Szociológiai vizsgálatot végzett Kárpátalján Nagy-Britannia ukrajnai nagykövetségének támogatásával az „Ilyko Kucseriv Demokratikus Kezdeményezések Alap” (Фонд Демократичні ініціативи імені Ілька Кучеріва https://dif.org.ua/) 2018. november 30. és december 10. között. A „Kárpátalja” (Закарпаття) című kutatási beszámolóból kiderül, hogy a 21 kutatóponton lefolytatott vizsgálat során 500 főt kérdeztek meg, s ez a minta kor, nem, településtípus és nemzetiségi hovatartozás alapján reprezentálja a régió lakosságát.
A kutatás során sok mindenre rákérdeztek, mi azonban csak néhány érdekesebb eredményt ragadunk ki az online is elérhető kutatási beszámolóból, valamint a magyar vonatkozású adatok bemutatására térünk ki.
Az adatközlők túlnyomó többsége (60%) szerint Ukrajnában feszült a politikai helyzet, ám csupán a megkérdezettek alig több, mint egynegyede (27%) véli úgy, hogy Kárpátalján is hasonló a szituáció. 53% úgy véli, régiónkban nyugalom uralkodik.
A megkérdezetteknek csupán 25%-a válaszolta azt a kutatóknak, hogy rokonai, barátai között nincsenek olyanok, akik kivándoroltak volna Ukrajnából, esetleg külföldön vállaltak munkát. Ezzel szemben az adatközlők 23%-ának környezetében akadnak, akik elhagyták az országot, és más államban telepedtek le; 44%-uk családjában, baráti körében akadnak, akik hosszabb időre vállaltak munkát külföldön; 54% pedig arról számolt be, hogy rokonai, közeli ismerősei közül néhányan rövidebb időre mentek el külföldre dolgozni. 72% egyelőre nem tervezi, hogy maga is elhagyja Ukrajnát, 28% azonban fontolgatja a kivándorlást.
Az adatközlők fele (50%) szerint a Krím orosz megszállása és az orosz agresszió következtében csökkentek Kárpátalján a nemzetiségek közötti konfliktusok, 15% azonban ennek az ellenkezőjét gondolja (35% nem tud dönteni ebben a kérdésben).
Jól jelzi, hogy az ország összlakosságának 0,3%-át kitevő magyar nemzeti kisebbség mennyire a figyelem középpontjába került Ukrajnában, hogy a kijevi brit nagykövetség megrendelésére egy ukrán szociológiai műhely által végzett kérdőíves kutatásban több külön kérdés is közvetlenül foglalkozik a kárpátaljai magyarokkal, illetve Magyarország megítélésével.
Az egyik kérdés például arra vonatkozik, az adatközlők szerint hogyan alakult a kárpátaljai magyar közösség helyzete az elmúlt 5 évben. Az adatközlők egytizede (10%) úgy látja, hogy közösségünk helyzete kicsit jobb lett az utóbbi időszakban, és csupán 2% véli úgy, hogy jelentősen romlott a helyzetünk. Csaknem minden ötödik megkérdezett (19%) azonban arról számolt be, hogy szerinte kicsivel rosszabb a kárpátaljai magyarok helyzete ma, mint 5 évvel korábban volt (30% szerint nem változott, 39% pedig nem tudott érdemben válaszolni erre a kérdésre).
A következő magyar vonatkozású kérdésben arról érdeklődtek a kutatás szervezői, hogyan vélekednek a kárpátaljaiak Magyarországnak a régiónkba érkező támogatásairól (a magyar tannyelvű iskolák és a vállalkozók támogatása, útjavítások stb.). Nos, annak ellenére, hogy a központi sajtóban (és egyes kárpátaljai ukrán sajtótermékekben, internetes portálokon) gyakran ezt sugallják, a kárpátaljai lakosság reprezentatív mintájának csupán 14%-a véli úgy, hogy ezek a Budapestről érkező támogatások Kárpátalja Magyarországhoz csatolását készítik elő és a szeparatizmust erősítik. Ezzel szemben az adatközlők több, mint fele, egészen pontosan 51%-a azt válaszolta erre a kérdésre, hogy az ide érkező támogatások a magyar kormányzatnak a kárpátaljai magyar közösség számára nyújtott baráti segítség (35% nem nyilvánított véleményt).
