1.Egyre gyakrabban sütik ránk, kárpátaljai magyarokra a bélyeget – és nemcsak ukrajnai politikusok, újságírók, hanem bizony magyarországiak is –, hogy nem tudunk ukránul. Bár ezek a kijelentések az új oktatási törvény elfogadása után megszaporodtak, maga a jelenség nem új. Például Ivan Vakarcsuk, aki 2007 és 2010 között töltötte be az oktatási miniszteri tisztséget, a nemzetiségek nyelvén oktató iskolákban folyó államnyelv-oktatás hatékonyságáról szóló beszédében már 2008. március 4-én így fogalmazott:
„Kiderült, hogy az ukrán nyelv oktatása helyett nemritkán ezt csak imitálják, a bizonyítványokba pedig a legmagasabb osztályzatok kerülnek” (a teljes anyag itt).
A 2016. évi ukrán nyelv és irodalom független tesztelés eredményeit elemezve Lilija Hrinevics – aki 2016. április 14-től Ukrajna oktatási és tudományos minisztere – 2017. április 13-án a kárpátaljai magyar érettségizők kapcsán arra a következtetésre jutott (itt), hogy ezek a gyerekek az iskola befejezését követően nem rendelkeznek megfelelő szintű ukrán nyelvtudással, így nem indulnak egyenlő esélyekkel a felsőoktatáshoz való hozzáférés területén Ukrajnában, hiszen az ukrán nyelv független tesztvizsga sikeres teljesítése kötelező a felvételi során.
A két idézett oktatási miniszter tehát egyetért abban, hogy a kárpátaljai magyarok nem sajátították el megfelelően az államnyelvet. Megdöbbentő és elgondolkodtató azonban, hogy egyiküknek sem jutott eszébe az, hogy talán nem a magyar gyerekekben, hanem az ukrán nyelv oktatásában és/vagy a mindenki számára ukrán vizsgát előíró felvételi rendszerben lehet probléma; ehelyett mindketten a magyar nyelven oktató iskolahálózat felszámolásában találták meg a kiutat a helyzetből.
Ukrajna Legfelsőbb Tanács (Parlamentje) 2017. szeptember 5-én megszavazta az ukránul Закон України «Про освіту», magyarul Ukrajna törvénye az oktatásról néven emlegetett jogszabályt. A törvényt egyaránt ellátta kézjegyével a parlament és az állam elnöke, publikálták a Legfelsőbb Tanács Голос України címmel megjelenő hivatalos közlönyében és a parlament hivatalos honlapján is, ami azt jelenti, hogy hatályba lépett.
Az új törvény 7. cikkelye szerint az oktatási folyamat nyelve az oktatási intézményekben az államnyelv. A törvény a nemzeti kisebbségeihez tartozó személyeknek csak a kommunális oktatási intézményekben garantálja azt a jogot, hogy az államnyelv mellett anyanyelven tanuljanak. Ez a lehetőség is csupán az iskola előtti és az elemi iskolai szinteken engedélyezett. Az 5–12. osztályokban, valamint a felsőoktatásban megszűnik a kisebbségek anyanyelvi oktatása. Az 5. osztálytól felfelé az oktatás nyelve az ukrán nyelv. A kisebbség nyelve csak tantárgyként oktatható. Annyi engedményt tesz csupán a törvény, hogy egy vagy néhány tantárgy két vagy több nyelven is oktatható: államnyelven, angol nyelven, vagy az Európai Unió valamely hivatalos nyelvén. Nem értelmezi azonban a törvény, hogy mit jelent a néhány szó. Mindez azt jelenti, hogy a kisebbségek nyelvén folyó nyelvű oktatás Ukrajnában kizárólag az iskola előtti nevelés és az elemi iskola (1–4. osztály) szintjén marad meg. Megszünteti a törvény a nemzeti kisebbségek nyelvén oktató iskolák önállóságát is. A fent meghatározott jog ugyanis csak külön osztályokban (csoportokban) valósulhat meg, az ukrán nyelven oktató intézményeken belül.
Kijev szerint minderre azért van szükség, mert a kisebbségi nyelven oktató intézményekben nem tanulnak meg ukránul a gyerekek. Ám Ukrajna Oktatási és Tudományos Minisztériuma – bárki ül a miniszteri székben – meg sem próbálja felderíteni az ukránnyelv-oktatás eredménytelenségének okait. A megoldás keresése helyett az oktatási tárca téves következtetésekre jut.
