A nyelvi jogok és a nemzetközi kötelezettségek
Május vége óta új elnöke van Ukrajnának, és a júliusi parlamenti választások eredményei alapján a Verhovna Radában is a Zelenszkij mögött álló párt alkothatja a legnagyobb frakciót. A kárpátaljai magyarok azonban ebben a ciklusban már nem rendelkeznek majd parlamenti képviselettel. Mire számíthat közösségünk ebben a helyzetben az utóbbi két évben számos konfliktust okozó nyelvpolitika területén? Megtörténik-e az oktatási törvény 7. cikkelyének és a 2019 tavaszán elfogadott államnyelvi törvénynek a módosítása, lesz-e irányváltás az állami nyelvpolitikában? Milyen nyelvpolitika volna egyaránt kedvező Ukrajna és a kárpátaljai magyarok számára? Milyen lehet az ukrán és a kisebbségi nyelvek közötti viszony? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Csernicskó Istvánnal, a Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont vezetőjével, akinek egyik fő kutatási témája az ukrajnai nyelvpolitika és a magyar nyelv helyzete Kárpátalján.
Beszélgetésünk első részében arról volt szó, hogy egyelőre fogalmunk sincs, milyen irányt vesz majd az újonnan megválasztott ukrán hatalom nyelvpolitikája. A második részben arról kérdeztünk interjúalanyunkat, milyennek képzeli el ő az ukrajnai nyelvpolitikai irányt. A folytatásban a nemzetközi és a nemzeti jog érintkezési területére kalandozunk.
A kárpátaljai magyar érdekvédelmi szervezetek szerint az államnyelv ilyen fokú erőltetése, mint ami az új oktatási és nyelvtörvényben megjelenik, nem egyeztethető össze Ukrajna nemzetközi kötelezettségeivel. Egyetért ezzel az állásponttal?
– A Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont is részt vett az oktatási törvény és az államnyelvről szóló jogszabály elemzésében, és azoknak az angol nyelvű kis információs füzeteknek az összeállításában, amelyek felhívják a figyelmet arra, hogy az oktatási törvény 7. cikkelye, illetve az államnyelvi törvény egésze milyen mértékű jogszűkítést jelent a kárpátaljai magyarok számára. Olyan angol nyelvű összefoglalót is készítettünk, amely azt mutatja be, hogy Ukrajna nem tesz eleget a kisebbségek nyelvi jogai terén vállalt nemzetközi kötelezettségeinek. De nemcsak mi látjuk ezt így. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, vagyis az EBESZ kisebbségi főbiztosa, Lamberto Zannier is azt nyilatkozta, hogy diszkriminatív elemeket tartalmaznak ezek a jogszabályok, és sértik a kisebbségi jogokat.
– Az EBESZ által a kisebbségek jogairól kiadott több ajánlásban is szerepel az, hogy a nemzetiségi jogoknak és a kisebbségek nyelvi jogainak a megsértése konfliktusokat okoz. Így van ez Ukrajnában is?
