KÁRPÁTALJA 1920–2020: (III.) Nyelvi jogok, nyelvhasználat és identitás

A Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont, a maga módján, egy 4 részes, a mai Kárpátalja területének 100 évét röviden áttekintő összefoglalóval szeretne csatlakozni a #2020nemzetiösszetartozáséve és #Trianon100 megemlékezés-sorozathoz.

  1. Történelem és demográfia
  2. Oktatás és egyházak
  3. Nyelvi jogok, nyelvhasználat és identitás
  4. Gazdaság és érdekképviselet

 Nyelvi jogok

A kisebbségi nyelvek jogi státusa 6 fokozattal, szinttel jellemezhető (4. táblázat):

  • (5) A kisebbség nyelve az egész ország területén államnyelv vagy hivatalos nyelv.
  • (4) Egy kisebb-nagyobb regionális egység (országrész, tartomány, autonóm terület, megye, körzet) hivatalos nyelve.
  • (3) A nyelv használatát engedélyezik a nyilvános érintkezésben, megjelenik az oktatásban, a kulturális életben, a sajtóban, bizonyos esetekben a hivatalos helyzetekben is használható, bár a nyelvnek nincs hivatalos státusa.
  • (2) A nyelv használatát tolerálják a magánéletben, esetleg az egyházi életben és a magániskolákban, de az állam által kontrollált színtereken nem (vagy korlátozottan) használható.
  • (1) A nyelv használatát tiltják a törvények, rendeletek.
  • (0) Nem ismerik el a nyelv létezését, önállóságát.
  1. táblázat. A mai Kárpátalján használatos nyelvek jogi státusza (1868–2020 között) 6 fokú skálán
Nyelvek →

Államok ↓

Ruszin Ukrán Magyar Orosz Szlovák Román Cigány Jiddis
Magyar Királyság (Osztrák–Magyar Monarchia részeként) 3 3 5 3 3 3 0 0
(Első) Csehszlovák Köztársaság 4 4 3 3 5 3 2 3
Cseh-Szlovák Köztársaság 2 4 3 3 5 3 2 3
Kárpáti Ukrajna 2 5 2 3 2 2 2 2
Magyar Királyság 4 1 5 3 2 2 2 2
Kárpátontúli Ukrajna 0 5 2 5 2 2 2 2
Szovjetunió 0 4 3 5 3 2 2 2
Ukrajna (1991–2012) 0 5 3 3 3 3 2 2
Ukrajna (2012–2018) 2 5 4 3 3 3 2 2
Ukrajna (2019-től) 0 5 2 2 2 2 2 2

Az összefoglaló táblázatból kitűnik, hogy:

  • A mai Kárpátalja területén használatos nyelvek jogi státusza többször is változott az elmúlt száz évben.
  • A régióban használatos nyelvek között egy sincs, melynek státusa állandó lett volna az elmúlt száz évben.
  • Az államfordulatok minden esetben átrendezték a nyelvek közötti hierarchiát.
  • Az elmúlt száz évben 6 alkalommal változott meg a hivatalos nyelv, ami minden esetben változást, az alkalmazkodás kényszerét hozta a régióban élő emberek számára.
  • Ha konkrétan a magyar nyelv státuszát és annak változásait vizsgáljuk meg közelebbről, láthatjuk, hogy nyelvpolitikai helyzete a független Ukrajnában sem állandó.
  • A 2012-es nyelvtörvény kedvező irányú változást hozott, ám a 2019-ben megszavazott államnyelvi törvény az 1991-es állapothoz képest is visszavetette a magyar nyelv státuszát Kárpátalján.
  • Az elmúlt évszázad során több államalakulat is lehetővé tette, hogy regionális és/vagy helyi szinten a kisebbségi nyelvek is használhatók legyenek hivatalos nyelvként.
  • A 2019-es ukrán államnyelvi törvény megvonta a magyar nyelv regionális hivatalos nyelvi státuszát, és nyelvünk még a közel száz százalékban magyarok lakta településeken sem használható hivatalos nyelvként a megyei, járási vagy helyi önkormányzatok munkájában (5. táblázat).
  1. táblázat. A hivatalos nyelv funkcióit betöltő nyelv(ek) országos, regionális és helyi szinten a mai Kárpátalja területén (1868–2020)
  országos (birodalmi) szinten regionális szinten helyi (települési) szinten
Magyar Királyság (Osztrák–Magyar Monarchia részeként) német magyar a helyi többség nyelve
(Első) Csehszlovák Köztársaság csehszlovák csehszlovák, ruszin a csehszlovák mellett az a nyelv, melynek beszélői elérték a 20%-os arányt
Cseh-Szlovák Köztársaság csehszlovák csehszlovák, ruszin az a nyelv, melynek beszélői elérték a 20%-os arányt
Kárpáti Ukrajna ukrán ukrán ukrán
Magyar Királyság magyar magyar, magyar-orosz (ruszin) magyar, magyar-orosz (ruszin)
Kárpátontúli Ukrajna orosz, ukrán orosz, ukrán orosz, ukrán
Szovjetunió orosz, ukrán ukrán orosz, ukrán
Ukrajna (1991–2012) ukrán ukrán az ukrán mellett annak a nemzeti kisebbségnek a nyelve, amelynek aránya meghaladja az 50%-ot
Ukrajna (2012–2018) ukrán ukrán, magyar az ukrán mellett az a nyelv, mely anyanyelvi beszélőinek aránya eléri a 10%-ot
Ukrajna (2019-től) ukrán ukrán ukrán

