Az Intézet története

A Hodinka Antal Intézet 2001-ben alakult az MTA határon túli magyar nyelvészeti kutatóhely-hálózat ukrajnai intézeteként. Tagja a Termini-kutatóhálózatnak, mely egyesíti a határon-túli kutató-műhelyeket. A Hodinka Intézet szorosan együttműködik testvérintézményeivel: a szlovákiai Gramma Nyelvi Irodával, a romániai Szabó T. Attila Nyelvi Intézettel és a szerbia-montenegrói (vajdasági) Magyarságkutató Intézettel, a szlovéniai, horvátországi és ausztriai kutatókat egybefogó Imre Samu Nyelvi Intézettel, illetve a többi határon túli magyar régióban működő kutatóhellyel. Fennállása óta együttműködési megállapodást kötött az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézetével, az MTA Nyelvtudományi Intézetével, az ELTE Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézetével, a dunaszerdahelyi Gramma Nyelvi Irodával, a kolozsvári Szabó T. Attila Nyelvi Intézettel és a veszprémi Pannon Egyetem Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékével stb. A Hodinka Antal Intézet tagja a Termini Kutatóhálózatnak, amely egy virtuális ernyőszerű intézményrendszer, amely összefogja a fent említett határon túli kutatóműhelyeket. A kutatóintézet a beregszászi székhelyű II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola kereteiben és épületében működik. Az intézetet a Magyar Tudományos Akadémia és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola támogatja anyagilag.

Névadónk

Hodinka Antal (Ladomér, 1864. január 13. – Budapest, 1946. július 15.[1]) a magyarországi ruszinok világhírű kutatója, történész, egyetemi tanár, az MTA tagja. Hodinka Antal 1864. január 12-én született görög katolikus papi családban (apja: Hodinka Román 1836–1913), a Zemplén vármegyei Ladomér községben. Az ungvári Királyi Katolikus Gimnáziumban 1882-ben érettségizett,[1] utána Ungváron és Budapesten folytatta teológiai tanulmányait. 1888 őszétől az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa, majd Bécsben az Osztrák Történeti Intézetnél ösztöndíjas volt.[1] 1891-ben a budapesti Tudományegyetem Bölcsészeti Karán doktorátust szerzett szláv filológiából,[1] magyar történetből és oklevéltanból, majd 1896-ban teológiai diplomát. 1892–1906 között Bécsben levéltáros, könyvtáros volt. 1891-92-ben, Thallóczy Lajos történész beosztottjaként a bécsi közös osztrák-magyar Pénzügyminisztérium levéltárában dolgozott, majd az 1892–1906 közötti időszakban Ferenc József császári és királyi hitbizományi magánkönyvtárának egyetlen magyarországi könyvtárosa volt. 1905-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarán magántanári képesítést nyert a magyar és szláv történeti érintkezések tárgyköréből. 1906-tól a pozsonyi Jogakadémia, 1916-tól pedig ugyanott, az Erzsébet Tudományegyetem professzora volt. 1920-ban, egyetemével együtt, elhagyta Pozsonyt és átmenetileg Budapesten, majd 1923-tól Pécsett dolgozott, ahol az 1926/27-es tanévben a Bölcsészkar dékánja, az 1932-33-as tanévben, az ott újraélesztett Erzsébet Tudományegyetem rektorává választották.[1] 1934-ben Budapestre költözött nyugdíjasként, itt folytatta tudományos munkáját. 1941-43-ban tudományos akadémiai funkciót is betöltő Kárpátaljai Tudományos Társaság első elnöke lett. A Magyar Tudományos Akadémia 1910-ben levelező, 1933-ban rendes tagjává választotta. 1946. július 15-én hunyt el Budapesten. Tudományos munkássága három nagyobb témakörre osztható:

• a szláv-magyar kapcsolatok története
• Pécs város története
• a kárpátaljai ruszinok egyházi és világi története

1. A rutének
2. Cseh források
3. A szerb fejedelemség viszonya Magyarországhoz (Bp., 1889)
4. A szerb történet forrásai és az első kora (1891)
5. Szláv források (1898)
6. A munkácsi görög-katholikus püspökség története (Bp. 1909)
7. Egyházunk küzdelme a bosznia bogomil eretnekekkel (191?)
8. A Munkácsi gör. szert. püspökség okmánytára (1911–)
9. Kálmán királyunk 1099-iki perenysli csatája (1914)
10. Az orosz évkönyvek magyar vonatkozásai (1916)
11. A római levéltárak és könyvtárak ismertetése (1917–)
12. Adalékok az ungvári vár és tartománya és Ungvár város történetéhez (1917)
13. A kárpátaljai rutének lakóhelye, gazdaságuk és multjuk (Bp.1923)
14. A muszka könyvárusok hazánkban (gróf Klobelsberg-Emlékkönyv)
15. A magyarországi rutén letelepülések története (megbízás a MTA II. oszt. által hirdetett nyílt pályázaton)
16. Négy egykorú jelentés az 1704-i pécsi rácz dúlásról (1932)
17. A töröktől visszafoglalt Pécs első fele (1934)
18. Ami a karlócai békekötésből kimaradt és következményei (Pécs 1935)
19. II. Rákóczi Ferenc fejedelem és a "gens fidelissina" (1937)
20. Szent István emlékezete és királyságának eszméje a szlávoknál (Bp. 1938)
21. Adalékok Pécs város történetéhez 1686–1701-ig (1943)
22. Ruszin - magyar igetár (1945)