PÉNZ ÉS (NYELV)POLITIKA

Érdekli Önöket a pénz? És Kárpátalja története? Ha a két kérdés közül legalább egyre igen a válasz, akkor ajánlunk figyelmükbe egy a pénz és a (nyelv)politika kapcsolódási pontjairól szóló kötetet.

Jól tudjuk: a 20. század eleje óta a mai Kárpátalja területe több különböző államhoz tartozott. Az államfordulatok után nem csupán az országhatárok változtak meg, de más lett a főváros, módosult a hivatalos nyelv is. Sőt: a szülőföldjén maradt, de más állam fennhatósága alá került helyi lakosság számára az államfordulatok – rövid átmeneti időszakok után – mindig együtt jártak a forgalomban lévő fizetőeszközök cseréjével is. Az elmúlt bő száz év alatt a régió lakosságának a legtöbb nemzedéke megért egy államfordulatot, és szembesült azzal, hogy szerény megtakarításainak értékét a pénzcsere tovább csökkenti. A fizetőeszközök gyakori cseréje, az ebből fakadó bizonytalanság és számolgatás ugyanúgy része az önálló közigazgatási egységként száz éve, 1919-ben létrejött Kárpátalja történetének, mint az, hogy rendszeresen új himnuszt, zászlót, címert kellett megszokniuk az itt élőknek.

Beregszászi Anikó és Csernicskó István legújabb kötetükben azt vizsgálják meg, hogy milyen nyelvek jelentek meg a 20. század eleje óta ebben a régióban használatos papírpénzeken. A bankjegyeket mint a nyelvpolitika részét képező nyelvi tájkép elemeit kezelik és mutatják be. Alapos elemzésükből kiderül, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiában, a Csehszlovák Köztársaságban, a Magyar Királyságban és a Szovjetunióban egyaránt többnyelvű bankjegyek voltak használatban. Csak az 1991-ben függetlenné vált Ukrajna papírpénzei egynyelvűek.

Azt is bemutatják azonban a szerzők, hogy még a többnyelvű bankjegyeket kibocsátó államok is gondoskodtak arról, hogy az uralkodó nemzet nyelve szerepeljen a legszembetűnőbb helyen a papírpénzeken. Ezt a bankjegyeken vagy az egynyelvű előoldal, vagy a kiemelt nyelvű felirat nagyobb betűméretben, domináns helyen (a bankjegy közepén vagy tetején) történő nyomtatása jelzi, miközben az összes többi nyelvet kisebb méretű betűkkel és/vagy a papírpénz perifériáján (lent, oldalt) helyezik el. A kötet rámutat arra, hogy a nyelvi tájkép történeti szempontú elemzésében nemcsak a szomszédos államok nyelvpolitikája követhető nyomon, hanem az ugyanazon a területen uralkodó különböző egymást követő államok nyelvpolitikai gyakorlata is. Függetlenül attól, hogy a papírpénz a nyelvi pluralizmus vagy a nyelvi egységesítés ideológiáját jeleníti meg, még a többnyelvű bankjegyek is hozzájárulnak a nyelvi sokféleség csökkentéséhez azáltal, hogy a hivatalos státusszal rendelkező, sztenderdizált nyelveket részesítik előnyben.

A szerzők kutatásaik eredményeit korábban (sokkal rövidebb formában) angol nyelven is közzétették már az egyik legjelentősebb nyelvészeti szakfolyóirat, a Language Policy 2019. évi 2. számában, és a szerzőpáros egyik tagjának Fények és árnyak című könyvében magyarul is olvasható egy rövidebb, magyar nyelvű kivonata ennek a friss kötetnek (13–40. old.). Ez a kötet azonban teljesebb, részletesebb, s olyan információkat is tartalmaz, melyek a korábbi írásokban nem feltétlenül szerepelnek.

A szerzők ezúttal ukrán nyelven foglalták össze kutatásaik eredményeit. Az ukrán nyelvű közléssel az volt a céljuk, hogy az ukrán egynyelvűséget hirdető, az államnyelv támogatását más nyelvek kiszorításával elképzelő nyelvpolitika hívei számára könnyen hozzáférhető, érthető módon mutassák be egyrészt a mai Kárpátalja hagyományos többnyelvűségét, másrészt azt, hogy az egynyelvűség egyáltalán nem szükségszerű és nem természetes jelenség.

Beregszászi Anikó és Csernicskó István legújabb könyve régiónkra koncentrál ugyan, de – ahogyan azt a szerzőktől megszokhattuk – nem áll meg Kárpátalja határainál. Külön fejezetben mutatják be azt is, hogy a régiót egykor területük részeként kezelt, ma már széthullott soknemzetiségű, soknyelvű papírpénzeket használó birodalmak, mint az Osztrák–Magyar Monarchia és a Szovjetunió utódállamai milyen papírpénzeket használnak és azokon milyen nyelvek jelennek meg ma.

A 120 oldalas kötet gazdagon illusztrált: 54 (az elemzett bankjegyekről készített) fotó, 9 táblázat és 2 diagram teszi szemléletesebbé, könnyen és gyorsan olvashatóvá a kárpátaljai magyar kutatók legújabb közös munkáját.

Beregszászi Anikó és Csernicskó István (Берегсасі А. & Черничко С.): Гроші та (мовна) політика. Візуальна конструкція мовної політики на банкнотах на території сучасного Закарпаття. / Pénz és (nyelv)politika. A nyelvpolitika vizuális konstrukciója a bankjegyeken a mai Kárpátalja területén. Törökbálint: Termini Egyesület.

© 2019 Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont

Elérhetőségeink:

Postacím: 90202 Beregszász, Kossuth tér 6., Ukrajna, Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont

Telefon: +380 3141 429 68, 137-es mellék (külföldről),
illetőleg: 8 241 429 68, 137-es mellék (Kárpátalján belül)

Fax: +380 3141 234 62