Miként azt elemzéseinkben bemutattuk, a kárpátaljai magyarság érdekvédelmi szervezetei, oktatási és nyelvi jogi szakértői egyértelműen amellett foglaltak állást, hogy a 2017. szeptember 5-én Kijevben elfogadott új ukrán oktatási törvény 7. cikkelye ellentétes Ukrajna Alkotmányának számos rendelkezésével, illetve több hazai törvénnyel, továbbá nem egyeztethető össze az ország nemzetközi kötelezettségvállalásaival. A kijevi kormány képviselői, valamint ukrán nemzeti érzelmű szakértők tömege azonban azt állítja, hogy a jogszabály 7. cikkelye megfelel minden nemzetközi és hazai normának. Ehhez az álláspontjukhoz annak ellenére ragaszkodnak az ukrán politikusok és szakértők, hogy – amint arra elemzésünkben mi is rávilágítottunk – a Velencei Bizottságnak a törvénnyel kapcsolatban kialakított állásfoglalása számos ponton ellentétes a jogszabály 7. cikkelyének kijevi értelmezésével.
A napokban az Európa Tanács – ha csak érintőlegesen is, de – ismét foglalkozott az ukrán oktatási törvénnyel és annak 7. cikkelyével.
Az Európa Tanács 2018. január 23-ai ülésén vitatta meg Hoffmann Rózsa képviselő asszony „The protection and promotion of regional or minority languages in Europe” (A regionális vagy kisebbségi nyelvek védelme és támogatása Európában) címmel készített jelentését. A jelentésben (lásd itt) a 39–42. bekezdés érinti az ukrajnai helyzetet.
A 39. bekezdésben a jelentéstevő röviden ismerteti az új ukrajnai oktatási törvény 7. cikkelyében foglaltakat, kiemelve, hogy Kijev azt követően fogadta el a jogszabályt, hogy beszámolt az ET-nek a Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartája, illetve a Keretegyezmény a nemzeti kisebbségek védelméről című nemzetközi egyezmények ukrajnai végrehajtásáról. Ezzel nyilvánvalóan arra utalt a képviselő, hogy Kijev az országjelentések elkészítése során még arról számolt be, hogy teljes mértékben betartja a két dokumentum ratifikálásával vállalt kötelezettségeit, majd nem sokkal később olyan törvényt fogadott el a parlament, amely hátrányosan érinti a nemzeti kisebbségek jogait.
A 40. bekezdés azt emeli ki, hogy az ET Parlamenti Közgyűlése már foglalkozott az ukrán oktatási törvénnyel, és a 2189 (2017). számú rezolúciójának (állásfoglalásának) címe egyértelműen jelzi az ezzel kapcsolatos európai álláspontot (lásd itt). A rezolúció címe: „The new Ukrainian law on education: a major impediment to the teaching of national minorities’ mother tongues” (magyarul: Az új ukrán oktatási törvény: a nemzeti kisebbségek anyanyelvi oktatásának egyik legfőbb akadálya).
A jelentés 41. bekezdése emlékeztet arra, hogy a Karta és a Keretegyezmény szakértői testülete korábban, még a törvény elfogadása előtt arra hívta fel Ukrajna figyelmét, hogy a kisebbségi nyelveken folyó oktatást meg kell erősíteni az országban. Az ET arra is felszólította Ukrajnát, hogy a kisebbségeket érintő kérdések megvitatása során szorosan működjön együtt a nemzeti kisebbségek képviselőivel, és hogy őrizze meg a kisebbségek anyanyelvi oktatásának meglévő eredményeit.
Végül a 42. bekezdésben a jelentéstevő rámutat az ukrán oktatási törvény 7. cikkelyének diszkriminatív jellegére. A képviselő kiemeli, hogy a 7. cikkely által a kisebbségi nyelvek beszélői számára látszólag biztosított jogok valójában csupán a diszkriminációt próbálják leplezni és további súlyos jogsértést okoznak. Kijev ugyanis csupán az Európai Unió hivatalos nyelveit beszélő ukrajnai kisebbségek számára biztosít bizonyos jogokat az anyanyelvi oktatáshoz az 5. osztálytól kezdve. Ez azonban, mutat rá a jelentéstevő, az európai kisebbségvédelmi normák kiforgatása. A nem ukrán anyanyelvű ukrán állampolgárokat ugyanis nem azért illeti meg az anyanyelvi oktatás joga, mert anyanyelvük az Európai Unió egyik hivatalos nyelve, hanem azért, mert Ukrajna állampolgáraiként az ország nemzeti kisebbségei közé tartoznak, és mint kisebbségi nyelvek beszélői rendelkeznek ezzel a joggal.
