Sokan fűztek és fűznek Kárpátalján is nagy reményeket ahhoz, hogy az idei elnök- és parlamenti választások után felálló új hatalom nyelv- és oktatáspolitikája markánsan különbözik majd a Porosenko éra idején tapasztalt nyílt ukránosítástól. Az új politikai hatalom várható nyelvpolitikai irányvonaláról szóló négy részes elemzésünk első részében egyebek mellett azt is kiemeltük, hogy mindenekelőtt „meg kell várnunk, kik kerülnek a nyelvpolitika alakulása szempontjából is lényeges posztokra (kormányfő, oktatási miniszter, kultuszminiszter stb.)”. Nos, ma már tudjuk, kik alkotják a kormányt, és az új oktatási miniszter nevét is ismerjük.
Az oktatási és tudományos tárca új vezetőjének 2019. szeptember 17-én keltezett N1/9-581. számú, az oktatási intézmények vezetőihez címzett hivatalos levele alapján egyelőre arra kell következtetnünk, hogy nem várható gyökeres és látványos változás a minisztérium nyelvpolitikai irányvonalában. „Az államnyelv használatáról az oktatási folyamatban” című két oldalas levél felhívja az intézményvezetők figyelmét arra, hogy 2019. július 16-án hatályba lépett az államnyelvi törvény, amely előírja az államnyelv (vagyis az ukrán) használatát az élet szinte minden nyilvános területén, így az oktatásban is.
A miniszteri levél hangsúlyozza, hogy az ukrán mint államnyelv használata nemcsak az oktatási folyamatban kötelező, hanem az oktatási intézmények munkatársai közötti szakmai kommunikációban, az órán kívüli foglalkozásokon, a tanulmányi kirándulásokon is, továbbá az intézmények munkatársainak a tanulókkal és diákokkal folytatott érintkezése során is, szóban és írásban egyaránt.
A levélíró elismeri ugyan, hogy az oktatási törvény 7. cikkelye szerint a nemzeti kisebbségeknek joguk van az államnyelv mellett bizonyos tantárgyakat anyanyelvükön tanulni, ugyanakkor kiemeli, hogy nagyon fontos az államnyelv elsajátításának népszerűsítése és támogatása.
Úgy tűnik tehát, hogy az új politikai hatalom lecserélt ugyan néhány személyt, de alapvetően folytatni kívánja elődei nyelvpolitikai irányvonalát.
