The „Crisis” crisis in language policy: A critical look into construction of crisis as a language policy tool [A „krízis” válsága a nyelvpolitikában: kritikai pillantás a válság konstruálására mint nyelvpolitikai eszközre] címmel szerveztek nemzetközi workshopot november 28–29-én a finnországi Jyväskylä városában. A finn fővárostól, Helsinkitől 235 kilométerre északra, az ország közepén található diákváros egyetemén (University of Jyväskylä) hat ország kutatói gyűltek össze, hogy megvitassák kutatásaik eredményeit, és eszmét cseréljenek. A rendezvény programja ITT érhető el.
A házigazdák nevében Taina Saarinen és Petteri Laihonen tartott vitaindító előadást Introduction: Conceptualisations of ”Crisis” in Language Policy címmel, melyben megállapították, hogy a nyelvpolitika általában azokban a politikai, gazdasági vagy kulturális átmeneti időszakokban válik igazán érzékelhetővé, amikor a (nemzet)államok keresik identitásukat, és meg akarják teremteni létezésük, kialakulásuk legitimációját. Ezek az átmeneti periódusok gyakran járnak együtt különböző szintű nemzeti vagy nemzetközi krízisekkel: háborúkkal, fegyveres vagy ideológiai konfliktussokkal, gazdasági recesszióval stb.
A bevezető előadás után Csernicskó István első felkért plenáris előadóként Language policy and recent crises in Ukraine címmel tartotta meg beszámolóját. A Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont vezetője elmondta, hogy a függetlenségének 25. évfordulóját épp ebben az évben ünneplő Ukrajna történetével összeforr a válság fogalma: alkotmányos, politikai, gazdasági, humanitárius, fegyveres krízis egyaránt előfordult már az ország rövid történetében. Elemzésében arra tért ki részletesen, hogyan használta fel saját céljai elérése érdekében az ukrajnai politikai elit Ukrajna nyelvi megosztottságát és a nyelvpolitikát, és milyen kapcsolat fedezhető fel a nyelvi kérdés, illetve a Krím annektálása, valamint a kelet-ukrajnai harcok között.
A következő plenáris előadó a brit Michael Kelly volt, aki az Európai Unió és az Egyesült Királyság nyelvpolitikáját az ellentmondások oldaláról közelítette meg Sharpening contradictions: The current crisis in language policy in the UK and Europe című prezentációjában.
Az első nap zárásaként az elméleti keretet megteremtő bevezető előadásokat követő élénk vita után rövidebb szakmai előadásokra került sor. Itt hangzott el Máté Réka The role of language policy research in crisis management című előadása is. A Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont fiatal kutatója azt a kérdést vetette fel és járta körül, hogy van-e szerepe, és ha igen, milyen feladata lehet a nyelvésznek, illetve a nyelvpolitikának a (nyelvi vonatkozásokkal is bíró) társadalmi válságok és konfliktusok menedzselése során.
A tanácskozás második napja rövidebb előadásokkal kezdődött, ahol egyebek mellett felmerült a menekültválság megoldása és a nyelvi integráció kérdésköre, vagy éppen a felsőoktatást egyre erősebben uraló angol problémája is.
Eztán a második nap felkért előadói következtek. A résztvevők meghallgathatták Pasi Ihalainen finn történész Political discourse deepening a real world crisis and conceptualisations of this crisis accelerating language policy debate: The case of Finland, 1917–1919 című összefoglalóját arról, hogyan gyűrűzött be a nemzetközi válság az 1917–1919 közötti Finnországba, és miként alakult ki a nyelvpolitikai viták során az a modell, amelynek eredményeként ma a független Finnországnak két nemzeti nyelve van: a finn és a svéd.
A tanácskozás utolsó plenáris előadását az észtországi Tallinn egyetemén oktató Anastassia Zabrodskaja tartotta. Impact of recent economic and political crises on Estonian language policy című beszámolójában bemutatta, milyen hatással volt a 2008-as gazdasági világválság az észt, illetve az orosz nyelv helyzetére, megítélésére és presztízsére, valamint gazdasági értékére Észtországban, illetve hogyan változott meg e két nyelv helyzete, továbbá a nyelvekhez való viszony a 2014-ben kirobban ukrajnai válság és az ezzel járó, Oroszországgal szemben kivetett gazdasági szankciók következményeként.
A konferencia előadói nemcsak azt vizsgálták, hogy milyen kapcsolat van a válságok és a nyelvpolitika között. Ugyanilyen fontosnak tartották azt is, hogy elemezzék, hogyan és miért tekintenek egyes politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális jelenségeket „krízis”-nek, és milyen következményekkel jár mindez a nyelvpolitika számára. Nemcsak az a kérdés érdekelte tehát az előadókat, hogy mi történik a „válság” körülményei közepette a nyelvpolitikában, hanem az is, hogy miként használják ki vagy fel a krízishelyzetet a nyelvpolitika irányítói saját céljaik elérése érdekében, vagy éppen a válság megelőzésére, megoldására.
