A minap számoltunk be arról, hogy Tarasz Kreminy államnyelvvédelmi ombudsman nem egészen pontosan fogalmazott, amikor azt állította, hogy az államnyelv védelmére hozott törvény értelmében január derekától a szolgáltatói szférában kizárólag az államnyelv használata engedélyezett. Bemutattuk, hogy ez az állítás nem igaz, hiszen az államnyelvi törvény 30. cikkében az is benne van, hogy „Az ügyfél kérésére személyes kiszolgálása a felek számára elfogadható más nyelven is történhet.”
Arra is rámutattunk korábban, hogy Kreminy az államnyelvi törvény oktatási részének kommentálása során is téves állításokat fogalmazott meg.
Az államnyelvi biztos legújabb állítása szintén félrevezető. Pénteki Facebook bejegyzésében Kreminy azt jelentette ki, hogy az államnyelvi nyelvtörvénynek megfelelően a helyi önkormányzatok nyelve kizárólag az ukrán lehet, és a tanácsi képviselőknek, titkároknak, polgármestereknek az államnyelvet kell használniuk. Az államnyelv védelmével megbízott magas rangú állami hivatalnok arra hívta fel a figyelmet, hogy az államnyelvi nyelvtörvény 12. cikkelye értelmében a helyi önkormányzati szervek munkanyelve az ukrán, beleértve az üléseket, rendezvényeket, találkozókat, ügyintézést, dokumentumvezetést is.
Ezzel az állításával azonban az a helyzet, hogy ismét csak részlegesen tájékoztatta az ország lakosságát. Az államnyelvi törvény 12. cikke valóban kimondja, hogy az államhatalmi szervek és a helyi önkormányzatok munkájának (beleértve az üléseket, találkozókat, rendezvényeket is) nyelve az államnyelv. Ugyanebben a 12. cikkben azonban a 2. pont azt is egyértelműen kimondja, hogy:
„Ha az ülés, rendezvény vagy értekezlet során az államnyelvtől eltérő nyelvet használnak, az államnyelvre történő fordítást biztosítani kell.”
A magas rangú állami hivatalnok kedvéért államnyelven is idézzük az említett passzust a törvényből:
„У разі якщо під час засідання, заходу або зустрічі використовується інша мова, ніж державна, має бути забезпечений переклад державною мовою.”
Nos, ha a törvény szerint lehetségesek olyan esetek, amikor az államhatalmi szervek vagy a helyi önkormányzatok ülésein, rendezvényein, találkozóin más nyelv is megjelenhet, akkor az államnyelvi biztos Facebookon tett kijelentése abban a formában, ahogyan ő azt megfogalmazta, nem felel meg a teljes valóságnak.
Arról nem beszélve, hogy Ukrajna az Európa Tanácshoz való csatlakozása egyik feltételeként törvényben ratifikálta (vagyis saját belső jogrendje részévé tette) a Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartáját. A nemzetközi dokumentum ratifikációs törvénye értelmében Ukrajna a közigazgatási hatóságok és a közszolgálati szervek nyelvhasználata kapcsán a következő kötelezettségek teljesítését vállalta magára:
„Azon helyi és regionális hatóságokat illetően, melyek területén a regionális vagy kisebbségi nyelveket használók száma az alábbi intézkedéseket indokolja, a Felek vállalják, hogy megengedik és/vagy bátorítják:
- a regionális vagy kisebbségi nyelvek használatát a regionális vagy helyi közigazgatásban;
- a regionális testületek hivatalos dokumentumaikat a regionális vagy kisebbségi nyelveken is közzétegyék;
- a helyi testületek dokumentumaikat a regionális vagy kisebbségi nyelveken is közzétegyék;
- hogy a regionális testületek közgyűlési vitáiban a regionális vagy kisebbségi nyelveket használják, ami azonban nem zárja ki az állam hivatalos nyelvének/nyelveinek használatát;
- hogy a helyi testületek közgyűlési vitáiban a regionális vagy kisebbségi nyelveket használják, ami azonban nem zárja ki az állam hivatalos nyelvének/nyelveinek használatát.”
Amennyiben az ukrán hatalom által rendszeresen hangoztatott vágy az európai integrációra valódi szándékot takar, akkor az a minimum, hogy Ukrajna ezeket a nemzetközi vállalásait teljesíti. Ha pedig ezeket teljesíteni akarja, akkor Kreminy idézett nyilatkozata nem felelhet meg a valóságnak.
Az államnyelvvédelmi biztosnak tudnia kell arról is, hogy Ukrajna Alkotmánybírósága 1999-ben megfellebbezhetetlen határozatban mondta ki, hogy:
„Az államnyelv mellett az orosz és a nemzeti kisebbségek egyéb nyelveit a helyi végrehajtó szervek, a Krím Autonóm Köztársaság szervei és a helyi önkormányzati szervek is használhatják a hatáskörök gyakorlása során, az ukrajnai törvények által meghatározott kereteken belül és módon.”
Az eredeti, ukrán nyelvű szöveg:
„Поряд з державною мовою при здійсненні повноважень місцевими органами виконавчої влади, органами Автономної Республіки Крим та органами місцевого самоврядування можуть використовуватися російська та інші мови національних меншин у межах і порядку, що визначаються законами України.”
Az Alkotmánybíróság sem zárja ki tehát a kisebbségi nyelvek használatát a helyi önkormányzatok tevékenységéből. A helyi önkormányzatokról szóló törvény sem tartalmaz olyan előírásokat, melyek szerint a megválasztott testületeknek kizárólag az államnyelvet volna szabad használniuk munkájuk során.
Az államnyelvi biztos tehát félretájékoztatja az önkormányzati testületek vezetőit és tagjait, amikor azt állítja, hogy „a helyi önkormányzatok nyelve, a nyelvtörvénynek megfelelően, kizárólag az ukrán lehet, az államnyelvet kell használniuk a tanácsi képviselőknek, titkároknak, polgármestereknek”. Tarasz Kreminy – mint magas rangú állami hivatalnok – félrevezető kijelentéseivel nyomást gyakorol a kisebbségi nyelvek beszélőire annak érdekében, hogy azok lemondjanak az anyanyelvük használatának jogáról, és áttérjenek az államnyelv, vagyis az ukrán használatára. Az államnyelv védelme, ami a feladata, nem ezt jelenti.