Különösen érdekes az a kérdés, amely arra vonatkozik, milyen következményei lehetnek Kárpátalján az ukránosító politikának. Hogy világosabb legyen a kérdés, a kutatók zárójelben azt is odaírták, hogy konkrétan az új oktatási törvény nyelvi passzusaira és a készülő nyelvtörvény tervezetére gondoltak. Annak ellenére, hogy a központi politikai elit nagy része az elnökválasztási kampányra készülve kiemelt jelentőséget tulajdonít az ukrán nyelv és az ukránosítás problémakörének, a kárpátaljai adatközlők csaknem fele (49%-a) nem igazán érdeklődik e téma iránt, hiszen nem tudtak válaszolni erre a kérdésre. Figyelemre méltó, hogy a központi sajtó kampánya ellenére mindössze a kárpátaljaiak egy ötöde (20%) gondolja azt, hogy az új nyelvtörvény tervezete és a 2017-es oktatási törvény nyelvi cikkelye a különböző nemzetiségű és anyanyelvű ukrán állampolgárok közötti egyenlőséget és a társadalom egységesülését szolgálja. Ezzel szemben csaknem minden harmadik kárpátaljai, egészen pontosan az adatközlők 31%-a azon a véleményen van, hogy a Kijevből erőltetett ukránosítás éles etnikumközi konfliktusokat idézhet elő.
A szociológiai kutatás adatai között kutakodva az egyik legérdekesebb rész az, amely arról kérdezi a kárpátaljaiakat, hogy szerintük milyen nyelven kell megszervezni a gyermekek oktatását. S bár 2017 szeptembere, vagyis az új oktatási törvény elfogadása óta ez a téma nemcsak Ukrajnában, hanem – túlzás nélkül állíthatjuk – a nemzetközi politikai életben is folyamatosan napirenden van (erről lásd pl. ezt az összefoglalást), a kárpátaljai lakosság reprezentatív mintájának 28%-a nem tud állást foglalni ebben a kérdésben. Ugyanennyien, tehát az adatközlők 28%-a gondolja úgy, hogy Ukrajnában mind a közoktatásban, mind pedig a felsőoktatásban kizárólag az államnyelv lehet az oktatás nyelve. 31% azon az állásponton van, amit az oktatási törvény révén a kijevi kormányzat tervez: az alsó tagozaton anyanyelvükön tanulhatnak a gyerekek, ám a felsőbb osztályokban és a felsőoktatásban már ukrán nyelven kell számukra megszervezni a képzést. 9% azon a véleményen van, hogy az iskolai oktatás nyelve az anyanyelv legyen, és aztán az egyetemen, főiskolán át kell térni az ukrán nyelven folyó oktatásra. Mindössze 4% gondolja azt, hogy a nemzeti kisebbségeknek joguk van ahhoz, hogy akár az iskolában, akár a felsőoktatásban anyanyelvükön tanulhassanak. Összességében tehát a kárpátaljaiak reprezentatív mintájának mindössze 59%-a támogatja az oktatás ukránosítását, 41% egyáltalán nem biztos abban, hogy ez a jó irány.
Ez adat, illetve a magyar szempontból érdekes kérdésekre adott válaszok áttekintése arra enged következtetni, hogy bár az ukrán politikai elit és a központi sajtó egy része úgy állítja be, hogy az ukránosításnak nincs alternatívája, és hogy a kárpátaljai magyar közösség, illetve Magyarország potenciális veszélyforrást jelent Ukrajna számára, Kárpátalja lakosságának jelentős része átlát szitán.