A beregszászi székhelyű Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont már abban az időben végzett nyelvi tájképes elemzéseket, amikor a módszer még olyan fiatalnak számított, hogy nevesítve sem volt. A 2000-es évek elején, a rendszerváltást követően olyan fotókat gyűjtöttünk, ahol az egykori szovjet rezsimben használt orosz nyelv mellett megjelent az ukrán nyelv és szépen lassan átvette uralmát a nyilvános feliratokban, miközben a kárpátaljai magyarság által lakott részeken egy több száz éves hagyományt követve mind a hivatalos, mind a magánjellegű feliratokban jelen volt a magyar nyelv. A többnyelvű Kárpátalja nyelvi tájképét történelmi múltunk ismeretében teljesen természetesként kezeltük, és miután kutatóként illetve konferenciarésztvevőként több helyen is megfordultunk a világban, számos nyelvi tájképes elemzést tanulmányozva nagyobb figyelmet szenteltünk ennek a jelenségnek.
Észtország és Lettország fővárosába látogatottunk 2022. július 5-8. között. A két északi ország fővárosának nyelvi tájképe, s az UNESCO világörökséggé minősített városrészeinek felfedezése hatalmas kaland volt számunkra. Utazásunk másik fénypontja volt, hogy személyesen is találkozhattunk a Tallini Egyetem Balti Film, Média és Művészetek Intézetének professzorával, Anastassia Zabrodskajával, aki a nyelvi tájképről még február elején a Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont felkérésére a Filológia Tanszék diákjainak és oktatóinak tartott workshopot. A szakmai berkekben méltán elismert kutató előadásaiban sokat mesélt otthonáról, Észtországról, annak nyelvi jellemzőiről és történelmi, kulturális sajátoságairól. Ezek az izgalmas előadások már akkor felkeltették érdeklődésünket. Zabrodskaja bemutatójában az általa gyűjtött nyelvi tájképes fotók mellett több alkalommal használt számunkra innovatív és újszerű módszereket. Ilyenek voltak az utcarészek, azok többnyelvű feliratainak és sajátos épületeinek bemutatásához használt rövid videók, kisfilmek, melyeket annyira ötletesnek és szemléletesnek találtunk, hogy azóta saját kutatásainkhoz is készítünk hasonló, audiovizuális tartalmakat.
Észtország lakosságának több mint fele orosz ajkú és 
Lettországban is magas az orosz kisebbség aránya (40% körül). Utunk első állomása a lett főváros, Riga volt, melyen igazából csak átutaztunk, de egy helyi kis kávézóban már alkalmunk adódott, hogy megfigyelhessük a lett-orosz kétnyelvűséget. A helyi nemzetközi buszállomáson úgy érezhettük, „egy csipetnyi otthon” az, amibe belecsöppentünk, hisz a legnépszerűbb gyorsételek választéka igencsak hasonlított az otthon tapasztaltakhoz. A csebureki (чебуреки), vagyis húsos fánk itt is megjelenik az állomások ételkínálatában (mai napig vitatott, hogy valóban orosz ételnek számít-e, ugyanis többen a Krími tatárok nemzeti eledeleként emlegetik). Az est végére, éjfél körül, de késői napnyugta miatt még világosban, megérkeztünk az észt fővárosba, Tallinnba. Kalandozásunk során, a fotók készítésénél kedvező volt számunka a sokáig tartó napfény.
Tallinni Egyetemen tett látogatásunk alkalmával Anastassia Zabrodskaja körbevezetett bennünket az épület legfontosabb részlegein, és mesélt a diákok életéről, oktatásuk és fejlesztésük programjáról, melyben kiemelt szerepe van a nyelvi tájképre épülő tananyagoknak, illetve ösztöndíjak által biztosított lehetőségeikről is szót ejtett, melyek a (reménységünk szerint békésebb) jövőben szorosabbra fűzhetik az intézményeink közötti kapcsolatot. Ezt követően egyeztetést folytattunk szakmai céljainkról, a folyamatban lévő közös kutatásainkban elért eredményekről s további együttműködések lehetőségeiről.
Utunk hátralévő részét Tallinn felfedezésével töltöttük, miközben a professzor asszony által javasolt városrészeket is meglátogattuk és többnyelvűséggel kapcsolatos tapasztalatokat, illetve nyelvi tájképes fotókat és videókat gyűjtöttünk. A kikötőváros, szavakkal nehezen leírható szépségével, valóban a Baltikum egyik igazi ékköve.
Utolsó napunkat Rigában töltöttük, ahol ismét alkalmunk adódott megfigyelni a többnyelvű feliratokat. Láthattuk, ahogyan az orosz nyelv mindkét városban, szinte minden nyelvhasználati színtéren megjelenik, s a gazdaság fontos része a többnyelvűség. A vásárlások alkalmával tapasztaltuk, hogy bármilyen üzletbe vagy vendéglátó egységbe tértünk be, az orosz és ⁄ vagy angol nyelvtudás természetes és a mindennapi élet része. A turizmusban is alapvető a három nyelv használata (lett/észt + orosz + angol). 
A közterek feliratai általában csak az adott ország nyelvén szólnak, viszont a vásárlók igényeihez alkalmazkodó szolgáltató egységek már a többnyelvű feliratokat (is) használják.
Tanulmányutunk során arra a konklúzióra jutottunk, hogy a két főváros többnyelvűsége és nyelvi tájképe hasonlóan izgalmas, mint amit kis hazánkban, Kárpátalján tapasztalhattunk, s ugyan ezek a vidékek nagyban különböznek egymástól, számos párhuzam is vonható közöttük.
Villámlátogatásunk ebben a két baltikumi fővárosban rendkívül élménydús volt és hasznos szakmai tapasztalatokkal gazdagított bennünket. S bár messzire utaztunk, mindig találkoztunk valamivel, ami eszünkbe juttatta saját otthonunkat, s nehéz időket élő országunkat. Az ismerős ízek, a nyelvi és kulturális párhuzamok mellett ugyanis szemtanúi lehettünk annak is, ahogyan Riga és Tallinn vizuális tájképének szerves része lett az egyetemek, konzulátusok, városházák, gimnáziumok, színházak, operaházak homlokzatára kitűzött ukrán nemzeti lobogó, amellyel együttérzésüket fejezik ki az éppen háborúban álló Ukrajnával.
hanyk