Hodinka Antal (Ladomér, 1864. január 12. – Budapest, 1946. július 15.[1]) a magyarországi ruszinok világhírű kutatója, történész, egyetemi tanár, az MTA tagja.
Hodinka Antal 1864. január 12-én született görög katolikus papi családban (apja: Hodinka Román 1836–1913), a Zemplén vármegyei Ladomér községben. Az ungvári Királyi Katolikus Gimnáziumban 1882-ben érettségizett,[1] utána Ungváron és Budapesten folytatta teológiai tanulmányait. 1888 őszétől az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa, majd Bécsben az Osztrák Történeti Intézetnél ösztöndíjas volt.[1] 1891-ben a budapesti Tudományegyetem Bölcsészeti Karán doktorátust szerzett szláv filológiából,[1] magyar történetből és oklevéltanból, majd 1896-ban teológiai diplomát. 1892–1906 között Bécsben levéltáros, könyvtáros volt. 1891-92-ben, Thallóczy Lajos történész beosztottjaként a bécsi közös osztrák-magyar Pénzügyminisztérium levéltárában dolgozott, majd az 1892–1906 közötti időszakban Ferenc József császári és királyi hitbizományi magánkönyvtárának egyetlen magyarországi könyvtárosa volt. 1905-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarán magántanári képesítést nyert a magyar és szláv történeti érintkezések tárgyköréből. 1906-tól a pozsonyi Jogakadémia, 1916-tól pedig ugyanott, az Erzsébet Tudományegyetem professzora volt. 1920-ban, egyetemével együtt, elhagyta Pozsonyt és átmenetileg Budapesten, majd 1923-tól Pécsett dolgozott, ahol az 1926/27-es tanévben a Bölcsészkar dékánja, az 1932-33-as tanévben, az ott újraélesztett Erzsébet Tudományegyetem rektorává választották.[1] 1934-ben Budapestre költözött nyugdíjasként, itt folytatta tudományos munkáját. 1941-43-ban tudományos akadémiai funkciót is betöltő Kárpátaljai Tudományos Társaság első elnöke lett. A Magyar Tudományos Akadémia 1910-ben levelező, 1933-ban rendes tagjává választotta. 1946. július 15-én hunyt el Budapesten.
Tudományos munkássága három nagyobb témakörre osztható:
- a szláv-magyar kapcsolatok története
- Pécs város története
- a kárpátaljai ruszinok egyházi és világi története
Főbb művei:
- A rutének
- Cseh források
- A szerb fejedelemség viszonya Magyarországhoz (Bp., 1889)
- A szerb történet forrásai és az első kora (1891)
- Szláv források (1898)
- A munkácsi görög-katholikus püspökség története (Bp. 1909)
- Egyházunk küzdelme a bosznia bogomil eretnekekkel (191?)
- A Munkácsi gör. szert. püspökség okmánytára (1911–)
- Kálmán királyunk 1099-iki perenysli csatája (1914)
- Az orosz évkönyvek magyar vonatkozásai (1916)
- A római levéltárak és könyvtárak ismertetése (1917–)
- Adalékok az ungvári vár és tartománya és Ungvár város történetéhez (1917)
- A kárpátaljai rutének lakóhelye, gazdaságuk és multjuk (Bp.1923)
- A muszka könyvárusok hazánkban (gróf Klobelsberg-Emlékkönyv)
- A magyarországi rutén letelepülések története (megbízás a MTA II. oszt. által hirdetett nyílt pályázaton)
- Négy egykorú jelentés az 1704-i pécsi rácz dúlásról (1932)
- A töröktől visszafoglalt Pécs első fele (1934)
- Ami a karlócai békekötésből kimaradt és következményei (Pécs 1935)
- II. Rákóczi Ferenc fejedelem és a „gens fidelissina” (1937)
- Szent István emlékezete és királyságának eszméje a szlávoknál (Bp. 1938)
- Adalékok Pécs város történetéhez 1686–1701-ig (1943)
- Ruszin – magyar igetár (1945)