A kisebbségi nyelvek – köztük a magyar – státusza azért változhat, illetve csökkenhet akár még ma, a 21. században is, mert a jelenleg hatályos nemzetközi jog sajnos nem kodifikál megfelelő védelmi mechanizmusokat a kisebbségi nyelvek beszélői számára. Ukrajna például – az Európa Tanács Szakértői Bizottságának 2017-es monitoringja alapján – még a Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartája ratifikációja során vállalt kötelezettségeit sem teljesíti teljes mértékben.

A Szakértői Bizottság 4 fokozatú skálát használt értékelése során a kötelezettségek kapcsán:

(4): Megvalósult: A politikák, a jogszabályok és a gyakorlat megfelel a Karta követelményeinek.

(3): Részben teljesült: A politikák és a jogszabályok teljes egészében vagy részben megfelelnek a Karta rendelkezéseinek, de a kötelezettségvállalást csak részben hajtják végre a gyakorlatban.

(2) Formálisan teljesült: A szakpolitikák és a jogszabályok összhangban vannak a Kartával, de a gyakorlatban nincsenek végrehajtva a vállalások.

(1) Nem teljesült: A kötelezettség teljesítése érdekében a politika, a jog és a gyakorlat területén nem tettek lépéseket a hatóságok, vagy a Szakértői Bizottság több monitoring cikluson át sem kapott semmilyen információt azok végrehajtásáról.

Ha megvizsgáljuk például, hogy a Szakértői Bizottság 2017-es értékelése szerint hogyan teljesítette Kijev a például a Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartája 10. cikkében vállalt kötelezettségeit, kiderül, hogy egyetlen pontot sem teljesített teljes mértékben (6. táblázat).

  1. táblázat. Hogyan teljesítette Kijev a regionális vagy kisebbségi nyelvek közigazgatásban való használatának támogatása kapcsán vállalt kötelezettségeit az Európa Tanács Szakértői Bizottságának értékelése szerint
10. cikk 2. pont:

Azon helyi és regionális hatóságokat illetően, melyek területén a regionális vagy kisebbségi nyelveket használók száma az alábbi intézkedéseket indokolja, a Felek vállalják, hogy megengedik és/vagy bátorítják:

a) a regionális vagy kisebbségi nyelvek használatát a regionális vagy helyi közigazgatásban; 3
b) a regionális vagy kisebbségi nyelveket használóknak azt a lehetőséget, hogy szóbeli vagy írásbeli kérelmeket ezeken a nyelveken nyújthassanak be;
c) a regionális testületek hivatalos dokumentumaikat a regionális vagy kisebbségi nyelveken is közzétegyék; 1
d) a helyi testületek dokumentumaikat a regionális vagy kisebbségi nyelveken is közzétegyék; 1
e) hogy a regionális testületek közgyűlési vitáiban a regionális vagy kisebbségi nyelveket használják, ami azonban nem zárja ki az állam hivatalos nyelvének/nyelveinek használatát; 1
f) hogy a helyi testületek közgyűlési vitáiban a regionális vagy kisebbségi nyelveket használják, ami azonban nem zárja ki az állam hivatalos nyelvének/nyelveinek használatát; 3
g) a helyneveknél a regionális vagy kisebbségi nyelveken hagyományos és helyes formák használatát vagy elfogadását, ha szükséges a hivatalos nyelv(ek) szerinti elnevezésekkel együttesen használva. 3

A Charta más cikkei kapcsán valamivel magasabb arányban teljesítette Ukrajna a saját maga által vállalt kötelezettségeit, azonban a teljesítés szintje átlagosan valamivel alatta marad a részben teljesült minősítésnek, s ennél magasabb értéket a Charta egyetlen cikkének alkalmazása terén sem ért el Kijev a független testület értékelése alapján (12. ábra).

