Többnyelvűség, regionalitás, nyelvoktatás
Előszó
A Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont – mely az 1999-ben létrejött Limes Társadalomkutató Intézetből nőtte ki magát – 2001-től folytat Kárpátalján nyelvészeti, szociolingvisztikai kutatásokat. 2016-ban ünnepelte működésének 15. évfordulóját, csakúgy, mint a határon túli magyar nyelvészeti kutatóműhelyeket hálózattá szervező Termini Magyar Nyelvi Kutatóhálózat, melynek alapító tagja a Hodinka intézet. A Kutatóközpont az MTA és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola támogatásával, a főiskola bázisán működik.
A kutatóközpont munkatársai a kezdetektől fontosnak tartják a kárpátaljai magyar nyelvhasználat sajátosságainak szisztematikus leírását, empirikus alapkutatások végzését a Kárpátalját jellemző többnyelvűségről és többkultúrájúságról, az anyanyelvi, államnyelvi és idegen nyelvi oktatás problematikájáról, az identitás és etnicitás kérdéseiről. A labovi elveket – a nyelvészek társadalmi felelősségéről – szem előtt tartva, hasznos nyelvészetet, társadalmilag hasznosítható kutatásokat (vö. Kontra 2010) végzünk, az eredményeket pedig igyekszünk a kárpátaljai magyar közösség javára konvertálni. Az intézet másfél évtizedes működése alatt számos olyan társadalmi problémával találtuk szembe magunkat, melyeknek nyelvészeti vonatkozásuk is van; rengeteg tudományosan megalapozatlan nyelvi téveszmével találkoztunk; s közben nagy mennyiségű nyelvi adatot is sikerült összegyűjtenünk. Folyamatosan figyelemmel kísérjük az ukrajnai nyelvpolitikai, nyelv- és oktatástervezési folyamatokat, reflektálunk a kisebbségeket, a kárpátaljai magyarságot érintő kérdésekre.
Az a tanulmánykötet, melyet a kezében tart az Olvasó, azokból a kutatási eredményekből mutat be ízelítőt, melyekkel a Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont munkatársai jelenleg foglalkoznak. A kötetben helyet kaptak velünk szorosan együttműködő kollégák írásai is, akik egykori vendégkutatóként vagy a főiskola, a Filológia Tanszék oktató-kutatójaként Kárpátalján végeztek/végeznek nyelvészeti vonatkozású kutatásokat.
Jelen kötet a 2015-ben indult sorozat, a Tanulmányok a Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont kutatásaiból (Márku–Hires-László szerk. 2015, Hires-László szerk. 2016) 3. kötete.
A kötetben szereplő tanulmányok gerincét a többnyelvűség és a regionalitás adja: a kutatások a nyelvhasználat, az identitás, az oktatás, a nyelvoktatás, a nyelvi jogok, a kárpátaljai etnikai és nyelvi sokszínűség történeti és jelenlegi kérdéseit boncolgatják.
Az első fejezetben – Többnyelvűség – nyolc tanulmány kapott helyet. Csernicskó István fejezetnyitó tanulmányában a Nyelv, gazdaság, társadalom összefüggésében, a „nyelvpolitikák” (nemcsak az állam, hanem a köz- és civil szféra is folytat nyelvpolitikát) eszközeként vizsgálja a globális nyelvek megjelenését a nyelvi tájképben Kárpátalja magyarlakta végein. Tóth Enikő tanulmányában annak jár utána, hogy a Beregszászi járás önkormányzati hivatalaiban mennyire vannak tisztában a 2012-es nyelvtörvény adta jogokkal és lehetőségekkel, illetve mit tesznek a nyelvi jogok gyakorlati alkalmazása érdekében. Karmacsi Zoltán szintén a nyelvi jogok alkalmazását vizsgálja a nyelvi tájkép változásában két terepkutatás eredményeit összehasonlítva. Szakál Imre történeti aspektusból vizsgálja meg a hivatali nyelvhasználat többnyelvűségét Beregszászban 1919–1920-ban levéltári források feldolgozásával.
Lechner Ilona tanulmánya európai uniós szövegek fordítási eltéréseit vizsgálva mutat rá a nyelvek és nemzetek közötti értelmezési különbségek problematikájára.
A fejezetet három ukrán nyelvű tanulmány zárja. Tóth István és Csernicskó István társszerzős tanulmányában a napjainkban (2017. január végén) az ukrán Legfelsőbb Tanács elé terjesztett, a kisebbségi nyelvhasználattal szemben erősen diszkriminatív nyelvtörvénytervezetekre reflektálnak, valamint összegzik és áttekintik Ukrajna vállalásait és kötelezettségeit a nyelvi jogok terén, melyeket az Alkotmányban és nemzetközi dokumentumokban deklarál a területén élő kisebbségek számára.
