Nem történt olyan rég, még emlékezhetünk rá: 2017. szeptember 5-én Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa (parlamentje) megszavazta az új oktatási törvényt, 19-én Andrij Parubij, a parlament elnöke aláírta azt, és átküldte Petro Porosenko elnöknek, aki 25-én szintén ellátta azt kézjegyével, majd 27-én a jogszabály megjelent a parlament hivatalos honlapján és a hivatalos közlönyökben is, s ezzel másnap már hatályba is lépett (elemzését lásd itt).

Még emlékezhetünk arra is, hogy a szavazás után nem lehetett pontosan tudni, mi van a törvényben, s gyakorlatilag csak a jogszabály hatályba lépésekor és nyilvánosságra hozásakor vált egyértelműen világossá és hivatalossá, mit is tartalmaz annak 7. cikkelye.

Azóta a törvény (nagy része) magyar fordításban is hozzáférhető a Regio című folyóirat idei 3. számában, de azért idézzük fel pontosan, mi is szerepel a jogszabály 7. cikkelyében (ukrán és magyar nyelven, egymás mellett, az esetleges félreértéseket elkerülendő):

Стаття 7. Мова освіти 1. Мовою освітнього процесу в закладах освіти є державна мова. Держава гарантує кожному громадянинові України право на здобуття формальної освіти на всіх рівнях (дошкільної, загальної середньої, професійної (професійно-технічної), фахової передвищої та вищої), а також позашкільної та післядипломної освіти державною мовою в державних і комунальних закладах освіти. Особам, які належать до національних меншин України, гарантується право на навчання в комунальних закладах освіти для здобуття дошкільної та початкової освіти, поряд із державною мовою, мовою відповідної національної меншини. Це право реалізується шляхом створення відповідно до законодавства окремих класів (груп) з навчанням мовою відповідної національної меншини поряд із державною мовою і не поширюється на класи (групи) з навчанням українською мовою. Особам, які належать до корінних народів України, гарантується право на навчання в комунальних закладах освіти для здобуття дошкільної і загальної середньої освіти, поряд із державною мовою, мовою відповідного корінного народу. Це право реалізується шляхом створення відповідно до законодавства окремих класів (груп) з навчанням мовою відповідного корінного народу України поряд із державною мовою і не поширюється на класи (групи) з навчанням українською мовою. Особам, які належать до корінних народів, національних меншин України, гарантується право на вивчення мови відповідних корінного народу чи національної меншини в комунальних закладах загальної середньої освіти або через національні культурні товариства. Особам з порушенням слуху забезпечується право на навчання жестовою мовою та на вивчення української жестової мови. 2. Заклади освіти забезпечують обов’язкове вивчення державної мови, зокрема заклади професійної (професійно-технічної), фахової передвищої та вищої освіти – в обсязі, що дає змогу провадити професійну діяльність у вибраній галузі з використанням державної мови. Особам, які належать до корінних народів, національних меншин України, іноземцям та особам без громадянства створюються належні умови для вивчення державної мови. 3. Держава сприяє вивченню мов міжнародного спілкування, насамперед англійської мови, в державних і комунальних закладах освіти. 4. У закладах освіти відповідно до освітньої програми можуть викладатися одна або декілька дисциплін двома чи більше мовами – державною мовою, англійською мовою, іншими офіційними мовами Європейського Союзу. 5. За бажанням здобувачів професійної (професійно-технічної), фахової передвищої та вищої освіти заклади освіти створюють можливості для вивчення ними мови корінного народу, національної меншини України як окремої дисципліни. 6. Держава сприяє створенню та функціонуванню за кордоном закладів освіти, у яких навчання здійснюється українською мовою або вивчається українська мова. 7. Особливості використання мов в окремих видах та на окремих рівнях освіти визначаються спеціальними законами.

