„Jog és valóság – mit ér a nyelv, ha magyar?” címmel szerveztek konferenciát az Európai Parlamentben (EP) április 26-án. A Brüsszelben megtartott szakmai fórumot Csáky Pál szlovákiai EP képviselő kezdeményezte, és a Magyar Nemzeti Közösségek Európai Érdekképviseletéért Alapítvány támogatta. 
Pappné Farkas Klára, az Alapítvány elnökének megnyitója után előbb a szlovákiai magyar nemzeti kisebbség nyelvi helyzetéről kaphattak részletes képet a résztvevők. Menyhárt József, Őry Péter, Szabómihály Gizella, valamint Horony Ákos arról számoltak be előadásaikban, hogy a magyar nyelv miként jelenhet meg és milyen mértékben van jelen Szlovákia különböző hivatalaiban.
Salamon Boróka Emese a hivatali magyar nyelvhasználat romániai, Horváth Ferenc a szlovéniai, Szilágyi Miklós pedig a szerbiai tapasztalatairól, valamint elméleti és gyakorlati problémáiról szólt.
Csernicskó István, a Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont vezetője Language Rights and their Implementation: The Hungarian Language in Ukraine (Nyelvi jogok és alkalmazásuk: a magyar nyelv Ukrajnában) címmel megtartott előadásában arról számolt be, hogyan alakultak a nyelvi jogok és gyakorlati alkalmazásuk az 1991-ben függetlenné vált Ukrajnában. Az előadó elmondta, hogy 2018. február 28-án Ukrajna Alkotmánybírósága négy évnyi taktikai időhúzás után végül engedett a testületre nehezedő nyomásnak, és hatályon kívül helyezte a 2012-ben elfogadott nyelvtörvényt. Az előadó kiemelte, hogy az Alkotmánybíróság nem tartalmi és nem jogi okokkal indokolta a döntését, hanem a törvény elfogadása körüli formai és ügyrendi mulasztásokkal, ami azt jelenti, hogy politikai motivációk állnak a nyelvtörvény eltörlése mögött. Csernicskó István azt is kiemelte, hogy mindez azt jelenti, Ukrajnának jelenleg nincs hatályos nyelvtörvénye, ezért a nyelvi jogok területén bizonytalanság uralkodik, egymásnak gyakran ellentmondó szabályozások érintik ezt a fontos kérdést.
Az előadó arról is beszámolt, hogy a kijevi parlament elé több új nyelvtörvény tervezetét is benyújtották, azonban ezek bármelyikének elfogadása jelentős visszalépést jelentene a közelmúltban eltörölt nyelvtörvényben rögzített jogokhoz képest. Sőt, a tervezetek számos vonatkozásban még az 1989-es, tehát még a Szovjetunió fennállása idején született nyelvtörvényhez képest is szűkebb jogokat biztosítanának a nyelvi kisebbségek számára. Hangsúlyozta például, hogy a Kijevben 2017. szeptember 5-én elfogadott új ukrajnai oktatási törvény már most olyan jogot von meg a nemzeti kisebbségektől, köztük az ukrajnai magyaroktól, amely a szovjet korszakban természetes volt. Az új oktatási törvény sokat bírált 7. cikkelye ugyanis a kisebbségek anyanyelvi oktatását veszélyezteti.
A kutató megállapította, hogy 2014 óta az emberi jogokról és a kisebbségi nyelvek védelméről szóló érdemi párbeszéd háttérbe szorult Ukrajnában. A nemzetbiztonsági fenyegetettség, az elhúzódó katonai konfliktus, valamint az uralkodó politikai és gazdasági válság miatt a hatalom megtartásáért vagy megszerzéséért küzdő politikusok úgy terelik el a valós társadalmi-politikai problémákról a figyelmet, hogy a legnagyobb kisebbség nyelvét, az oroszt az agresszor nyelvének kiáltották ki, és az államnyelv pozícióinak megerősítését a legfontosabb nemzeti célok közé emelték. Ebben a folyamatban azonban a kisebb közösségek, köztük a kárpátaljai magyarok nyelvi jogai is jelentősen szűkülnek. „Veszélyes folyamat, hogy az állami hatóságok a kisebbségek minden olyan törekvését, amely a nyelvi jogok megőrzésére irányul, úgy értékelik, hogy az fenyegetést jelent a nemzeti egységre és az állam területi integritására” – állapította meg a szakértő, majd hozzátette: „Aki nem ért egyet az ukránosítással, azt az állam iránti lojalitás hiányával, hazaárulással vádolják”.
Előadásának végén Csernicskó István hangsúlyozta, hogy az ukrajnai magyarok nem az ukrán nyelv és nem az ukrán államiság ellen vannak, csupán saját nyelvüket kívánják megtartani, amikor nyelvi jogaik megőrzéséért állnak ki. „A demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok védelme a többségi és a kisebbségi társadalomnak egyaránt érdeke” – tette hozzá, majd arra figyelmeztetett, hogy az Európai Unióba törekvő Ukrajnának nem a kisebbségi nyelvek visszaszorítása árán kell támogatnia az államnyelv fejlődését. A többségi társadalomnak, a hatalmat birtokló politikai elitnek az ország nyelvi sokszínűségének megőrzése terén is vannak feladatai és kötelességei.
A kárpátaljai magyar kutató arra is kitért az Európai Parlamentben megtartott előadásában, hogy az ukrajnai kisebbségi nyelvek megőrzése terén az Európai Unió felelőssége is hatalmas. „Ha a nemzetközi közvélemény szó nélkül hagyja az ukránosító törekvéseket, a jogállamiság felrúgását és a kisebbségek nyelvi jogainak folyamatos erodálását, akkor hozzájárul ahhoz, hogy Ukrajna olyan homogén nemzetállam legyen, ahol az egyesült Európa egyik alapértéke: a nyelvi és kulturális diverzitás eltűnik” – fogalmazott.
A tanácskozás munkáját figyelemmel követte Bocskor Andrea EP képviselő, valamint Vincze Lóránt, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) elnöke.