Gleb Pilipenko 2011 októberében (az Orosz Tudományos Akadémia Szlavisztika Intézetének tudományos munkatársa) vendégkutatóként végzett kérdőíves felmérést a beregszászi főiskolások ukrán nyelvhez fűződő attitűdjeiről, nyelvtudásáról, a kisebbségi nyelvhasználat problematikájáról. Vizsgálatát más határon túli magyar közösségekben is elvégezte, főleg a magyar–szláv kontaktus áll kutatása fókuszában. Tanulmányában a kárpátaljai fiatalok körében végzett vizsgálat nyelvi példáit veti össze a vajdasági magyarok szerb nyelvével és a muravidéki magyarok szlovén nyelvével. Fő célja a tipológiai konvergencia megállapítása. A fejezetet Csernicskó István problémafelvető tanulmánya zárja a kárpátaljai ruszinok nyelvéről, avagy dialektusáról.
A második nagyobb tematikus blokkban – Regionalitás – olyan tanulmányok kaptak helyet, melyekben a többnyelvűség, a multikulturalitás mellett a regionalitás valamelyik aspektusa is hangsúlyosabb, s a nyelv, a nyelvhasználat módja eszközként játszik közre a „kárpátaljaiság” megteremtésében.
Hires-László Kornélia fókuszcsoportos beszélgetések elemzésével azt vizsgálja, milyen beszélgetési témák miért etnicizálódnak a beregszásziak mindennapi diskurzusaiban. Ugyanis még a látszólag semleges témákhoz (pl. a városi szemét, a szemetelés) kapcsolódó negatív, pozitív vagy semleges konnotációk is befolyásolhatják a beregszászi magyarok, cigányok, ukránok, oroszok stb. egymásról mint etnikumról való gondolkodását, véleményét.
Márku Anita az internetes nyelvészet berkeiben mozogva a kárpátaljai magyarok identitásának új vetületeit, a digitális identitás, a kárpátaljaiság online megnyilvánulásait vizsgálja a legnagyobb közösségi fórumon megjelenő diskurzusokban, posztok, kommentek elemzésével.
Lengyel Zsolt, a veszprémi Pannon Egyetem professor emeritusa a Rákóczi-főiskola és a Hodinka intézet vendégkutatójaként végzett szóasszociációs vizsgálatot kárpátaljai középiskolások körében. Tanulmányában a kárpátaljai fiatalok gyakori hívószókra adott válaszait veti össze magyarországi fiatalok válaszaival. Arra a kérdésre keresi a választ a kutató, hogy megragadható-e valamiféle különbség a mentális lexikon szintjén a kárpátaljai magyar és a magyarországi magyar gyerekek magyar nyelvében.
A fejezet következő két tanulmánya mintegy ikertanulmányként a kárpátaljai irodalom néhány (magyar és ukrán nyelvű) szövegét elemezve a többnyelvűségi jelenségek közül az interferencia jelenséget és a szókölcsönzést emeli ki. Bárány Erzsébet tanulmányában a nyelvi interferencia jelenségét, magyar kölcsönszavak megjelenését vizsgálja a kárpátaljai ukrán irodalmi művekben, Gazdag Vilmos pedig kárpátaljai magyar irodalmi művekben vizsgálja ezeket a kétnyelvűségi jelenségeket.
A kötet harmadik egysége – Nyelvoktatás – mintegy ráépülve az előző kettőre kiegészíti azt. A fejezetben lévő tanulmányok a nyelvoktatás, az anyanyelvi nevelés és az idegen nyelv oktatásának pici szeleteit emelik ki. Huszti Ilona a kárpátaljai magyar iskolákban oktató angol tanárok körében végzett kutatás részeredményeit ismerteti. Azt vizsgálja, milyen szerepe van a tanárok nyelvtudásszintjének az angoloktatásban. Máté Réka pedig egy hatékonysági vizsgálat részeredményeit mutatja be, melyet kárpátaljai magyar tannyelvű középiskolák tizenegyedik osztályos tanulói körében végzett idegennyelv-tudásukról, nyelvekhez való viszonyukról. A kötet következő tanulmánya pedig Az iskolatípus és a nyelvjárási attitűd viszonyát részletezi Dudics Lakatos Katalin tollából. Az anyanyelvi nevelés feladata többek között a helyzethez igazodó hatékony nyelvhasználat fejlesztése, a nyelvjárási mellé a köznyelvi forma tanítása. Azonban nem mindegy, hogy ezt milyen módszerrel végzi a tanár, milyen nyelvi attitűdöket alakít ki, táplál a gyerek az anyanyelve nyelvváltozataival szemben. A kutató azt az eredményt kapta, hogy a magyar köznyelv normáit jobban ismerő tehetséggondozó iskolák tanulói távolságtartóbban viszonyulnak a nem standard változatokhoz, azok beszélőihez, mint más típusú iskolákban tanuló társaik. Ennek ellenére a nyelvjárásoknak rejtett presztízse van körükben. A kötetet Csernicskó István orosz nyelvű tanulmánya zárja az ukrán mint államnyelv oktatásának problémáiról a kárpátaljai magyar tannyelvű iskolákban.
A szerzők nevében is köszönettel tartozunk a kötet lektorainak, akik korrekt és alapos munkájukkal segítették a tanulmányok szakmai színvonalának növelését.
Abban bízunk, hogy kötetünk nem csak a szűk szakma érdeklődésére tarthat számot, hanem haszonnal forgathatják főiskolai és egyetemi hallatók, és a nyelvészet társadalmi vonatkozásai iránt érdeklődők is.
Beregszász, 2017. 02. 07.
A szerkesztők
(Márku Anita és Tóth Enikő)
