Ukrajna törvénye „Az ukrán mint államnyelv funkcionálásának biztosításáról”: rövid ismertető (3. rész)

A 2018. október 4-én Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa által első olvasatban megszavazott, 5670-д számú, Закон України „Про забезпечення функціонування української мови як державної”, azaz: Ukrajna törvénye „Az ukrán mint államnyelv funkcionálásának biztosításáról”  című törvényt bemutató sorozatunk első és második része után ezúttal a jogszabály 17–18. cikkelyét ismertetjük röviden.

A 17. cikkely az oktatás nyelvét szabályozza. A 2017. szeptember 5-én megszavazott és sok társadalmi vitát kiváltó, az ukrán–magyar államközi kapcsolatokban is feszültséget gerjesztő új oktatási törvény 7. cikkelyének tükrében ez a cikkely különös figyelmet érdemel. A jogalkotó úgy képzeli el az ország polgárainak jogegyenlőségét az oktatás terén, hogy mindenki számára biztosítja a jogot az államnyelven való tanuláshoz, és az oktatás nyelveként az államnyelvet határozza meg. A nemzeti kisebbségek óvodáiban és iskoláiban a törvény engedélyezi, hogy a kisebbség nyelve az államnyelv mellett megjelenjen az oktatási-nevelési folyamatban, mégpedig a nemzeti kisebbségekről szóló törvényben foglaltaknak megfelelően. Ezzel kapcsolatban felhívjuk a figyelmet arra, hogy ilyen új formájában nem ismert a nemzeti kisebbségekről szóló törvény, létezik azonban egy 1992-ben azonos címmel elfogadott jogszabály, amelynek 6. cikkelyében a következő áll: „Az állam minden nemzeti kisebbség számára garantálja a nemzeti-kulturális autonómiához való jogot: az anyanyelv használatát és az anyanyelvi oktatást vagy az anyanyelv tanulását az állami oktatási intézményekben, illetve a nemzeti kulturális szövetségeken keresztül.”

Érdemes megfigyelni azt is, hogy ez az új nyelvtörvény nem a 2017-es, hatályos oktatási kerettörvényre utal vissza, hanem egy ma még nem létező jogszabályra hivatkozik. Ahogyan a 2017-es oktatási törvény 7. cikkelyében, úgy ebben az új, első olvasatban megszavazott törvényben sem érthető, mit kell érteni azon, hogy a nemzeti kisebbségek nyelve „az államnyelv mellett” (поряд з державною мовою) használható az oktatási-nevelési folyamatban. Ez vajon azt jelenti-e, hogy mindent, ami elhangzik magyarul az óvodában vagy iskolában, azt kötelezően meg kell ismételni ukránul, vagy azt, hogy minden osztályterembe beállítanak egy, az államnyelvet megtestesítő szimbólumot, és csak emellett állva-ülve lehet majd órát tartani? Egyelőre erre a korántsem lényegtelen részletre nem derült fény.

A 17. cikkely 5. bekezdése egy fontos jogot von meg a nemzeti kisebbségek képviselőitől. A jogalkotó ugyanis itt előírja, hogy a külső független tesztelés államnyelven történik. Ezzel a parlament megfosztja a kárpátaljai magyar nemzeti kisebbség képviselőit, hogy anyanyelvükön tegyék le a kötelező és választható érettségi s egyben felvételi vizsgáikat. Olyan jogot von ezzel vissza az ukrán állam, amely a külső független tesztelés kötelező bevezetése, tehát 2008 óta létező jogunk, még akkor is, ha hosszú ideig csak igazi jogi garanciák nélkül volt arra lehetőség, hogy anyanyelvükön vizsgázzanak a nemzeti kisebbségek képviselői Ukrajnában. Megnyugtató legalább, hogy a törvénycikk 5. bekezdése legalább azt lehetővé teszi, hogy az idegen nyelvekből szervezett vizsgákat az adott idegen nyelven (tehát angol, német, francia és spanyol nyelven) tehessék le a gyerekek, s még az sem áll ott a törvény szövegében, hogy mindezt csak „az államnyelv mellett” engedélyezik. Az idegen nyelvek oktatására is kiterjed ez a jog.

A felsőoktatás nyelveként is az ukránt határozza meg a törvény, azzal az engedménnyel, hogy az egyetem, főiskolák egy vagy néhány tárgyat angolul vagy az Európai Unió nyelvein is oktathatnak. A szakmai továbbképzések nyelve is az ukrán és/vagy az EU nyelvei. A szakmunkásképzésben, szakképzésben azonban kizárólag az ukrán nyelv használatát teszi lehetővé a jogszabály. Az államnyelv tantárgyként való oktatása minden oktatási intézményben kötelező.

A 18. cikkely a tudomány nyelveként az ukránt határozza meg Ukrajnában, de a tudományos közlemények államnyelven vagy az EU nyelvein is megjelentethetők; a disszertációkra, értekezésekre is ugyanezek a rendelkezések vonatkoznak. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy finnül vagy svédül például lehet publikálnia vagy disszertációt írnia és védenie Ukrajnában egy tudósnak (hisz ezek a nyelvek EU-s nyelvek), oroszul azonban nem…

 

Folytatjuk.

© 2019 Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont

Elérhetőségeink:

Postacím: 90202 Beregszász, Kossuth tér 6., Ukrajna, Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont

Telefon: +380 3141 429 68, 137-es mellék (külföldről),
illetőleg: 8 241 429 68, 137-es mellék (Kárpátalján belül)

Fax: +380 3141 234 62