Bízhatunk-e a „nemzetközi normák”-ban? – előadás Felsőszinevéren

   Július 4–8. között került sor Felsőszinevéren a XXVI. Kárpátaljai Nyári Szabadegyetemre. Az idei szabadegyetem központi gondolata „A jövőt magyar nyelven írjuk!” volt.

Július 7-én került sor az Illúziók vagy lehetőségek a kisebbségvédelem területén című panelre, melyben Bocskor Andrea, az Európai Parlament képviselője, Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke, Darcsi Karolina, a Lehoczky Tivadar Társadalomkutató Intézet kutatója mellett részt vett Csernicskó István, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpontjának vezetője is (sajtóösszefoglaló itt).

Csernicskó István előadásában elmondta, hogy az ukrán oktatási törvény kapcsán kialakult vitában sajnos nem a szakmai, hanem a politikai érvek játszanak döntő szerepet. A témában megszólalók – akár a kijevi hatalom, akár a kárpátaljai magyar közösség véleményét osztják – gyakran hivatkoznak az úgynevezett „európai standardok”-ra vagy a „nemzetközi normák”-ra. Az előadó azonban figyelmeztetett: lehetőségként kell tekinteni a nemzetközi egyezményekkel való együttműködésre, ám hiú ábránd volna, ha csak a nemzetközi szervezetekben és az úgynevezett „nemzetközi normák”-ban bíznánk. A kutató elmondta, hogy a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola két kutatóintézete, a Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont és a Lehoczky Tivadar Társadalomkutató Intézet a KMKSZ-szel, a KMPSZ-szel és az UMDSZ-szel együttműködve már jóval az ukrán oktatási törvény elfogadása előtt felhívta a kisebbségvédelmet monitorozó európai szervezetek figyelmét az aggasztó tendenciákra. A két kutatóintézet és a régió magyar érdekvédelmi szervezetei közös, angol nyelvű árnyékjelentésekben számoltak be két nemzetközi kisebbségvédelmi dokumentum (a Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai Chartája, illetve a Keretegyezmény a nemzeti kisebbségek védelméről) felügyelő testületeinek mindarról, ami Ukrajnában folyik. Az angol nyelvű, nyilvános dokumentumokban a szerzők felhívták a figyelmet arra, hogy az ukrán sajtóban folyik a nemzeti kisebbségek – köztük a romák és a magyarok – ellenségként való bemutatása, ami akár konfliktusokhoz is vezethet; figyelmeztettek arra, hogy a központi kormányzat a kisebbségi nyelvek használatát kedvezően rögzítő nyelvtörvény eltörlését, majd a kisebbségi nyelvi jogokat visszaszorító nyelvtörvény elfogadását tervezi; kiemelték, hogy folyik az új oktatási törvény előkészítése, amely jelentősen korlátozhatja a nemzeti kisebbségek anyanyelvén folyó oktatásra vonatkozó jogokat és lehetőségeket. Az előadó – felmutatva a két anyagot – emlékeztetett: az első dokumentum még 2016 júliusában, a második 2017 januárjában készült. Azaz jóval azelőtt, hogy az alkotmánybíróság eltörölte volna a 2012-es nyelvtörvényt; korábban, mint hogy elfogadták volna az új oktatási törvényt, benne a sokat vitatott 7. cikkellyel; és akkoriban szó sem volt még a magyar anyanyelvű kárpátaljai romák elleni, ma már emberéletet is követelő pogromokról és a KMKSZ székházának felrobbantásáról sem. Ukrajna azonban egyetlen figyelmeztetést sem kapott az Európa Tanácstól vagy az EBESZ-től, esetleg más nemzetközi szervezettől.

A nemzetközi kisebbségvédelem hatékonyságát és presztízsét az sem növeli, mutatott rá Csernicskó István, hogy például a Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai Chartáját az Európa Tanács 47 tagállama közül mindössze 25 írta alá és tette saját belső jogrendje részévé, ám 7 ország (többek között Franciaország, Olaszország, Oroszország) csupán aláírta az egyezményt, de nem kívánja alkalmazni, 17 tagállam pedig (például Belgium, , Észtország, Lettország, Litvánia, Törökország stb.) alá sem írták azt.

Előadását összefoglalva az előadó elmondta, hogy Európa országai – köztük az Európa Tanács és az Európai Unió tagállamai is – olyannyira eltérő nyelvi jogi szabályozásokat alkottak, hogy ma lehetetlen általánosan érvényes „európai normák”-ról, „nemzetközi standardok”-ról beszélni: ami az egyik európai államban elfogadott jog, az a másikban elképzelhetetlen. Ezt a felemás helyzetet használja ki Ukrajna is, amikor az európai normákra való hivatkozással olyan országok példáját és gyakorlatát állítja előtérbe, amelyek számára kedvező nyelvi jogi szabályozást vezettek be, mi pedig nyilván azokat az országokat tekintjük mintának, ahol a kisebbségi nyelvi jogokat támogatóan határozzák meg. A megoldás egy egységes, az összes európai államra kötelező érvénnyel bíró, a kisebbségek nyelvhasználati jogait (beleértve az anyanyelvi oktatás jogát) az általános emberi jogok részeként kezelő szabályozás volna. Ennek megteremtésére a Minority SafePack kezdeményezés lehet az első lépés, ha sikerül valóban eljutni a jogalkotásig, és a kodifikált jogok valódi védelmet jelentenek majd, és nem csupán homályos, kétértelmű, számonkérhetetlen általánosságokat rögzítenek majd a születő dokumentumban.

A XXVI. Kárpátaljai Nyári Szabadegyetemen július 7-ei programjain a Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont két további munkatársa, Hires-László Kornélia és Máté Réka is részt vett.

© 2019 Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont

Elérhetőségeink:

Postacím: 90202 Beregszász, Kossuth tér 6., Ukrajna, Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont

Telefon: +380 3141 429 68, 137-es mellék (külföldről),
illetőleg: 8 241 429 68, 137-es mellék (Kárpátalján belül)

Fax: +380 3141 234 62