Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa 2017. szeptember 5-én új oktatási törvényt fogadott el. Ma, 2017. szeptember 25-én az eddig számos ukrajnai politikai rezsimben különböző szerepeket vállaló oligarcha, Petro Porosenko, akit 2014-ben választottak Ukrajna elnökévé, aláírta a törvényt, amely kihirdetését követően hatályba lép.
Az új törvény 7. cikkelye drasztikusan szűkíti a kisebbségek nyelvén folyó oktatáshoz fűződő jogokat.
Az új oktatási törvény 7. cikkelye szerint az oktatási folyamat nyelve az oktatási intézményekben az államnyelv.[1] A törvény a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek csak a kommunális oktatási intézményekben garantálja azt a jogot, hogy az államnyelv mellett anyanyelven tanuljanak. Ez a lehetőség is csupán az iskola előtti és az elemi iskolai szinteken engedélyezett. Az 5–12. osztályokban, valamint a felsőoktatásban megszűnik a kisebbségek anyanyelvi oktatása.
Az 5. osztálytól felfelé az oktatás nyelve az ukrán nyelv. A kisebbség nyelve csak tantárgyként oktatható.
Az állam még az óvodai és az elemi iskolák szintjén is kivonul a kisebbségi nyelven folyó oktatásból, hiszen kizárólag a kommunális (önkormányzati) intézményekben folyhat kisebbségi nyelveken a nevelés, illetve – csupán az 1–4. osztályokban – az oktatás. Az állami tulajdonú és finanszírozású oktatási intézményekben még ez a jelenlegi lehetőségeinkhez mérten erősen szűkítő lehetőség sem biztosított.
A kommunális intézmények kapcsán mindössze annyi engedményt tesz a szeptember 5-én megszavazott törvény, hogy egy vagy néhány tantárgy két vagy több nyelven is oktatható: államnyelven, angol nyelven, vagy az Európai Unió valamely hivatalos nyelvén. Nem értelmezi azonban a törvény, hogy mit jelent az egy vagy néhány megfogalmazás. Ez lehetőséget teremt arra, hogy a törvénynek akár több, egymástól gyökeresen eltérő értelmezése is legyen, ami jogállamban megengedhetetlen és elképzelhetetlen.
A törvény 7. cikkelyének rendelkezései azt jelentik, hogy a kisebbségek nyelvén folyó nyelvű oktatás Ukrajnában kizárólag az iskola előtti (óvodai) nevelés és az elemi iskola (1–4. osztály) szintjén marad meg a jogszabály hatályba lépését, illetve egy rövid átmeneti időszakot követően.
Megszünteti a törvény a nemzeti kisebbségek nyelvén oktató iskolák önállóságát is. A fent meghatározott jog ugyanis csak külön osztályokban (csoportokban) valósulhat meg, az ukrán nyelven oktató intézményeken belül. Ez azt jelenti, hogy a magyar tannyelvű óvoda, iskola rejtett tanterve sem lehet magyar szellemű.
Mindez a kisebbségi jogok súlyos és drasztikus szűkítése.
Amint arra az Európa Tanács szervei számára benyújtott két árnyékjelentésünkben[2] már korábban jeleztük a nemzetközi közvélemény felé, illetve számos beadványban tudattuk az ukrán állam illetékes vezetőivel, szerveivel is, Ukrajna évek óta készül arra, hogy jelentős mértékben szűkítse a kisebbségi nyelvek beszélőinek jogait. A 2017. szeptember 5-én elfogadott „Ukrajna törvénye az oktatásról” 7. cikkelye egyértelműen olyan lépés, amely ennek a szándéknak megfelelően határozottan és jelentős mértékben, előre megfontolt szándékkal visszaszorítja a kisebbségi jogokat, a kisebbségek anyanyelvi oktatását.
Az sem zavarja az ukrán politikai elit tagjait, köztük az alkotmányos rend őrzőjét, az elnököt, hogy a kisebbségi jogok szűkítése ellentétes Ukrajna nemzetközi kötelezettségvállalásaival. Ukrajnának az Európa Tanács tagjaként el kellene fogadnia az európai értékeket, illene tiszteletben tartania az Európa Tanács határozatait, célszerű volna figyelembe vennie ajánlásait. Ám nem ezt teszi.
Az oktatási törvény 7. cikkelye ellentmond Ukrajna Alkotmányának, és Ukrajna számos törvényével is ellentétes.
Ukrajna Alkotmánya értelmében „Mindenkinek joga van az oktatáshoz”, illetve „A teljes általános középiskolai végzettség kötelező”. Az Alkotmány 53. cikkelye a nemzeti kisebbségek számára a törvény által megszabott rendben garantálja az anyanyelven való oktatás vagy az anyanyelv tanulásának jogát:
„A nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok számára a törvénynek megfelelően garantálják azt a jogot, hogy anyanyelvükön tanuljanak vagy tanulják anyanyelvüket az állami és a kommunális tanintézetekben vagy a nemzeti kulturális társaságok közreműködésével.”
