«Сучасна мовна ситуація в закарпатській області: стан та перспективи» (A mai nyelvi helyzet Kárpátalja megyében: helyzet és perspektívák) címmel szerveztek tudományos konferenciát Ungváron május 30-án. Az Ungvári Nemzeti Egyetemen (UNE) megrendezett tanácskozáson régiónk nyelvi helyzetének sajátosságait vitatták meg az előadók és a résztvevők, ám a hangsúly az új ukrán oktatási törvényre, pontosabban annak a nyelvoktatást szabályozó 7. cikkelyére, valamint az ukrán nyelv oktatásának hiányosságaira került.
Az oktatási törvény 7. cikkelyének fényében jelzésértékű, hogy a tanácskozás hat felkért előadója közül négyen a nemzeti kisebbségek képviselői közül kerültek ki. Tarasz Dacjo, az UNE Román és Klasszikus Filológiai Tanszékének oktatója a kárpátaljai román közösség szemszögéből közelítette meg a konferencia témáját, és amellett érvelt, hogy az iskolai oktatásnak nemcsak az államnyelv megtanítása a feladata, hanem az is, hogy elősegítse a kisebbségek nemzeti identitásának fenntartását, ehhez pedig a saját nyelven folyó oktatás elengedhetetlen.
Spenik Sándor, az UNE Ukrán–Magyar Oktatási-Tudományos Intézetének vezetője röviden összefoglalta, hogy a kárpátaljai magyar közösség számára miért elfogadhatatlan jelenlegi formájában az oktatási törvény 7. cikkelye. Hangsúlyozta, hogy a hatalom képviselőivel folyó egyeztetések sajnos nem vezethetnek mindaddig eredményre, ameddig a hivatalnokok csupán meghallgatják a kisebbségek képviselőit, ám egyetlen lépést sem tesznek a felvetett problémák megoldása irányába.
Keszler Sztella, az Ungvári 10. sz. Dayka Gábor Középiskola igazgatója gyakorló pedagógusként osztotta meg tapasztalatait a hallgatósággal. Elmondta, hogy az Ungváron élő magyarok számára nem okoz gondot az államnyelv elsajátítása, éppen ezért ragaszkodnak a szülők a magyar nyelvű oktatáshoz, és sok ukrán szülő is úgy dönt, hogy a magyar tannyelvű oktatást választja gyermeke számára.
Csernicskó István, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpontjának vezetője kutatóként osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel. Empirikus szociolingvisztikai kutatások adatainak sorát mutatta be ukrán nyelvű előadásában, és amellett érvelt, hogy az anyanyelven folyó oktatás fennmaradása záloga annak, hogy a magyar közösség megmaradjon Ukrajnában. Felhívta arra is a figyelmet, hogy az oktatás nyelvének megváltoztatása helyett egyetlen tantárgy: az ukrán nyelv oktatásának színvonalát kellene mielőbb emelni, megtartva a magyar nyelven folyó képzést.
A Kárpátaljai Megyei Közigazgatási Hivatal oktatási hivatalának, valamint a Kárpátaljai Megyei Pedagógus-továbbképző Intézetének képviselői hozzászólásukban amellett érveltek, hogy az ukrán nyelv oktatásának terén nagyon sok előrelépés történt az elmúlt években, és kijelentették, hogy az oktatás eredményességét azért nem sikerült jelentősen emelni, mert a magyar közösség és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség, valamint a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola nem hajlandó a szakmai együttműködésre, munkatársaik nem írnak korszerű ukrán nyelv tankönyveket, tanterveket, és nem vesznek részt az országban folyamatban lévő oktatási reform kapcsán kibontakozott szakmai vitákban. Az oktatási hivatal munkatársa azzal is meglepte a konferencia résztvevőit, hogy kifejtette: az oktatási törvény 7. cikkelye nem szünteti meg a nemzetiségi kisebbségek iskoláit, és nem veszélyezteti az anyanyelvi oktatást.
Válaszukban Spenik Ottó és Csernicskó István határozottan visszautasította a vádakat, s kiemelték, hogy a kárpátaljai magyar közösség képviselői hosszú évek óta levelek, beadványok százaival ostromolja Ukrajna Oktatási és Tudományos Minisztériumát az ukrán mint államnyelv oktatásának problémái kapcsán, és felhívták arra az oktatási hivatal képviselőjének figyelmét, hogy az ukrán állam feladata és kötelezettsége az oktatáshoz, így az ukrán nyelv oktatásához szükséges feltételek megteremtése, biztosítása, így képmutatás a hiányosságokat a civil szférán számon kérni, különösképpen, hogy ezekre a feladatokra Kijev egyetlen fillér támogatást sem nyújt a kisebbségek számára. Válaszukban azt is hangsúlyozták, hogy aki elolvassa az új oktatási törvény 7. cikkelyét, annak kétsége sem lehet: az bizony felszámolja a nemzeti kisebbségek nyelvén oktató iskolák önállóságát (hiszen csupán kisebbségi nyelven oktató osztályok működését teszi lehetővé), illetve megszünteti a kisebbségek anyanyelven folyó oktatását, és ehelyett előírja számos tantárgy ukrán nyelven folyó tanítását. Mindössze azt engedélyezi a jogszabály, hogy „egy vagy néhány tantárgy két vagy több nyelven is oktatható – államnyelven, angol nyelven, az Európai Unió más hivatalos nyelvein”.
Halina Sumicka, az UNE Filológiai Karának dékánja, összefoglalva a konferencia tapasztalatait, arra a következtetésre jutott, hogy a fő célban egyetértenek a felek: mindenki számára biztosítani kell a lehetőséget az államnyelv megfelelő szintű elsajátításához. Hozzátette, hogy az UNE a maga részéről ehhez úgy próbál meg hozzájárulni, hogy hamarosan elkezdi az olyan ukrán nyelv és irodalom szakos tanárok képzését, akiket arra készítenek fel, hogy a nemzeti kisebbségek iskoláiban tanítsák ezt a nyelvet.
A konferencia tapasztalatairól szólva honlapunknak Csernicskó István kiemelte, hogy mindaddig, amíg a kijevi politikai hatalom elzárkózik a nyelvoktatás alapelveinek megváltoztatásától, és célja az anyanyelvi szintű ukrán nyelvtudás megkövetelése mindenkitől, és a nyelvoktatás fő feladatának nem a nyelv megtanítását, hanem a független tesztelésre való felkészítést tekintik, illetve mindaddig, amíg a kormányzat szándéka a nemzetiségi kisebbségek anyanyelvi oktatásának visszaszorítása, lehetetlen eredményeket elérni vagy várni az ukrán nyelv oktatásának színvonala és hatékonysága terén.