Mire tanít a történelem?

Lassan egy éve, egészen pontosan 2017. szeptember 5-én történt megszavazása óta folyik a gyakran indulatoktól sem mentes vita az új ukrán oktatási törvényről és annak 7. cikkelyéről. Aki kicsit is figyeli a sajtót, az tudja: ez a jogszabály jelentősen szűkíti az ukrajnai magyar nemzeti kisebbség anyanyelvi oktatáshoz fűződő jogait. Az oktatási törvény 7. cikkelyéről folytatott vitában számos érv előkerült már, itt és most nem ezek sorát szeretnénk gyarapítani. Mindössze egy érdekes történelmi párhuzamra hívjuk fel az Olvasók figyelmét.

 

Csaknem 80 esztendővel ezelőtt, 1938. november 2-án kihirdették az első bécsi döntést, melynek értelmében a mai Kárpátalja déli, zömében magyarok lakta sávja visszakerült Magyarországhoz. November 3-án Avgusztin Volosin görög katolikus pap, a Csehszlovákia részét képező Podkarpatszka Rusz kormánya nevében kiáltványt ad ki a független állam létrejöttéről Podkarpatszka Rusz Csehszlovákia kötelékében maradt területén, Huszt központtal.

November 25-én a Volosin kabinet – az 1920. évi csehszlovák nyelvtörvény 8. §-ára utalva – az „ukrán (kisorosz)” nyelvet vezeti be az autonóm régió államnyelveként.

Ugyanezen a napon, azaz 1938. november 25-én adta ki Volosin az oktatás nyelvéről szóló rendeletét is. A dokumentum 1. §-ában ez áll:

„На основі § 58. зак. арт. XXXVIII з року 1868 заряджується, що кожний ученик має бути навчаний в своїй рідній мові, оскільки та мова вживається в дотичній громаді.”

Magyarul:

„Az 1868. évi XXXVIII. tc. 58. § alapján bevezettetik, hogy minden növendék anyanyelvén nyerje az oktatást, amennyiben ez a nyelv a községben használatos nyelvek egyike.”

 

De vajon milyen 1868. évi törvényre utal Volosin rendelete? Ez a törvény – annak ellenére, hogy Kárpátalja akkor már csaknem két évtizede Csehszlovákiához tartozik, ahol nem érvényesek a magyar jogszabályok – Volosin kormánya a Magyar Királyság „1868. évi XXXVIII. törvénycikk a népiskolai közoktatás tárgyában”  című törvényéhez nyúl vissza, melynek 58. §-a a következőket tartalmazza:

„58. § Minden növendék anyanyelvén nyerje az oktatást, a mennyiben ez a nyelv a községben divatozó nyelvek egyike. Vegyes ajku községben ez okból oly tanító alkalmazandó, a ki a községben divatozó nyelveken tanítani képes. Népesebb községekben, a hol többféle nyelvü lakosok tömegesen laknak, a mennyire a községereje engedi, különböző ajkú segédtanítók is választatnak.”

 

Mindez azért érdekes, mert Kárpáti Ukrajna állam kikiáltója, annak elnöke, a 2002. március 15-én posztumusz Ukrajna Hőse  címmel kitüntetett Volosin 1938-ban éppen Magyarország egy törvényét vette alapul a független ukrán állam oktatási törvényének megfogalmazása során, és abban az anyanyelvi oktatás mellett tette le a voksot.

 

Történelmi példák sora igazolja, hogy Kárpátalján jelentős hagyományai vannak a kisebbségek anyanyelvi oktatásának. Azonban – amint arra itt és itt is rámutattunk – az 1991-ben függetlenné vált Ukrajna, illetve a szabadságáért hosszú ideig küzdő ukrán nemzet mai politikus nemzedéke valami miatt nem akar tudomást venni erről.

© 2019 Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont

Elérhetőségeink:

Postacím: 90202 Beregszász, Kossuth tér 6., Ukrajna, Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont

Telefon: +380 3141 429 68, 137-es mellék (külföldről),
illetőleg: 8 241 429 68, 137-es mellék (Kárpátalján belül)

Fax: +380 3141 234 62