  1. ábra. Hogyan teljesítette Kijev a regionális vagy kisebbségi nyelvek támogatása kapcsán a Nyelvi Charta ratifikálásával vállalt kötelezettségeit az ET Szakértői Bizottságának 2017-es értékelése szerint

Nyelvhasználat, identitás

A 19–20. század fordulóján Magyarországon, illetve Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros vármegyében a magyarok abszolút többsége egynyelvű volt ugyan, ám a mai Kárpátalja területén élő magyarok körében jelentős volt azoknak az aránya is, akik anyanyelvük mellett más nyelve(ke)n is beszéltek. S bár igaz, hogy az 1880 és 1910 között eltelt időszakban mind a négy említett északkeleti vármegyében valamivel csökkent a többnyelvű magyarok aránya, 1910-ben Máramarosban még a magyar anyanyelvűek csaknem fele, Ungban közel két ötöde, Ugocsában az ötöde, Beregben pedig a hatoda (legalább) kétnyelvű volt (6. táblázat).

  1. táblázat. A magyar anyanyelvű, de más nyelvet is beszélő lakosság százalékos aránya Magyarországon és a négy vizsgált vármegyében (1880–1910)

Forrás: Népszámlálási Digitális Adattár – Központi Statisztikai Hivatal Könyvtára https://library.hungaricana.hu/hu/collection/kozponti_statisztikai_hivatal_nepszamlalasi_digitalis_adattar/

  1880 1890 1900 1910
Magyarország 17,5 18,6 20,5 18,6
Ung 38,3 37,5 33,9 37,4
Bereg 23,3 18,2 16,3 16,3
Ugocsa 26,9 27,7 20,8 22,0
Máramaros 51,6 51,5 49,2 45,9

Mindeközben 1890 és 1910 között számot­tevően nőtt a magyarul beszélők aránya a nem magyar ajkúak körében Magyarország északkeleti régiójában is (13. ábra).

  1. ábra. A nem magyar anyanyelvű, de magyarul is beszélő lakosság arányának változása 1880–1910 között a népszámlálási adatok alapján (%)

Forrás: Központi Statisztikai Hivatal. Népszámlálási digitális adattár.

https://library.hungaricana.hu/hu/collection/kozponti_statisztikai_hivatal_nepszamlalasi_digitalis_adattar/

Ha összevetjük a 6. táblázat és a 13. ábra adatait (tehát azt, hogy a magyar anyanyelvűeknek mekkora hányada volt kétnyelvű, azzal, hogy a nem magyar anyanyelvűeknek mekkora része beszélte az államnyelvet), kiderül, hogy a kétnyelvű magyarok aránya magasabb, mint a nemzetiségek körében azoknak a hányada, akik tudtak magyarul. A 19–20. század fordulóján megtartott négy népszámlálás adatai alapján kiderül, hogy a Magyarországon élő rutének körében ugyan az 1880-as 5,5%-ról 1910-re már 14%-ra emelkedett azoknak az aránya, akik beszélték az államnyelvet, de az általunk vizsgált négy vármegyében a magyar nyelv ismerete nem terjedt gyorsan a szláv lakosság körében. 1910-ben a négy vármegye közül csupán Beregben érte el a magyarul is beszélő rutének aránya a 25%-ot. Sőt: a magyar anyanyelvűek körében közel akkora volt a rutén nyelvet ismerők aránya, mint fordítva (7. táblázat). Máramarosban például az 1910-es cenzus azt rögzítette, hogy a vármegyében élő magyar anyanyelvűek csaknem negyede beszélt ruténul, ugyanakkor a rutén népességnek csak 8 százaléka tudott magyarul. Ebben a vármegyében mind a négy korabeli cenzus azt rögzítette, hogy a környezeti szláv nyelvet a magyarok körében többen ismerték, mint ahányan az államnyelvet elsajátították a kisebbségiek közül.

  1. táblázat. Az egymás nyelvét beszélők százalékos aránya a rutének, illetve magyarok között

Forrás: Népszámlálási Digitális Adattár – Központi Statisztikai Hivatal Könyvtára https://library.hungaricana.hu/hu/collection/kozponti_statisztikai_hivatal_nepszamlalasi_digitalis_adattar/

  1880 1890 1900 1910
rutének magyarul magyarok ruténul rutének magyarul magyarok ruténul rutének magyarul magyarok ruténul rutének magyarul magyarok ruténul
Magyarország 5,5 0,3 7,3 0,3 8,4 0,3 14,0 0,5
Ung 2,9 2,7 4,1 3,7 8,1 5,0 16,0 8,9
Bereg 5,3 7,9 10,7 7,6 15,2 7,9 25,6 14,1
Ugocsa 19,6 12,8 17,4 11,5 18,7 15,4 22,0 15,6
Máramaros 3,4 17,9 5,6 22,2 4,8 18,6 8,0 24,4