A „The protection and promotion of regional or minority languages in Europe” című jelentést az ET parlamenti közgyűlése január 23-án vitatta meg, és ennek alapján fogadta el 2196 (2018). számmal a jelentéssel azonos című állásfoglalását.
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének „The protection and promotion of regional or minority languages in Europe” című 2196 (2018). számú állásfoglalása leszögezi, hogy a regionális vagy kisebbségi nyelvek az európai demokráciákban meghatározó szerepet játszanak, ezek a nyelvek az európai kulturális örökség részei, ezért védelmük és támogatásuk az európai alapértékek közé tartozik.
Kijevben bizonyára több politikus és szakértő értetlenkedve fogadja majd, hogy az ET Parlamenti Közgyűlése felszólítja az ET tagállamait (köztük a szintén tag Ukrajnát), hogy „tegyék meg a szükséges lépéseket annak biztosítására, hogy a regionális vagy kisebbségi nyelvek használatának joga a közösség életében minden szempontból elismert legyen, és ahol lehetséges, az ilyen nyelveket a második hivatalos nyelv státuszába emeljék azokban a régiókban, ahol az ilyen nyelvek hagyományosan használatosak, figyelembe véve az egyes régiók sajátos körülményeit és történelmi hagyományait”.
Konkrétan az oktatás vonatkozásában a nemzetközi testület egyebek mellett arra szólítja fel a tagállamokat, hogy „biztosítják, hogy a regionális vagy kisebbségi nyelveket és a hivatalos nyelveket megfelelő módszerekkel tanítsák” (8.1.2. bekezdés).
Az új ukrán oktatási törvény 7. cikkelye kapcsán kifejezetten érdekes számunkra, hogy az ET Parlamenti Közgyűlése arra is felszólítja a tagállamokat, hogy „biztosítsák, hogy a regionális vagy kisebbségi nyelveken tanulhassanak az iskola teljes időtartamára, az óvodai, az alap- és középfokú oktatástól a szakképzésig és a felsőoktatásig, legalább azon a tanulók számára, akiknek a családja ezt kívánja” (8.1.3. bekezdés).
Az állásfoglalás 8.1.4. bekezdéséből az is nyilvánvaló, hogy az államnak felelőssége van abban, hogy biztosítsa a kisebbségek számára az államnyelv oktatásához a szükséges feltételeket, a korszerű módszereket, és hogy alkalmazza az ezen a téren másutt már jól bevált, pozitív gyakorlatokat.
A külső független tesztelés vonatkozásában Ukrajna számára is nagyon releváns a rezolúció 8.1.7. bekezdése, amely leszögezi: a tagállamok „garantálják, hogy a regionális vagy kisebbségi nyelveket beszélő fiatalok megfelelő körülmények között tehessék le a vizsgáikat, ugyanolyan lehetőségeket kínálva számukra, mint a közoktatásban és a felsőoktatásban résztvevő többségnek”.
A 8.1.8. bekezdés a regionális vagy kisebbségi nyelveken folyó tanárképzés (azaz a felsőoktatás) biztosítására szólítja fel az ET tagállamait, a következő pedig a minőségi, kisebbségi nyelveken is elérhető tankönyvek biztosításának fontosságát emeli ki.
Bár az állásfoglalás nem nevezi meg Ukrajnát, a 8.1.10. bekezdés nyilvánvalóan Kijevnek is szól. Az ET ebben a pontban felszólítja az államokat arra, hogy biztosítsák, hogy az oktatási reformok ne érintsék aránytalanul hátrányos módon a regionális vagy kisebbségi nyelveken folyó oktatást, illetve az e nyelvek oktatását, és teljes mértékben tartsák tiszteletben a megszerzett jogok szintjét.
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése tehát – ahogyan korábban az ET szakértői testülete, a Velencei Bizottság – a védelmébe vette a nemzeti kisebbségek nyelvén folyó oktatást Európában. Kijev reakciói, illetve lépései megmutatják, hogy a politikai hatalmat birtokló elit csupán a deklarációk szintjén törekszik Európába, vagy valóban hajlandók elfogadni az európai értékeket. Az oktatási törvény 7. cikkelyével kapcsolatos ukrajnai események hamarosan megmutatják, merre tart valójában Ukrajna.