Több mint 50 nap karantén után már megszoktuk, hogy a sztárok, közéleti személyiségek, vagy akár a tudósok, kutatók otthonról jelentkeznek be, úgymond home office-ban „tolják”, ingyen (esti mese) felolvasást tartanak, karanténconcerten muzsikálnak, szabad hozzáférést adnak a szakmai szellemi termékeikhez, s ezzel nem csak az életterükbe engednek pici bepillantást, hanem magukról, az arculatukról is egy másfajta, talán emberibb, személyesebb képet is megmutatnak.
A Hodinka Intézetben sem állt le a munka a világjárvány idején. Talán kulisszatitkot árulok el azzal, hogy a társadalomkutatók, s így a nyelvészek is az érdemi szellemi munka nagy részét nem irodai körülmények között végezik, ezért a home office üzemmód nem okozott fennakadást a hodinkások életében sem. A kutatói munkaidő, mondhatjuk, rugalmas: a pályázati határidők, a tanulmányok megírása vagy egy kézirat előkészítése, a kutatások megtervezése, vagy épp az adatelemzés munkafázisai nem csak a hétköznapjaink, hanem a hétvégéink, az ünnepnapjainknak is részét képezik, s ezeket általában is otthonról végezzük el, s nem csak a hagyományos értelemben vett munkaidőben, hanem akár éjszaka, hajnalokig, kinek-kinek mikor van erre alkotói indíttatása, vagy család, kisgyerek, tanári másodállás mellett ideje.
Azonban az úgynevezett intézeti napok – amikor is fizikailag is a Hodinka Intézet irodájában vagyunk – szintén fontos részei a hatékony és összehangolt csapatmunkának. Ilyenkor beszéljük meg az aktuális feladatokat, a közös projekteket, a rituális közös kávézások során meghallgatjuk, ki mit olvasott szakmai és nem szakmai vonatkozásban, inspirálódunk egymástól kutatási kérdésekben is. Ez az, ami viszont hiányzik mindannyiunknak ezekben a hetekben! Ezért mi is új szertartások bevezetésére álltunk át, kihasználva az áldásos technikai lehetőségeket: heti rendszerességgel zumálást (Zoom-értekezletet) tartunk.
A mai online értekezleten minden hodinkás részt vett, ki-ki a maga otthonából, így lehet, hogy fizikailag 5, 20, 40 vagy több száz kilométerre vagyunk most egymástól, de online élő egyenesben tudunk rövid eszmecserét folytatni az aktuális intézeti projektekről. Szó volt ma délelőtt például az őszre tervezett 21. Élőnyelvi Konferencia sorsáról, amelyről hamarosan bővebb tájékoztatást is közre adunk, scopusos publikációk kéziratainak előkészítéséről, 2021-es nemzetközi konferencia-jelentkezések lehetőségeiről, valamint a készülő kiadványainkról is. Jelenleg egy nyelvpolitikai kiadványunk megjelenésének helyzetéről kaptunk tájékoztatást, mely három nyelven készült el (magyar, ukrán, angol), tehát tulajdonképpen három kiadvány van nyomdában. Ezek már a karantén időszakban készültek, és a napokban várjuk, hogy nyomtatásban is elkészüljenek.
Bár a sajtó, a médiafelületek azt szajkózzák, hogy ez az időszak a lelassulásé, és most otthon „mindenre is” jut időnk, amire eddig nem, mi (s gondolom, mondhatom ezt a munkatársaim nevében is) még nem jutottunk el a ‘kanapén unatkozás’ állapotáig. Reméljünk, és úgy néz ki a mai megbeszélés után, hogy nem is kerül erre sor. Abban is bízunk, hogy hamarosan teljes fizikai valónkban is tarthatunk intézeti megbeszéléseket, közös kávézásokat, addig pedig marad a virtuális valóság.
-ma-