Az 1991-ben függetlenné vált Ukrajna számára az Európa Tanács (ET) Parlamenti Közgyűlésének 190. (1995) számú határozata az országnak az Európa Tanácshoz való csatlakozás feltételei között egyebek mellett előírta két kisebbségvédelmi egyezmény aláírását és ratifikálást is. Ennek megfelelően Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa 1997-ben ratifikálta a Keretegyezmény a nemzeti kisebbségek védelméről[1], 1999-ben pedig a Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartája (a továbbiakban: Karta) című nemzetközi egyezményt.[2]
Azt gondolhatnánk, hogy – miután Ukrajna hamarosan az Európa Tanács tagja lett – ezzel e két nemzetközi dokumentum az ukrajnai jogrend részévé vált. A helyzet azonban ennél összetettebb. A Karta ratifikálásáról szóló törvényt ugyanis Ukrajna Alkotmánybírósága 2000-ben formai okok miatt hatályon kívül helyezte.[3]
Ezután számos újabb tervezet került a parlament elé, amíg 2003-ban végre Ukrajna ismét ratifikálta a Kartát.[4] A ratifikációs dokumentum azonban csak két évvel később: 2005. szeptember 19-én került letétbe az ET főtitkáránál, s így a Karta csupán 2006. január 1-től lépett hatályba Ukrajnában.
A Kartát ratifikáló államoknak – így természetesen Ukrajnának is – rendszeres időközönként jelentést kell készíteniük az Európa Tanács illetékes szerve számára arról, hogyan alkalmazza a tagállam a nemzetközi dokumentumot a saját területén. Miután az ország benyújtotta saját jelentését, az ET Szakértői Bizottsága (Committee of Experts of the European Charter for Regional or Minority Languages[5]) készít rendszeres időközönként jelentéseket arról, hogyan alkalmazzák az egyes államok, köztük Ukrajna, az említett nemzetközi dokumentumokat saját területükön, természetesen figyelembe véve az állam által készített jelentést. A Szakértői Bizottság jelentése, illetőleg az ET megbízottjainak helyszíni látogatása után az ET Miniszteri Bizottsága készít ajánlásokat a tagállam számára arról, hogyan kell vagy lehet javítani a Karta alkalmazását, a regionális vagy kisebbségi nyelvek támogatását az adott államban.
A Karta ukrajnai alkalmazásáról Kijev 2007-ben nyújtotta be az első beszámolóját, melyet mindeddig két további követett 2012-ben és 2016-ban. A Szakértői Bizottság (SZB) három jelentést adott közre Ukrajna kapcsán, a legutóbbit 2017 márciusában. Ukrajna számára az ET Miniszteri Bizottsága eddig 2010-ben, 2014-ben és 2018-ben fogalmazott meg ajánlásokat.
| Első ciklus | Második ciklus | Harmadik ciklus | |
| Országjelentés beérkezett | 2007.08.02. | 2012.01.06. | 2016.01.12. |
| SZB jelentés elfogadása | 2008.11.27. | 2012.11.15. | 2017.03.27. |
| Az ET Miniszteri Bizottságának ajánlásai | 2010.07.07. | 2014.01.15. | 2018.12.12. |
2018 végén Ukrajna a következő, immáron negyedik országjelentését is elkészítette, és 2019. szeptember 4-én azt az ET illetékes testülete nyilvánosságra is hozta.[6]
Az angol nyelvű beszámoló részletes bemutatására és elemzésére – amely azt mutatja be, hogy Kijev hogyan támogatja az országban használatos regionális vagy kisebbségi nyelveket – hamarosan visszatérünk.
[1] Закон України „Про ратифікацію Рамкової конвенції Ради Європи про захист національних меншин”. https://zakon.rada.gov.ua/laws/show/703/97-%D0%B2%D1%80
[2] Закон України Про ратифікацію Європейської хартії регіональних мов або мов меншин, 1992 р. https://zakon.rada.gov.ua/laws/show/1350-14
[3] Рішення Конституційного Суду України у справі за конституційним поданням 54 народних депутатів України щодо відповідності Конституції України (конституційності) Закону України „Про ратифікацію Європейської хартії регіональних мов або мов меншин 1992 р.” від 12.07.2000 р. № 9-рп/2000. https://zakon.rada.gov.ua/laws/show/v009p710-00
[4] Закон України „Про ратифікацію Європейської хартії регіональних мов або мов меншин”. https://zakon.rada.gov.ua/laws/show/802-15
[5] https://www.coe.int/en/web/european-charter-regional-or-minority-languages/committee-of-experts
[6] https://rm.coe.int/ukrainepr4-en/1680972f17