Korábban már beszámoltunk róla, hogy a 2018. július 11–12-én Brüsszelben tartott NATO-csúcstalálkozón a nemzetközi katonai szövetség nyilatkozatban szólította fel Ukrajnát, hogy „maradéktalanul hajtsák végre a Velencei Bizottság indítványának ajánlásait és következtetéseit”. 
Jól jelzi, mennyire elkötelezett az európai és az euro-atlanti integráció mellett és mennyire veszi komolyan a nemzetközi szervezetek ajánlásait és felszólításait a kijevi kormányzat, hogy 2019 februárjában a NATO ismét szükségesnek tartotta emlékeztetni Ukrajnát arra, hogy vegye figyelembe és implementálja a Velencei Bizottságnak a 2017-es oktatási törvénnyel kapcsolatban kiadott állásfoglalását. Az Európa Tanács jogászokból álló szakbizottsága egyértelműen arra a következtetésre jutott 2017 decemberében kiadott anyagában, hogy a legjobb megoldás az volna, ha Ukrajna megváltoztatná az új oktatási törvény 7. cikkelyét.
A NATO főtitkárától érkezett újabb figyelmeztetést tényét az ukrán sajtó is elismerte, lásd itt.
Már csak az a kérdés, meddig engedik a nemzetközi szervezetek, hogy e téren (is) az orruknál fogva vezesse őket Kijev. Mert egyelőre úgy tűnik, hogy a Legfelsőbb Tanácsban nem az oktatási törvény 7. cikkelyének módosításával és szövetségeseik kérésének teljesítésével vannak elfoglalva, hanem inkább egy új, az államnyelvet a kisebbségi nyelvek beszélőinek diszkriminálásával védelmező nyelvtörvény elfogadását tartják kiemelt célnak (erről lásd itt).