2. Vizsgáljuk meg, mit mondanak a kutatási adatok a kárpátaljaiak nyelvismeretéről. 2016 nyarán Tandem 2016 címmel 5 kutatóintézet együttműködésében végeztünk kérdőíves szociológiai vizsgálatot Kárpátalján. Összesen 1212 adatközlőt kérdeztünk meg 74 kutatóponton. 814-en ukrán, 398-an magyar nyelven töltötték ki a kérdőívet. Az adatközlők 59,6%-a (721 fő) ukrán, 37,6%-a (455 fő) magyar nemzetiségűnek vallotta magát. A megkérdezettek 57,9%-a (702 fő) ukrán, 38,7%-a (469 adatközlő) magyar anyanyelvű volt. A minta súlyozott változata megalapozottan tekinthető a 18–64 éves kárpátaljai ukrán és magyar népesség nem arányosan rétegzett reprezentatív mintájának (életkor, nem, iskolázottság és lakóhely szerint).
A kérdőívben arra kértük az adatközlőket, hogy egy hat fokozatú skálán ítéljék meg saját nyelvtudásuk szintjét. Az adatokból kiderül, hogy a kárpátaljai magyarok nyelvismerete rendkívül változatos (1. ábra).
- ábra. A magyar minta nyelvtudása (%-ban)
Ha a kérdőív nyelvtudásra vonatkozó kérdéskategóriáinak számbeli értéket tulajdonítunk, kiszámíthatók a minta ukrán, illetve magyar részének átlagos nyelvtudásszintjei. A „nem érti és nem beszéli” kategória 0 értéket kapott (hiszen azt fedi, hogy az adatközlő egyáltalán nem rendelkezik értékelhető nyelvtudással az adott nyelven), az „anyanyelve” kategória pedig a legmagasabb, 5-ös értéket kapta. Ha így nézzük meg a magyar minta nyelvtudását, akkor kiderül, hogy a megkérdezett kárpátaljai magyarok úgy vélik, hogy – természetesen anyanyelvük, a magyar után – ukránul beszélnek a legjobban. Az államnyelv ismeretének átlagos értéke 2,7 volt a magyar mintában, ami azt jelenti, hogy a vizsgálat adatai szerint egy „átlagos” kárpátaljai magyar „jól beszéli, kisebb hibákkal” Ukrajna államnyelvét. Oroszul viszonylag sokan beszélnek ugyan a kárpátaljai magyarok között, de kifejezésbeli nehézségekkel. Angolul értenek, de nem beszélnek, németül pedig nem értenek, és nem is beszélnek (2. ábra).
- ábra. Kárpátaljai magyarok átlagos nyelvtudásszintje a Tandem 2016 című kutatás adatai alapján (N=400)
A magyarul megkérdezettek abszolút többsége, 56,5%-a elégedett ukrán nyelvtudásának szintjével, 42,7% azonban szeretné fejleszteni az államnyelvi ismereteit (a nem válaszolók, bizonytalanok aránya 0,6%).
Az ukrán minta 58,0%-a nem ért és nem is beszél magyarul. Ha figyelembe vesszük azokat is, akik értenek ugyan, ám nem beszélnek magyarul (21,5%), akkor az ukránul megkérdezettek csaknem két ötöde (38,9%-a) ért magyarul, és 17,4% valamilyen szinten beszéli is a magyar nyelvet.
A magyar mintában 5,3%-os az ukrán nyelvet egyáltalán nem értők és nem beszélők aránya. A kérdőívet magyarul kitöltők között az Ukrajna államnyelvét nem értők és nem beszélők, illetve értők, de nem beszélők (12,9%) együttes aránya 18,2%; tehát a magyar minta 81,5%-a beszél ukránul (3. ábra).