7. cikk. Az oktatás nyelve 1. Az oktatási folyamat nyelve az oktatási intézményekben az államnyelv. Az állam Ukrajna minden állampolgára számára garantálja a formális oktatás elérését az államnyelven az oktatás minden szintjén (iskola előtti nevelés, általános középiskolai, szakképzés (szakmunkásképzés), felsőfokú szakképzés és felsőoktatás), valamint az iskolán kívüli és a diploma utáni képzési szinten az állami és kommunális oktatási intézményekben. Az Ukrajna nemzeti kisebbségeihez tartozó személyeknek a kommunális oktatási intézményekben garantált a jog az államnyelv mellett az adott nemzeti kisebbség nyelvén folyó oktatáshoz az iskola előtti és az elemi iskolai szinteken. Ez a jog az államnyelv mellett az adott nemzeti kisebbség nyelvén oktató külön osztályok (csoportok) révén valósul meg, amelyek a törvényeknek megfelelően jönnek létre, és nem terjed ki az ukrán nyelven oktató osztályokra (csoportokra). Az Ukrajna őshonos népeihez tartozó személyeknek a kommunális oktatási intézményekben garantált a jog az államnyelv mellett az adott őshonos nép nyelvén folyó oktatáshoz az iskola előtti és az általános középiskolai szinteken. Ez a jog az államnyelv mellett az adott őshonos nép nyelvén oktató külön osztályok (csoportok) révén valósul meg, amelyek a törvényeknek megfelelően jönnek létre, és nem terjed ki az ukrán nyelven oktató osztályokra (csoportokra). Az Ukrajna őshonos népeihez, nemzeti kisebbségeihez tartozó személyek számára garantált a jog az adott őshonos nép vagy nemzeti kisebbség nyelvének tanulásához a kommunális általános középfokú oktatási intézményekben vagy a nemzeti kulturális szövetségeken keresztül. A hallássérült személyeknek biztosított a jog a jelnyelven való tanulásra és az ukrán jelnyelv megtanulására.     2. Az oktatási intézmények biztosítják az államnyelv kötelező oktatását, különösen a szakképző (szakmunkásképző), felsőfokú szakképző és felsőoktatási intézményekben, olyan mértékben, amely lehetővé teszi a szakmai tevékenység folytatását a választott szakirányban az államnyelv használatával. Az őshonos népekhez, a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek, a külföldiek és hontalanok számára megfelelő feltételeket teremtenek az államnyelv megtanulásához. 3. Az állam elősegíti a nemzetközi érintkezés nyelveinek tanulását, különösen az angol nyelvét, az állami és kommunális oktatási intézményekben. 4. Az oktatási intézményekben az oktatási programnak megfelelően egy vagy néhány tantárgy két vagy több nyelven is oktatható – államnyelven, angol nyelven, az Európai Unió más hivatalos nyelvein. 5. A hallgatók kívánsága szerint a szakképző és felsőoktatási intézmények megteremtik számukra a feltételeket az őshonos nép vagy nemzeti kisebbség nyelvének, mint tantárgynak a tanulásához. 6. Az állam elősegíti olyan oktatási intézmények létrehozását és működését külföldön, amelyek ukrán nyelven oktatnak vagy oktatják az ukrán nyelvet. 7. A nyelvek használatának sajátosságait az oktatás különböző területein és szintjein speciális törvények határozzák meg.

 

A vastag betűvel kiemelt részek nagyon fontosak. Ezekből kiderül, hogy mindenkinek garantált a joga az államnyelven való tanuláshoz az oktatás minden szintjén. A nemzeti kisebbségekhez tartozóknak joguk van ahhoz, hogy az óvodában és az 1–4. osztályokban (de csak ott!), az államnyelv mellett (sic! hogy ezt miképp kell értelmezni és főleg végrehajtani, azt elképzelni se nagyon könnyű) anyanyelvükön tanuljanak.

Az is elolvasható a törvény szövegében, hogy „egy vagy néhány tantárgy két vagy több nyelven is oktatható – államnyelven, angol nyelven, az Európai Unió más hivatalos nyelvein”.

Ha a törvény szövegéből indul ki a jogkövető ukrán állampolgár (és hát egy normális jogállamban bizony abból kellene), akkor ez azt jelenti, hogy az új oktatási törvény 7. cikkelye – amely egyébként szerintünk alkotmányellenes – 4 nagy csoportra osztja Ukrajna állampolgárait.