A fentiekből látszik, hogy a 19–20. század fordulóján a centrumoktól távol lévő régióban a nyelvek közötti hierarchikus viszonyokat sokkal inkább a regionális és lokális többség–kisebbség viszony, a nyelvek helyszíni hasznossága befolyásolta, és nem az állami nyelv- és oktatáspolitika. S ha megnézzük a nyelvek ismeretére vonatkozó adatokat a 20–21. század fordulójáról, hasonló kép rajzolódik ki.

A 2001-es cenzus adatai szerint (8. és 9. táblázat) Kárpátalján anyanyelvük mellett a legtöbben a magyar (36 ezren) és az orosz (31 ezren) nyelvet beszélték második nyelvként. Magyarul az ukrán nemzetiségűek, oroszul pedig az ukrán és magyar nemzetiségűek közül beszéltek a legtöbben. A kárpátaljaiak csaknem kétharmada (63%-a) csak anyanyelvén beszélt szabadon (14. ábra).

  1. táblázat. Kárpátalja lakosságának nyelvtudása az 1989-es és 2001-es népszámlálások adatai alapján (fő)
Nyelvek Anyanyelvként beszélik Másodnyelvként beszélik Összesen beszélik Nem beszélik
1989-ben 2001-ben 1989-ben 2001-ben 1989-ben 2001-ben 1989-ben 2001-ben
Ukrán 97 2827 1 016 268 48 106 19 699 1 020 933 1 035 967 224 685 218 647
Magyar 166 700 158 729 12 500 38 694 179 200 197 423 1 066 418 1 057 191
Orosz 62 150 36 412 670 046 32 877 732 196 69 289 513 422 1 185 325
  1. táblázat. Kárpátalja lakosságának nyelvtudása az 1989-es és 2001-es népszámlálások adatai alapján (az összlakosság százalékában)
Nyelvek Anyanyelvként beszélik Másodnyelvként beszélik Összesen beszélik Nem beszélik
1989-ben 2001-ben 1989-ben 2001-ben 1989-ben 2001-ben 1989-ben 2001-ben
Ukrán 78.10 81.00 3.86 1.57 81.96 82.57 18.04 17.43
Magyar 13.38 12.65 1.00 3.08 14.39 15.74 85.61 84.26
Orosz 4.99 2.90 53.79 2.62 58.78 5.52 41.22 94.48
  1. ábra. A csak anyanyelvükön beszélők százalékos aránya Kárpátalján nemzetiségenként a 2001-es népszámlálás adatai alapján

A nyelvi jogi viszonyok döntősen befolyásolják, hogy az egyes élethelyzetekben mely nyelvek használata kötelező, megengedett vagy éppen tilos. Egy 2016-ban kárpátaljai ukránok és magyarok körében, összesen 1200 adatközlő bevonásával készült vizsgálat adataiból kiderül, hogy az ukrán anyanyelvűek statisztikailag szignifikánsan több helyzetben és nagyobb arányban használhatják kizárólag az ukrán nyelvet, és általában nem kényszerülnek arra, hogy más nyelvet is használjanak. Látható ugyanakkor, hogy a kizárólag a magyar nyelvet használók aránya csak a magánszférához sorolható helyzetekben kimagasló. A magyarok csupán a szomszédokkal, a barátokkal, az iskolatársakkal és a közösségi hálón történő kommunikáció során használják az ukrán minta adatközlőinél gyakrabban kizárólag a magyar nyelvet. A magyarok tehát a legtöbb szituációban arra kényszerülnek, hogy anyanyelvük mellett vagy helyett egy másik nyelvet használjanak (15. ábra).

  1. ábra. Az anyanyelv kizárólagos megjelenése különböző nyelvhasználati színtereken az ukrán és a magyar mintában a Tandem 2016 kutatás adatai alapján (%)

Folytatása következik: IV. Gazdaság és érdekképviselet

A sorozat korábbi részei: 

KÁRPÁTALJA 1920–2020: (I.) TÖRTÉNELEM ÉS DEMOGRÁFIA

KÁRPÁTALJA 1920–2020: (II.)Oktatás és egyházak

© 2020 Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont

Elérhetőségeink:

Postacím: 90202 Beregszász, Kossuth tér 6., Ukrajna, Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont

Telefon: +380 3141 429 68, 137-es mellék (külföldről),
illetőleg: 8 241 429 68, 137-es mellék (Kárpátalján belül)

Fax: +380 3141 234 62