- ábra. A magyar nyelvet beszélők/nem beszélők aránya az ukrán, valamint az ukrán nyelvet beszélők/nem beszélők hányada a magyar mintában (%)
3. Ha azonban megvizsgáljuk a független tesztközpontokban szervezett központi ukrán nyelv és irodalom vizsga eredményeit, akkor a kárpátaljai magyar tannyelvű iskolákban érettségizők ukrán nyelvtudásának alacsony szintje igazolódni látszik. Amint a 4. ábrán látható, a központi ukrán nyelv és irodalom vizsgán országos átlagban a maturálók 8-9 százaléka nem éri el a továbbtanuláshoz szükséges ponthatárt; a magyar tannyelvű kárpátaljai iskolák végzősei között ez az arány ennek sokszorosa.
4. ábra. A független tesztközpontokban letett ukrán nyelv és irodalom vizsgán a továbbtanuláshoz elegendő minimális ponthatárt el nem ért vizsgázók százalékos aránya
(országos átlag és a kárpátaljai magyar tannyelvű iskolák tanulóinak eredményei)
A magyar tannyelvű iskolák érettségizőinek a független tesztelés ukrán vizsgáján elért gyenge teljesítményéből az oktatási minisztérium és sokan mások is arra következtetnek, hogy a kárpátaljai magyarok nem tudnak ukránul. Ha azonban a független tesztelést szervező és lebonyolító intézmény hivatalos honlapján alaposan megvizsgáljuk az ukrán nyelv és irodalom kötelező tesztvizsga követelményeit és feladatsorait, akkor kiderül, hogy azokat úgy állították össze, hogy a független tesztvizsga valójában nem a nyelvtudást méri.
Az ukrán nyelv és irodalom független tesztelés feladatsora három részből áll. Az első az ukrán nyelv. Ez feleletválasztós grammatikai feladatokat tartalmaz, ahol minden feladatnál négy válaszlehetőség közül kell bekarikázni a helyes választ. A második rész az ukrán irodalom. Itt hasonló típusú feladatok várnak az érettségizőkre. A harmadik részben egy megadott témáról kell egy legalább 100 szavas véleménykifejtő esszét (fogalmazást) írni. A nyelvtani feladatok és az esszé pontszámai alapján számítják ki az érettségi vizsga pontszámait; a felsőoktatási felvételi eljárásba vitt pontok meghatározása során az ukrán irodalom feladatokból megszerzett pontokat is figyelembe veszik.
Az ilyen vizsga során nem derül ki, hogy a vizsgázó birtokában van-e a négy alapvető nyelvi készségnek (beszédértés, beszéd, olvasás, írás) ukrán nyelven, hiszen a nyelvi részben alapvetően grammatikai ismereteket kérnek számon a tanulókon. Ez azonban nem alkalmas arra, hogy felmérje a gyerekek ukrán nyelvtudását. Ennek ellenére – amint a fentebb idézett miniszteri nyilatkozatokból is látjuk – Ukrajna Oktatási és Tudományos Minisztériuma a független tesztelés eredményeire alapozva állítja azt, hogy a kárpátaljai magyar tannyelvű iskolák végzősei nem beszélik megfelelő szinten az államnyelvet, és erre hivatkozással akarja megszüntetni a magyar nyelvű oktatást Kárpátalján.
Az új oktatási törvény 7. cikkelye tehát rossz diagnózis alapján született. A téves diagnózis alapján a kezelés eredménye nem lehet kedvező számunkra.
4. A külső független tesztelés ukrán nyelv és irodalom tesztje alkalmatlan a gyerekek nyelvtudásának felmérésére. Ez kiderül abból is, hogy számos olyan ukrán tannyelvű iskola van az országban és Kárpátalján, amelyek ukrán anyanyelvű tanulói nagyon magas – egyes magyar tannyelvű iskoláknál is magasabb – arányban nem tudták teljesíteni a vizsga minimumkövetelményeit.
Miközben például a magyar tannyelvű Péterfalvi (Tivadari) Református Líceum diákjainak 24,32%-a nem érte el a 12-es skálán a 4-es osztályzatot 2017-ben az ukrán független tesztelésen, ugyanabban a Nagyszőlősi járásban az ukrán tannyelvű Borzsavszke (Nagycsongova) középiskolájának tanulói körében ez az arány 69,23%, Bukove (Felsőbükk) középiskolájában 52,38% volt.