– A Krím megszállása és a kelet-ukrajnai fegyveres konfliktus kitörése során a kisebbségi és a nyelvi kérdést ürügyként használták fel. Ha ezt figyelembe vesszük, vagy ha arra gondolunk, milyen diplomáciai bonyodalmat okozott az oktatási törvény 7. cikke, akkor láthatjuk, hogy nem alaptalan az EBESZ álláspontja. Bár közvetlenül nem érinti a kárpátaljai magyarokat, de azért az is nyilvánvaló, hogy az államnyelvi jogszabály és az oktatási törvény 7. cikkelye nehezen egyeztethető össze a minszki egyezményekkel sem. A minszki egyezmények célja épp a kelet-ukrajnai fegyveres konfliktus békés, politikai eszközökkel történő rendezése, és amikor politikusok megszólalnak ebben a témakörben, rendszerint ez az egyezmény azonnal szóba kerül. A 2015 februárjában aláírt második minszki megállapodás szerint a kelet-ukrajnai régióknak joguk van az orosz és más kisebbségi nyelvek használatára hivatalos funkciókban, például a helyi önkormányzatokban is. Vagyis a minszki egyezmény kidolgozói úgy látják, hogy a harcok befejezéséhez az egyik lépés a nyelvi konfliktusok rendezése lehet. Nem véletlen az sem, hogy a minszki egyezményeknek ez a része bekerült abba a törvénybe is, melyet Doneck és Luhanszk megye egyes járásainak különleges önkormányzati státuszáról fogadott el a kijevi parlament. E törvény 4. cikkelye kedvező nyelvhasználati jogokat biztosít az ott élő kisebbségek számára az oktatásban, a hivatalokban, a kultúrában stb. Azonban – Ukrajnában egyáltalán nem szokatlan módon – a jogszabály gyakorlati alkalmazása körül számtalan probléma van. Ezek közül az egyik – persze korántsem a legnagyobb – gond az, hogy miközben ez a jogszabály az említett 4. cikkben a 2012-es nyelvtörvény rendelkezéseire hivatkozik, ezt a nyelvtörvényt 2018 februárjában a kijevi alkotmánybíróság formai okokra hivatkozva hatályon kívül helyezte. A 2012-es nyelvtörvény és az idézett jogszabály alapján is világos azonban, hogy nem példátlan az ukrajnai jogrendben az, hogy kisebbségi nyelvek regionális szinten gyakorlatilag hivatalos státuszt nyerjenek. Megfelelő jogszabály elfogadásával ez a jövőben is biztosítható volna, ha akad hozzá megfelelő politikai szándék.
– Ha az oktatási törvény 7. cikkelye és az államnyelv funkcionálásáról hozott jogszabály nem felel meg Ukrajna nemzetközi kötelezettségvállalásainak, akkor talán van esély arra, hogy az új hatalom hatályon kívül helyezi ezeket a vitatott jogi normákat. Tudjuk például, hogy parlamenti képviselők beadványban kérték az oktatási törvény, illetve az államnyelvi törvény kontrollját az alkotmánybíróságtól. Elképzelhető-e, hogy ez a jogi testület megsemmisíti ezeket a törvényeket, esélyt kínálva ezzel Zelenszkijnek és csapatának egy kiegyensúlyozottabb nyelvi jogi szabályozás megalkotására?
– A független Ukrajna egyik legnagyobb rendszerhibája, hogy ez az ország sajnos nagyon távol áll a jogállamiságtól, éppen ezért én személy szerint nem fűzök nagy reményeket ahhoz, hogy az alkotmánybíróság majd eltörli az ukránosító törvényeket. Annál is inkább, mert az oktatási törvény kapcsán már megszületett a döntése. Idén július 16-án kiadott határozatában Ukrajna Alkotmánybírósága kimondta, hogy Ukrajna törvénye az oktatásról, s ezen belül a 7. cikkely, nem ellentétes az alkotmánnyal. A bírák 48 ukrajnai parlamenti képviselő még 2018. október 6-án benyújtott beadványára adtak ilyen választ. A beadvány benyújtása és a határozat kihirdetése között viszonylag kevés idő telt el. Azonban a 2012-ben elfogadott nyelvtörvény alkotmányossági vizsgálatára irányuló beadványt még 2014-ben kérték akkori parlamenti képviselők az alkotmánybíróságtól, ám csak négy évvel később született határozat e tárgyban, amiben