Az első csoportba a többségi nemzet képviselői tartoznak. Nekik joguk van ahhoz, hogy államnyelven tanuljanak az óvodától az iskola minden fokozatát beleértve az egyetemen át a tudományos fokozat megszerzéséig. Látszólag minden állampolgárnak ugyanezt a jogot biztosítja a törvény, hiszen a 7. cikkely 1. pontja épp ezt mondja ki: az államnyelven való oktatás joga mindenki számára garantált. Csakhogy az államnyelv nem semleges valami, hanem egy konkrét nyelv. Márpedig Ukrajna államnyelve történetesen az ukrán nyelv, amely sok millió ukrán állampolgár anyanyelve. Ők (és csakis ők, más senki sem az országban) mindvégig anyanyelvükön tanulhatnak, még ha ezt a nyelvet szemérmesen államnyelvként nevezi is meg a törvény.

A második csoportba az őshonos népek képviselői tartoznak. Nos, ebbe a kategóriába Ukrajnában gyakorlatilag csak a krími tatárok sorolhatók, akik hagyományos lakóterülete az a Krím félsziget, melynek területét Oroszország 2014 tavaszán annektálta. A Krím nélküli Ukrajna területén a krími tatárok csak szétszórva, kis számban élnek. Ennek ellenére az ukrán anyanyelvűek után nekik jutott a legtöbb jog: ők nem csak 4. osztályig, hanem akár az érettségiig tanulhatnak anyanyelvükön. A szakoktatásban, a felsőoktatásban már nem élhetnek ezzel a joggal, ott már nekik is ukránul kell tanulniuk.

A harmadik kategóriába a nemzeti kisebbségek képviselői tartoznak (kivéve az oroszok, de erről majd kicsit később). Ők, mint már említettük, csupán a 4. osztály végéig tanulhatnak anyanyelvükön, tovább már mindent ukránul kell tanulniuk, kivéve saját anyanyelvüket, ami külön tantárgyként megmaradhat az iskolák órarendjében. Illetve szerepel a törvényben az a bizonyos kitétel, amit nehezen lehet értelmezni: „egy vagy néhány tantárgy két vagy több nyelven is oktatható – államnyelven, angol nyelven, az Európai Unió más hivatalos nyelvein”. Hogy ez mit jelent pontosan, nem lehet tudni, sokféle értelmezése lehet egy ilyen megfogalmazásnak. Ha a jogalkalmazó úgy akarja, akkor azt jelenti, hogy 5. osztálytól minden tantárgyat ukránul oktatnak majd a nemzeti kisebbségek számára, de egy tantárgy, a magyar mint anyanyelv oktatható magyarul, ami az Európai Unió egyik hivatalos nyelve. Ezt az értelmezést lehetett kiolvasni a törvény elfogadása utáni első nyilatkozatokból. „Nem engedhető meg, hogy egyetlen lakos vagy Ukrajnában élő bármely kisebbség is hátrányt szenvedjen az állam nyelvének ismeretének hiánya miatt, amely végzetes egyenlőtlenségekhez, az érvényesülés csorbulásához vezet” – mondta például Petro Porosenko államelnök. Azt is mondta Porosenko, hogy az ukránoknak „szent joguk, hogy tanulhassák anyanyelvüket”, s mellette nem tiltott második, harmadik vagy akár negyedik nyelvet tanulniuk, és ez szerinte megvalósulhat úgy, hogy közben nem sérülnek a nemzeti kisebbségek jogai (lásd itt).

De ha úgy tartja a jogalkalmazó kedve, akkor bizony oly módon is lehet értelmezni a törvény idézett részeit, hogy az 5. osztályban még csak egy, a 6.-ban már két, a 7.-ben már három, a 8.-ban már 5, a 9.-ben pedig mondjuk 10 tantárgyat oktatnak ukrán nyelven a magyar gyerekeknek, a többit viszont magyarul.

Lilija Hrinevics, Ukrajna Oktatási és Tudományos Minisztériumának vezetője a törvény elfogadása után több, mint egy hónappal – nyilván az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének Ukrajna számára kedvezőtlen határozata után – október 17-én már úgy nyilatkozott, hogy a minisztérium azt tervezi, csak fokozatosan emeli majd az államnyelven oktatott tantárgyak számát. Mégpedig úgy, hogy a 10–12. osztályokban az ukránul tanított tantárgyak aránya elérje a 60 százalékot.