A Munkácsi 3. számú II. Rákóczi Ferenc Középiskolában az érettségizőknek 8,33%-a, a Szent István római katolikus líceum maturálóinak pedig 25%-a nem érte el az ukrán tesztvizsgán a legalább 4-es érdemjegyet. Mindkét intézmény magyar tannyelvű. Ugyanakkor a Munkácsi járásban Kálnik ukrán tannyelvű középiskolájának diákjai körében a bukási arány ugyanebből a tantárgyból 60%-os volt, Puznyakivci település érettségizőinél pedig 63,64%-os.
Kevéssé hihető, hogy ha a független tesztelésen az ukrán nyelv és irodalom vizsga alkalmas volna a gyerekek nyelvtudásszintjének felmérésére, akkor a magyar tannyelvű iskolák magyar anyanyelvű tanulói magasabb eredményt érhetnének el, mint az ukrán anyanyelvű gyerekeket oktató ukrán tannyelvű intézmények végzős diákjai.
Amikor tehát Ukrajna Oktatási és Tudományos Minisztériumának tisztségviselői a független tesztelés alapján következtetnek a kárpátaljai magyar gyenge nyelvtudására, akkor tévúton járnak. Ha pedig a tévesen levont következtetés alapján meg akarják – és az új oktatási törvény 7. cikkelyes alapján egyértelmű, hogy meg akarják – vonni a magyar nyelven folyó oktatás jogát és lehetőségét a kárpátaljai magyaroktól, akkor bizony szakmailag megalapozatlan, emberileg pedig rossz döntést hoznak. Ez a döntés ráadásul alkotmányellenes is (itt írtunk róla).
5. Valószínűleg Petro Porosenko elnök és Lilija Hrinevics oktatási miniszter is tudja, hogy – bár kétségkívül fontos dolog – önmagában a nyelvtudás még nem garancia a boldogulásra. Ha így volna, minden ukrán anyanyelvű ember sikeres és boldog volna Ukrajnában, és – Ukrajna Külügyminisztériumának becslése szerint – nem kellene 12 és 20 millió közötti ukrán állampolgárnak (köztük nyilván sok millió ukrán anyanyelvűnek) külföldön keresnie a megélhetést.
Meggyőződésünk szerint az elsődleges cél az, hogy a kárpátaljai magyar gyerekek – mint Ukrajna állampolgárai – elsajátíthassák az iskolában az ukrán nyelvet, ami azt jelenti, hogy legyenek képesek érteni, beszélni, olvasni és írni ukránul a mindennapi szükségleteiknek, igényeiknek megfelelően. Nem elvont elméleti, hanem hasznosítható funkcionális tudásra van szükségük. A nemzeti kisebbségekhez tartozók sikeres társadalmi integrációját ugyanis nem az segíti, ha jól ismerik az ukrán ige- és névszóragozás szabályait és ügyesen tudnak többszörösen összetett mondatokat elemezni, hanem az, ha értik, amit ukránul mondanak vagy írnak nekik, valamint szóban és írásban is képesek kifejezni gondolataikat az államnyelven. Mindemellett persze az sem mellékes, hogy megtartsák saját nyelvüket és kultúrájukat, és lehetőség szerint elsajátítsanak (legalább) egy nemzetközi idegen nyelvet is.
Az államnyelv megtanulásának joga fontos nyelvi emberi jog. Az ukrán állam fennállásának több, mint negyedszázada alatt sem biztosította a feltételeket ennek a fontos nyelvi emberi jognak a gyakorlásához. Ha ugyanis kárpátaljai magyar gyerekek ezrei 11 éven át (az 1. osztálytól a 11. osztályig) tanulják az „Ukrán nyelv” tantárgyat, és mégsem tanulnak meg ukránul, akkor biztosak lehetünk abban, hogy ez az oktatás rosszul működik, a tantárgy oktatására fordított hatalmas összeg pedig kidobott pénz. Ha másért – például elvont nyelvi emberi jogok okán vagy a kisebbségek integrációja érdekében – nem, legalább az elkótyavetyélt milliók miatt érdemes volna alaposan átgondolnia mindezt a kijevi oktatási tárca irányítóinak. Nem a magyarokat kellene folyton elmarasztalnia az államnyelv oktatásának eredménytelensége miatt, és nem a magyar nyelvű közép- és felsőfokú oktatást kellene felszámolni, hanem a rosszul működő nyelvoktatási rendszert és az alapjául szolgáló elveket, rossz beidegződéseket volna szükséges mielőbb átalakítani.