Amikor 1999. december 14-én az Alkotmánybíróság határozatban értelmezte az Alkotmány 10., nyelvekről szóló cikkelyét,[3] az oktatás kérdéskörére is kitért. Az állásfoglalás szerint Ukrajnában az óvodai nevelés, az általános középfokú oktatás, a szakképzés és a felsőoktatás nyelve az államnyelv. Az Alkotmánybíróság azonban azt is leszögezte, hogy az Alkotmány 53. cikkelye, valamint az ország más törvényei értelmében az állami és nem állami oktatási intézményekben az államnyelv mellett az oktatási folyamatban használható és oktatható a kisebbség nyelve is.
Ezt írja az Alkotmánybíróság említett állásfoglalása:
„У державних і комунальних навчальних закладах поряд з державною мовою відповідно до положень Конституції України, зокрема частини п’ятої статті 53, та законів України, в навчальному процесі можуть застосовуватися та вивчатися мови національних меншин.”
Az ukránul nem értők kedvéért mindez magyarul azt jelenti:
„Az állami és kommunális oktatási intézményekben az államnyelv mellett Ukrajna Alkotmányának rendelkezései szerint, különösen az 53. cikkely ötödik része és Ukrajna törvényei alapján, az oktatási folyamatban alkalmazni és tanulni lehet a nemzeti kisebbségek nyelveit.”
Ukrajna új oktatási törvénye nem áll összhangban Ukrajna Alkotmányának 22. cikkelyével sem, amely leszögezi, hogy az új jogszabályok elfogadásakor a meglévő emberi jogok és szabadságjogok tartalmának és hatályának szűkítése elfogadhatatlan.
A nemzeti kisebbségekről szóló törvény[4] az Alkotmányhoz hasonlóan fogalmaz a kisebbségek oktatásáról: „Az állam minden nemzetiségi kisebbség számára garantálja (…) az anyanyelvi oktatást vagy az anyanyelv tanulását az állami oktatási intézményekben, illetve a nemzetiségi kulturális szövetségeken keresztül” (6. cikkely).
Ugyanezt ismétli meg Ukrajna törvénye „A gyermekkor védelméről” 19. cikkelyének 3. bekezdése.[5]
A vagy választó kötőszó. Mi az Ukrajna Alkotmányának 53. cikkelyében és az idézett törvényekben egyaránt szereplő vagy kötőszót úgy értelmezzük, hogy az államnak az Alkotmány értelmében garantálnia kell mind az anyanyelven való tanulás, mind pedig az anyanyelv tantárgyként való tanulásának jogát. A vagy kötőszó azt jelenti: az állampolgárok választhatnak, hogy – céljaik, igényeik, lehetőségeik szerint – melyik opcióval szeretnének élni.
Ezt a jogértelmezést alkalmazta az 1989-ben elfogadott és 2012-ig hatályos nyelvtörvény 25. cikkelye is:
„Az Ukrán SZSZK állampolgárainak elidegeníthetetlen joga, hogy a gyermekek oktatásának nyelvét szabadon válasszák meg.
Az Ukrán SZSZK minden gyermek számára garantálja az anyanyelven való nevelés és tanulás jogát. Ezt a jogot olyan iskola előtti nevelési intézmények és iskolák létrehozásával garantálják, amelyekben a nevelés és az oktatás ukrán nyelven vagy más nemzeti nyelveken folyik.”[6]
Szintén ugyanezt a jogértelmezést támogatja a 2012-ben elfogadott és 2017 nyarán továbbra is hatályos Ukrajna törvénye az állami nyelvpolitika alapjairól.[7] A nyelvtörvényként emlegetett jogszabály 20. cikkelye szól az oktatás nyelvéről. Eszerint az oktatás nyelvének szabad megválasztása az állampolgárok elidegeníthetetlen joga az államnyelv kötelező, oly mértékű elsajátítása mellett, amely elegendő az ukrán társadalomba való integrációhoz. A törvény értelmében Ukrajna állampolgárai számára szavatolt az állam- és a regionális vagy kisebbségi nyelvű oktatás az oktatás minden szintjén, az óvodától az egyetemig.
Ukrajna Legfelsőbb Tanácsának emberi jogi ombudsmanja 2016. november 24-én kelt №1/7_277657.16-1/26-04. iktatási számú levélben, melyet a Legfelsőbb Tanács tudományos és oktatási bizottsága első elnökhelyettese számára küldött, a következőket írta az oktatási törvényjavaslat 7. cikkével kapcsolatban:
„Kérem, hogy Ukrajna ’Az oktatásról’ szóló törvényének második olvasatban történő felülvizsgálatakor vegye figyelembe álláspontomat, és akadályozza meg a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek anyanyelvi oktatásra vonatkozó jogainak korlátozását.”
Az ombudsman álláspontját azonban nem vették figyelembe, és az új oktatási törvény révén jelentősen korlátozza az állam a kisebbségek anyanyelvi oktatáshoz fűződő jogait. A nemzeti kisebbségek nyelvén történő oktatás jogának megkérdőjelezése és szűkítése ellentétes a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény szellemével és szándékaival, valamint a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai Kartájának céljaival, eredeti célkitűzéseivel.
Az Európa Tanács „A nemzeti kisebbségek helyzete és jogai Európában” címmel és 1985. (2014) számmal elfogadott határozatában (10.4.3. pont) a Parlamenti Közgyűlés felszólítja az Európa Tanács tagállamait, hogy:
„tegyék meg a szükséges lépéseket az anyanyelven való oktatás folytonosságának biztosítására a középfokú oktatásban (a szakképzést is beleértve) és a felsőoktatásban”.[8]
A 2145 (2017) számmal „A demokratikus intézmények működése Ukrajnában” címmel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése által elfogadott határozat 13. pontja hangsúlyozza:
„A Közgyűlés aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyes törvénytervezetek célja a nemzeti kisebbségek jelenlegi jogainak szűkítése. Rendkívül fontos, hogy a módosított jogszabályok értelmében a nemzeti kisebbségek megőrizhessék az Alkotmányban és az ország összes nemzetközi kötelezettségvállalásában biztosított kisebbségi nyelvhasználati jogaikat. Hangsúlyozzuk a kisebbségi nyelvekre vonatkozó inkluzív politika folytatását az ország stabilitása érdekében.”[9]
Az ukrajnai, kárpátaljai magyar közösség jövőjéért aggódó értelmiségiként meggyőződésünk, hogy Ukrajnának nem a jogállamiság sárba tiprása, a nyelvi emberi jogok és a kisebbségi jogok szűkítése, hanem az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségek anyanyelvi oktatásának megőrzése, az ország etnikai, nyelvi és kulturális sokszínűségének fenntartása az érdeke.
A 2014/2015. tanévben Ukrajnában – a kijevi oktatási minisztérium hivatalos, az Európa Tanácsnak eljuttatott adatai szerint – az iskolai oktatásban (1–11. osztály) a tanulóknak 89,29%-a ukrán nyelven tanult, és mindössze 10,71%-a tanult más nyelven (lásd a táblázatot). Kevéssé hihető, hogy a körülbelül 46 millió anyanyelvi beszélővel rendelkező ukrán nyelv fejlődését, államnyelvi funkcióit épp azok a gyerekek veszélyeztetik, akik alig valamivel több, mint egy tizedét adják az ország tanulóinak.
| Tannyelv | Tanulók száma | Aránya (%) |
| Ukrán | 3 281 644 | 89,29 |
| Orosz | 356 262 | 9,69 |
| Román | 16 808 | 0,46 |
| Magyar | 15 172 | 0,41 |
| Moldáv | 2 984 | 0,08 |
| Lengyel | 1 594 | 0,04 |
| Angol | 400 | 0,01 |
| Szlovák | 134 | 0,00 |
| Bolgár | 78 | 0,00 |
| Összesen | 3 675 076 | 100 |
Ugyanebben a tanévben – szintén Ukrajna Oktatási és Tudományos Minisztériumának hivatalos adatai szerint – a felsőoktatás különböző szintjein a diákoknak több, mint 96 százaléka az államnyelven tanult. Felfoghatatlan, hogyan fenyegethetné az alig 4 százaléknyi orosz, magyar és román nyelvű egyetemista és főiskolás az ukrán nyelv kibontakozását.
| I-II. akkreditációs szint (koledzsek) | III-IV. akkreditációs szint (egyetemek, főiskolák) | ||||
| hallgatók száma | aránya, %-ban | hallgatók száma | aránya, %-ban | ||
| Ukrán | 246921 | 98,27 | 1389152 | 96,78 | |
| Orosz | 4194 | 1,67 | 45530 | 3,17 | |
| Magyar | 76 | 0,03 | 695 | 0,05 | |
| Román | 80 | 0,03 | |||
| Összesen | 251271 | 100 | 1435377 | 100 | |
Amint a táblázatokból látható, az oktatási törvény 7. cikkelye a társadalom széles rétegeit érinti: több százezer ukrán állampolgár életét, oktatását befolyásolja közvetlenül vagy (szülőként) közvetve. Az új oktatási törvény 7. cikkelyének hatályba lépése azt jelenti, hogy a ma még működő kisebbségi oktatási rendszer gyakorlatilag megszűnik rendszerként működni. Nem lesznek általános és középiskolai szinten, illetve a szak- és felsőoktatásban nem ukrán nyelven tanuló gyerekek, fiatal felnőttek, és eltűnnek a kisebbségi nyelvű oktatási intézmények.
