Az 1919. június 28-án aláírt versailles-i békeszereződés Csehszlovákiára vonatkozó részei közül a 81. cikk kimondta: „Németország, amint azt a Szövetséges és Társult hatalmak már megtették, elismeri a Cseh-Szlovák Állam teljes függetlenségét, amely Állam magában foglalja a ruténeknek a Kárpátoktól délre fekvő autonóm területét.” Ezzel a mai Kárpátalja területe az új állam, a(z első) Csehszlovák Köztársaság része lett. A régiónak az új államhoz csatolását megerősítette a Magyarország által 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés is.
A fenti tényeket sokan ismerik. Azt azonban már kevesebben tudják, hogyan indokolta meg a korabeli politika a mai Kárpátalja területének Csehszlovákiához csatolását.
A politika alapja az érdek. Az érdekeket azonban rendszerint színes eszmékbe és hangzatos ideológiákba csomagolva rejtik el az egyszerű emberek elől. A Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpontjának vezetője, Csernicskó István azoknak az ideológiáknak egy részét leplezi le a Pro Minoritate című folyóirat legfrissebb, 2019. tavaszi számában olvasható tanulmányában, amelyekkel a nagyhatalmak és Prága a vidék bekebelezését magyarázták.
Az Adalékok (az első) Csehszlovák Köztársaság létrejöttének nyelvideológiai alapjaihoz című elemzés azt tárja fel, milyen ideológiai és eszmei alapra alapozták a csehszlovák állam létrehozását, és bemutatja azt is, miként ideologizálta meg a politikai propaganda azt, hogy a terület Podkarpatszka Rusz néven az újonnan alakult állam részévé vált.