagyta a Velencei Bizottság ajánlását, amely nem arra szólítja fel Ukrajnát, hogy újabb törvények megvitatására kezdeményezzen konzultációt a nemzeti kisebbségek képviselőivel, hanem a vitatott törvény 7. cikkelyéről.
2) A július 11-i kijevi találkozóról a Kárpátalja.ma hírportálon megjelent beszámolóban olvashatjuk Orosz Ildikó értékelését a megbeszélésről:
„A főbb kérdésekben nem sikerült előrébb jutnunk (…), mert azt ígérték, hogy az ágazati törvényben fogják módosítani az észrevételek alapján a lehetőségeinket, most viszont kiderült, hogy az ágazati törvénynek egyeznie kell az alaptörvénnyel, tehát több kérdés nem is került megvitatásra, mert így nem lett volna értelme. Itt hagytunk egy dokumentumot, amelyben kiegészítettük az ukrán nyelv oktatásával kapcsolatos észrevételeinket, illetve egy, a Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont által kidolgozott teljes programot, amelyben vázoljuk, hogyan kellene oktatni az ukrán nyelvet a magyar iskolákban, s lebontottuk az ehhez szükséges feladatokat.”
Az idézetből egyértelműen kiderül, hogy a február 14-én Kijevben elmaradt találkozó legfőbb problémája most is fennáll: Kijev nem az oktatási törvény 7. cikkelyéről, hanem egy újabb, a kárpátaljai magyar közösség érdekeit sértő és meglévő jogait az oktatási törvény 7. cikkelyére alapozva korlátozó jogszabályról kíván egyeztetni.
A fent idézett bekezdésben szó esik egy olyan dokumentumról is, melyet a Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont dolgozott ki, és amely azokat a legfontosabb feladatokat foglalja össze, amelyek az ukrán mint államnyelv oktatásának javítása területén évek óta megoldásra várnak. Ez a rövid összefoglaló nem ismeretlen Kárpátalján, hiszen a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség 2017. december 16-i közgyűlésén ismertették, és a közgyűlés elfogadta azt alapként. Hogy a szélesebb közönség számára is elérhető legyen, a szöveget itt elérhetővé tesszük.