Nos, könnyű belátni: egyáltalán nem mindegy, melyik értelmezést választja a kárpátaljai magyarok számára az ukrán oktatási minisztérium. Az egyik esetben 5. osztálytól kezdve már csak a magyar nyelv tantárgy oktatható magyarul, minden más (persze az idegen nyelv órák kivételével) csak államnyelven. A másik lehetőség szerint azonban akár az is elképzelhető, hogy 9. osztály végéig a tárgyak többségének oktatása még megmarad magyar nyelven, és csak a középiskolai szinten, a 10–12. osztályban kerülnek többségbe az ukránul oktatott tárgyak. S bár egyértelmű, hogy számunkra ez utóbbi elképzelés is jelentős visszalépést jelentene a jelenlegi helyzethez képest, a lényeg itt az, hogy a jogalkotó nagy valószínűséggel szándékosan fogalmazott ilyen bizonytalan, sok értelmezési lehetőséget nyitva hagyó módon. A cél az volt, hogy tesztelje: mi az, amit még elfogadhatónak értékel a nemzetközi közvélemény.

Mielőtt még felsóhajtanánk, és azt gondolnánk, hogy azért a legnagyobb baj mégiscsak elhárulhat, hiszen ha a miniszter asszony az ukrajnai lengyeleknek és az Ukrajnába akkreditált EU-s nagykövetnek egyaránt (lásd itt) azt ígérte 2017. október 17-én, hogy csak a középiskolai osztályokban kerülnek 60%-os többségbe az ukrán nyelven oktatott tantárgyak, akkor végül is mi is hasonló kompromisszumra juthatunk. Csakhogy ha sikerül is elérni ezt a kompromisszumot, az is visszalépést jelentene a törvény elfogadási előtti helyzethez képest. Másrészt: ha ezt a kompromisszumos megoldást nem foglalja a jogszabály módosításával törvénybe a kijevi hatalom, akkor az a törvénynél sokkal kisebb erejű dokumentumban szerepel majd, amit bármikor, ha a helyzet vagy a politikai szándék úgy hozza, parlamenti vita és jóváhagyás nélkül változtathat meg a hatalom. Hiszen – amint láthattuk – a törvény értelmezési lehetőségeibe az is belefér, ha csak az anyanyelvét tanulhatja tantárgyként a kisebbségi állampolgár.

Korábban azt említettük, hogy négy kategóriába sorolja a törvény 7. cikkelye az ország állampolgárait, de eddig csak három csoportról esett szó. A negyedik csoportba az Ukrajnában élő orosz anyanyelvűek tartoznak. Számukra ugyanis a törvény 7. cikkelye csak egyetlen értelmezési lehetőséget kínál: az 5. osztálytól teljesen át kell állni az ukrán nyelven folyó oktatásra, s emellett tantárgyként tanulhatják az oroszt mint anyanyelvüket. Nekik nincs esélyük arra, mint az ukrajnai magyaroknak vagy románoknak, hogy néhány tantárgyat az anyanyelvük mellett továbbra is oroszul tanuljanak, hisz ez a lehetőség csak az Európai Unió hivatalos nyelveire terjed ki, az orosz pedig nem hivatalos nyelv az EU-ban.

Kíváncsian várjuk, mire jut Ukrajna új oktatási törvényével a Velencei Bizottság. Mert itt most sok forog kockán. Vajon megengedheti-e magának egy nemzetközi intézmény, hogy rábólintson egy olyan törvényre, amely egyértelműen és minden kétséget kizáróan homályosan fogalmaz, ezzel utat nyit a manipulációknak, illetve négy, egymástól jelentősen eltérő kasztba sorolja nyelvi alapon Ukrajna állampolgárait.

Akik tehát győzelemként, a kompromisszum jeleként vagy visszavonulásként értelmezik a kijevi oktatási miniszter október 17-ei szavait az ukrán nyelvű oktatás fokozatos bevezetéséről, azok talán csak egy elterelő hadművelet szemtanúi, melynek során Kijev mindent megtesz annak érdekében, hogy kompromisszumkészséget mutatva elfogadtassa az új oktatási törvényt a szomszédos országokkal, a területén élő nemzeti kisebbségek képviselőivel és persze a nemzetközi szervezetekkel.

Kapcsolódó képek: