A 2017. szeptember 5-én megszavazott új ukrajnai oktatási törvény nagy visszhangot váltott ki: politikusok, oktatási szakemberek, újságírók, hétköznapi emberek tucatjai nyilvánultak meg a kérdésben. Ukrán oldalról jellemzően a jogszabály mellett, magyar részről pedig általában ellene foglaltak állást. A Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont munkatársai közel két évtizede vizsgálják a tudományos kutatások nemzetközi módszertana alapján a kárpátaljai magyar nyelvhasználatot, s ezen belül a nyelvoktatás kérdéskörét is. E témakörben számos szakkönyv, tudományos szakpublikáció jelent meg az intézet kutatóinak tollából magyar, angol, orosz, szlovák és természetesen ukrán nyelven is, száznál több tudományos konferencián tartottunk előadásokat kutatásaink eredményeiről a világ számos országában, és persze Ukrajnában (Kijevben, Lembergben, Ungváron, Huszton stb.) is. Tudományos kutatásaink alapján már 1996-ban, tehát több, mint 20 évvel ezelőtt felhívtuk a kijevi és ungvári illetékesek (miniszterek, minisztériumi tisztségviselők, oktatási vezetők, politikusok, hivatalnokok stb.) figyelmét arra: azokkal a módszerekkel, amelyeket Ukrajna Oktatási és Tudományos Minisztériuma előír, lehetetlen magas szintű ukrán nyelvtudást elérni a magyar tannyelvű iskolába járó gyermekeknél. Az ukrán állam ugyanis fennállása több, mint negyedszázada alatt nem teremtette meg a feltételeket ahhoz, hogy meg lehessen tanulni az államnyelvet az iskolában.
Mindennek ellenére Ukrajna vezető politikusai évek óta arra törekednek, hogy – az államnyelv oktatásának megreformálása helyett – felszámolják a kisebbségi nyelveken folyó oktatást az országban. Arra hivatkozva, hogy a kárpátaljai magyarok nem tudnak megtanulni ukránul, képmutató módon most olyan döntést hoznak, amelynek értelmében az 1–4. osztály elvégzése után a gyerekeknek fokozatosan át kell állniuk az ukrán nyelven folyó oktatásra.
Előre leszögezzük: nem általában az oktatási törvénnyel van gondja a kárpátaljai magyar közösségnek. A törvényben számos előremutató lépés is van. A fő gond a jogszabály 7. cikkelyével van. És nemcsak arról van szó, hogy az új törvényben foglaltak bevezetése sérti Ukrajna Alkotmányát, az ország nemzetközi kötelezettségeit, a nemzeti kisebbségekről szóló törvényt, a nyelvpolitikai alapjairól szóló jogszabályt stb. Persze ez is rendkívül súlyos probléma, amely egy jogállamban megengedhetetlen és elképzelhetetlen. Az alábbiakban amellett érvelünk, hogy miért rossz az új oktatási törvénynek az oktatás nyelvét szabályozó része.
Jelenleg egy magyar tannyelvű iskolába járó kárpátaljai magyar gyerek 11 éven át – az 1. osztálytól az érettségiig, azaz a 11. osztály végéig – kötelezően tanul ukránul, s jelentős részük mégsem sajátítja el az államnyelvet. Az új jogszabály értelmében 4 éven fogja a kárpátaljai magyar gyerek az ukrán nyelvet tanulni, majd fokozatosan, évről évre egyre több tárgyat ukrán nyelven oktatnak majd neki.
Ha Ukrajna Oktatási és Tudományos Minisztériuma – amely legalább 20 éve tudatában van az államnyelv oktatását akadályozó problémáknak – eddig képtelen volt jól megszervezni az államnyelv oktatását Kárpátalja magyar tannyelvű iskoláiban, és nem tudja elérni, hogy 11 évnyi nyelvoktatás után elsajátítsák a ukrán nyelvet a magyar gyerekek, hogy fogja megoldani ugyanezt mindössze 4 tanév alatt, az 1–4. osztályokban? Valószínűleg pontosan úgy, ahogyan eddig: sehogy.
Abban azonban biztosak lehetünk: az a kárpátaljai magyar iskolás, aki az 5. osztálytól felfelé elkezd ukránul tanulni egyre több tárgyat, az érettségi idejére az új törvény következtében talán jobban fog tudni ukránul, mint akik az előző években végeztek, de teljesen bizonyos, hogy – éppen a nyelvtudásának hiányosságai miatt – nem fogja tudni alaposan és mélyen megtanulni a matematikát, kémiát, fizikát, földrajzot, biológiát, történelmet stb.
Ez a fajta hozzáállás tipikusan szemfényvesztés és átverés. Ha gond van – márpedig Ukrajna függetlenné válása óta nagy gond van – az ukrán nyelv mint tantárgy oktatásával, akkor nem az egész magyar nyelvű oktatási rendszert kell kidobni az ablakon, hanem ennek az egyetlen tantárgynak az oktatását kell gyökeresen átalakítani.
Az államnyelv megtanulásának joga fontos nyelvi emberi jog. Hangsúlyozzuk: jog, és nem kötelesség, ahogyan azt az ukrán politikusok hangoztatják. Egyetlen olyan törvény sincs érvényben Ukrajnában, amely minden született ukrán állampolgárnak kötelezően előírná az államnyelv ismeretét. Az ukrán állam jelenleg nem biztosítja a feltételeket egy fontos nyelvi emberi jog gyakorlásához: az államnyelv elsajátításához. Ha ugyanis kárpátaljai magyar gyerekek ezrei 11 éven át (az 1. osztálytól a 11. osztályig) tanulják az „Ukrán nyelv” tantárgyat, és mégsem tanulnak meg ukránul, akkor biztosak lehetünk abban, hogy ez az oktatás rosszul működik, a tantárgy oktatására fordított hatalmas összeg pedig kidobott pénz. Ha másért – például elvont nyelvi emberi jogok okán vagy a kisebbségek integrációja érdekében – nem, legalább az elkótyavetyélt milliók miatt érdemes volna alaposan átgondolnia mindezt a kijevi oktatási tárca irányítóinak, és végre nem a magyarokat kellene folyton elmarasztalnia az államnyelv oktatásának eredménytelensége miatt, hanem a rosszul működő rendszert és az alapjául szolgáló elveket, beidegződéseket volna szükséges átalakítani. Mégpedig nem a magyar nyelvű oktatási rendszer fokozatos megszüntetésével, hanem a nyelvoktatás korszerűsítésével.
Ez azonban fárasztó, kitartó szakértői munkát igénylő feladat. Sokkal könnyebb populista lózungokkal azzal ámítani az embereket, hogy ha eddig 11 éven át nem volt képes megtanítani az iskola ukránul a magyar gyereket, akkor majd most 4 év alatt úgy megtaítja, hogy nemcsak érteni, beszélni, írni és olvasni fog tökéletesen ukránul, hanem még arra is képes lesz, hogy elvont szakmai fogalmakat, logikai műveleteket végezzen például algebra, mértan, informatika vagy éppen Ukrajna története órán.
Ha Kijev célja valóban az volna, hogy megtanuljanak a kárpátaljai magyarok ukránul, akkor az ukrán nyelvet oktató pedagógusok átképzése, a nyelvoktatás elvi és módszertani alapjai, a tantervek és a tankönyvek gyökeres átalakításába kezdene. Ez azonban elmarad: ugyanazok a pedagógusok fogják ugyanazt a nyelvet ugyanazon tantervek alapján ugyanazokból a tankönyvekből és ugyanazoknak a követelményeknek az alapján tanítani, mint eddig. Mitől volna más az eredmény?
A címben megfogalmazott kérdésre tehát a válasz ennyi: azért nem jó ez az új oktatási törvény, pontosabban annak 7. cikkelye, mert általa nem lépünk jelentősen közelebb a magas szintű ukrán nyelvtudáshoz, viszont a törvény az összes többi tantárgyból feláldozza a gyerekek magas szintű tárgyi tudását az ukrán nyelv tanulásának oltárán. Eddig egy tantárgy oktatása volt nagyon alacsony színvonalú, ezentúl mindegyik tárgyból ez várható majd, ha az oktatási törvény 7. cikkelye nem változik.
Nem azzal van tehát bajunk, hogy a kárpátaljai magyaroknak el kell(ene) sajátítaniuk az ukrán nyelvet. A gond azzal van, hogy az új jogszabályban előírt módon nem ehhez jutunk közelebb.