elmeszelték a jogszabályt. A 2019. április 25-én megszavazott államnyelvi törvény kapcsán idén június 21-én adta be az alkotmányossági vizsgálatot kérő dokumentumot 51, ma már nagyrészt csak volt parlamenti képviselő. A fentiek alapján nem tudhatjuk, mikor születik döntés ebben az ügyben. Lehet, hogy csak évek múlva. S ha már a jogállamiságot említettem. Kifejezetten érdekes az alkotmánybíróság által az oktatási törvény kapcsán kiadott dokumentumának az a része, amely megállapítja, hogy az oktatási törvény elfogadása során a Legfelsőbb Tanács képviselői nem sértették meg a vonatkozó alkotmányossági normákat, és ezért procedurális okokból sem állapítható meg az oktatási törvény alkotmányellenessége. Ez azért figyelemre méltó, mert az ukrajnai jogrendszerben két olyan eset is ismert, amikor Ukrajna Alkotmánybírósága épp arra hivatkozva helyezett hatályon kívül törvényeket, mert a parlament vétett az elfogadás jogrendje ellen. Az egyik, az ukrán alkotmánybíróság által formai okok miatt hatályon kívül helyezett jogszabály a Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartájának ratifikálásáról hozott 1999-es törvény volt, a másik pedig a kisebbségi nyelvek beszélői számára széles jogokat biztosító 2012-es nyelvtörvény. Nem tudom, véletlen-e, hogy mindkét hatályon kívül helyezett törvény a kisebbségi nyelvek védelmét szolgálta, de mindkettőnél az volt a fő érv, hogy az elfogadásuk során a parlament nem tartotta be a jogalkotás alkotmányos normáit. Amikor azonban Sztanyiszlav Sevcsukot, aki a 2012-es nyelvtörvényről hozott döntés idején az alkotmánybíróság elnöke volt, egy újságíró egy interjúban azzal szembesítette, hogy Kijevben kevés olyan törvény született az elmúlt években, melyek elfogadása során ne vétettek volna a képviselők a szabályok ellen, a jogász azt válaszolta, hogy mégsem lehet minden törvényt ilyen alapon megsemmisíteni, s különben is, vannak esetek, amikor nagyon megsértik a normákat, máskor kevésbé…
– Vagyis a kis törvénysértés nem törvénysértés?
– Nem én mondtam ezt, hanem az alkotmánybíróság egykori elnöke. Mindettől függetlenül az új parlamenti többség, ha megvan ehhez a politikai akarat, simán új nyelvtörvénnyel válthatja fel a korábbi ide vonatkozó jogszabályokat, hiszen – bár még nincs hivatalos végeredménye a választásoknak – az elnök pártja abszolút többséget szerzett a törvényhozásban.
– De vajon akarja-e ezt az új hatalom?
– Nem tudjuk. Meglátjuk. Fontos azonban, hogy jelezzük az erre irányuló igényeinket. Meg kell értetnünk az új politikai elittel, hogy nem példátlan jogokat követelünk, hanem csak azokat a jogokat kérjük, amelyekkel már korábban is rendelkeztünk, például az anyanyelvi oktatás terén vagy a hivatali nyelvhasználat vonatkozásában. Személy szerint egyáltalán nem ragaszkodnék ahhoz, hogy országos szinten több államnyelv legyen, de azt lehetségesnek és szükségesnek tartom, hogy regionális szinten, ahol erre igény mutatkozik, ott a kisebbségi nyelvek is korlátozás nélkül megjelenhessenek a hivatalokban, a kultúrában, a sajtóban, a kereskedelemben, az oktatásban stb. Nem az államnyelv helyett, hanem az ukrán mellett kellene ezeket a nyelveket használni. Példának okáért, nem hiszem, hogy bárkit zavarna egy kárpátaljai településen, hogy az ukrán nyelvű felirat mellett magyar nyelven is ki van írva a községháza, az iskola, az óvoda homlokzatán az intézmény neve, vagy az, ha az étteremben, a boltban és a sörözőben nem kizárólag ukrán nyelvű feliratok, tájékoztatók, árlisták használatosak. Azt pedig megérteni se tudom, hogyan írhatja elő bárki is, hogy egy magyar orvos, nővér vagy gyógyszerész ne magyarul kommunikáljon magyar anyanyelvű betegével.
Folyt. köv.
-hai-