Az ukrajnai sajtó lelkesen számolt be arról, hogy május 31-én a nyugat-ukrajnai Ivano-Frankivszk városában Petro Porosenko, Ukrajna elnöke bejelentette, hogy aláírta a №156/2018. számú és “Про невідкладні заходи щодо зміцнення державного статусу української мови та сприяння створенню єдиного культурного простору України” (magyarul: Az ukrán államnyelvi státuszának megerősítéséhez és Ukrajna egységes kulturális terének megteremtéséhez szükséges halaszthatatlan intézkedések) című elnöki rendeletét. A dokumentum már meg is jelent az államelnöki hivatal honlapján, és ezzel hatályba is lépett.
Nem sokkal korábban arról értesülhettek az ország polgárai, hogy Ukrajna Kulturális Minisztériumán belül létrehoztak egy Директорат державної мовної політики (magyarul: Állami Nyelvpolitikai Igazgatóság) nevű szervet.
Mindez azt jelzi, hogy – miután az alkotmánybíróság 2018. február 28-án politikai döntésével, eljárásjogi okokra hivatkozva hatályon kívül helyezte a nyelvtörvényt – az állam aktív nyelvpolitikai tevékenységbe fogott. Ha azonban elolvassuk Porosenko elnök rendeletét vagy körülnézünk az újonnan kialakított állami nyelvpolitikai hatóság honlapján, Facebook-oldalán, ismét meggyőződhetünk arról, hogy a kijevi politikusok és hivatalnokok szelektíven olvassák Ukrajna Alkotmányát. Az ország legfontosabb jogi dokumentumának 10. cikkelyét csak eddig tartják követendőnek:
„Державною мовою в Україні є українська мова.
Держава забезпечує всебічний розвиток і функціонування української мови в усіх сферах суспільного життя на всій території України.”
Magyarul:
„Ukrajnában az államnyelv az ukrán.
Az állam biztosítja az ukrán nyelv mindenirányú fejlődését és funkcionálását a társadalmi élet minden szférájában Ukrajna egész területén.”
Ugyanennek a 10. cikkelynek a folytatását azonban valami miatt már nem tartják fontosnak, és figyelmen kívül hagyják:
„В Україні гарантується вільний розвиток, використання і захист російської, інших мов національних меншин України.”
Magyarul:
„Ukrajnában szavatolt az orosz és a többi ukrajnai nemzeti kisebbség nyelvének szabad fejlődése, használata és védelme.”
Bár mind az elnöki rendelet, mind pedig a frissen kialakított állami nyelvpolitikai hatóság az alkotmány 10. cikkelyére hivatkozik, feltűnő, hogy kizárólag az ukrán nyelv védelmét, fejlődését és támogatását tartják fontosnak, arról egyetlen szó sem esik, hogy Ukrajnának több millió nem ukrán anyanyelvű polgára is van, és az ő nyelveik védelme, fejlesztése és támogatása szintén alkotmányos feladat.
No de miért is lepődnénk meg ezen? Az Ukrajna Oktatási és Tudományos Minisztériuma által a 2017-ben elfogadott és diplomáciai viharokat kavart új oktatási törvény 7. cikkelyének gyakorlati alkalmazásáról kidolgozott programjában is csupán az államnyelv oktatásáról, pontosabban a kisebbségek ukrán nyelvű oktatásra történő fokozatos átvezetéséről van szó. Arról egyetlen szó sem esik, hogy az államnak felelőssége és feladatai vannak a kisebbségi nyelvek megőrzése, oktatása terén is.
Egyre inkább úgy tűnik, hogy az ukrajnai állami nyelvpolitika egyetlen célja az ország mielőbbi és teljes ukránosítása, és Ukrajna úgy szeretne belépni a sokszínű, soknyelvű Európába, hogy területén belül el akarja tüntetni a nyelvi sokszínűséget.