Kárpátalján az első teljes szovjet tanévben, azaz az 1947–1948. iskolai évben a 7 osztályos általános iskolákban a gyerekek 86%-a ukrán, 1-1%-a orosz és román, 14%-a pedig magyar nyelven tanulhatott. Az 1990–1991. tanévben – tehát az utolsó teljes szovjet iskolai évben – az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaságban az összes iskolás (1–11. osztály) 44,%-a járt ukrán, 40,7%-a orosz, 0,1%-a moldáv, 0,3%-a román, 0,2%-a magyar tannyelvű iskolába.
A fenti bekezdésből kiderül, hogy a Porosenko által ma aláírt, Ukrajna népképviselői által szeptember 5-én megszavazott törvény még ehhez, azaz a kommunista Szovjetunióban biztosított jogokhoz képest is visszalépést jelent az anyanyelvi oktatás területén.
Mi, a kárpátaljai magyar nemzeti kisebbség tagjai egyetértünk azzal, hogy a teljes körű integrációhoz szükség van az államnyelv ismeretére. Az államnyelv megtanulásának joga fontos nyelvi emberi jog. Azonban az anyanyelven folyó oktatás szintén egyike a legfontosabb emberi jogoknak. Meggyőződésünk, hogy nem a kisebbségek nyelvén oktató iskolarendszer felszámolására van szükség, hanem arra, hogy az ukrán nyelvet jól felkészített pedagógusok, magas színvonalon, korszerű módszerekkel, eredményesen oktassák minden iskolában. Az államnak ehhez kell megteremtenie a szükséges feltételeket. Az államnyelv oktatásának hatékonyságát a nemzeti kisebbségek nyelvén oktató iskolák keretében lehet és kell megoldani.
Az ukrán politikusok figyelmébe ajánljuk az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 2040 (2014)-es számú ajánlásának szavait:
„2. A Közgyűlés hangsúlyozza a stabilitás, a szolidaritás és emberek sokasága Európában való békés egymás mellett élésének fontosságát, és felszólít az »egység a sokféleségben« koncepció támogatására az országokon belül és az országok között.
- A kisebbségvédelem maradjon prioritás a politikai napirenden, hogy foglalkozzon a kisebbségek igényeivel és védje jogaikat és emberi méltóságukat. A nemzeti kisebbségek jogainak hatékony védelme hozzájárul a konfliktusok megelőzéséhez, a mindenki számára otthont jelentő Európa képének eléréséhez, valamint egy békés és virágzó környezet létrehozásához.”
Ha Ukrajna elnöke – amint azt számtalanszor hangoztatta – valóban az ország európai integrációjának híve, nehezen érthető, hogyan tudja saját fejében összeegyeztetni az oktatási törvény 7. cikkelyének jogszűkítő rendelkezéseit az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése fent idézett ajánlásának szavaival, azok szellemével.
[1] https://www.karpatalja.ma/karpatalja/oktatas/az-oktatasi-torveny-7-cikkelye/
[2] https://kmksz.com.ua/wp-content/uploads/2017/01/Framework-Convention_Transcarpathia_Ukraine_Shadow-Report-KE.pdf; https://kmksz.com.ua/wp-content/uploads/2017/01/Ukraine-Charter-shadow-report-Arnyekjelentes-nyk.pdf
[3] Рішення Конституційного Суду України у справі за конституційним поданням 51 народних депутатів України про офіційне тлумачення положень статті 10 Конституції України щодо застосування державної мови органами державної влади, органами місцевого самоврядування та використання її у навчальному процесі в навчальних закладах України від 14.12.1999 р. № 10-рп/99. https://www.ccu.gov.ua/docs/406
[4] Закон україни «Про національні меншини в Україні» № 2494-XII (1992). https://zakon2.rada.gov.ua/laws/show/2494-12.
[5] Закон України «Про охорону дитинства» № 2402-III (2001). https://zakon2.rada.gov.ua/laws/show/2402-14
[6] Закон України «Про мови в Українській РСР» № 8312-XI (1989) https://zakon3.rada.gov.ua/laws/show/8312-11. A törvény 1989 és 2012 között volt hatályban. 2012-ben új nyelvtörvényt fogadtak el Ukrajnában.
[7] Закон України “Про засади державної мовної політики” № 5029-VI (2012) https://zakon2.rada.gov.ua/laws/show/5029-17
[8] https://w1.c1.rada.gov.ua/pls/mpz/docs/1926_rez_1985_(2014).htm
[9] https://assembly.coe.int/nw/xml/XRef/Xref-XML2HTML-en.asp?fileid=23453&lang=en