A törvény 7. cikkelye pontatlanságokat és kétértelműségeket tartalmaz, ezért jogbizonytalanságot teremt.

56. A 7.1.3. cikkely szerint az önkormányzati intézményekben az iskola előtti és általános iskolai oktatáshoz való jog a nemzeti kisebbség nyelvén „külön osztályokban”, „a hivatalos nyelvvel együtt” garantált. Nem világos, hogy ez a rendelkezés pontosan mit jelent, mivel a „hivatalos nyelvvel együtt” fogalmát sokféleképpen lehet végrehajtani. Az iskola előtti és az alapfokú oktatás főleg a kisebbségi nyelveken fog-e működni? Milyen mértékben lesz kétnyelvű? A leckék milyen százaléka lesz megadva államnyelven, és milyen százalékban a kisebbségi nyelveken?

57. Ugyanezek a kérdések merülnek fel a 7.1.5. cikkely tekintetében (…).

58. Ugyanígy a 7.1.6. cikkely értelmében mind az őshonos népek, mind a nemzeti kisebbségek számára biztosítják a jogot, hogy nyelvüket az általános középfokú oktatási intézményekben vagy a nemzeti kulturális egyesületekben tanulják. A Velencei Bizottság számára nem világos, hogy pontosan mit jelent ez a rendelkezés. Garantálni fogják-e ezt a jogot valamennyi általános és középiskolai évfolyamon? Hány óra nyelvtanítás lesz hetente? Ez a jog magában foglalja-e azt a kötelezettséget, hogy az önkormányzati iskolák támogassák a kisebbségi nyelv oktatását, vagy az a nemzeti kulturális egyesületek feladata lesz? Emlékeztetni kell arra, hogy a Keretegyezmény 14.1. cikkelye értelmében Ukrajna kötelezettséget vállalt arra, hogy „elismeri, hogy minden a nemzeti kisebbséghez tartozó személynek joga van saját kisebbségi (anya)nyelvének megtanulására”.

59. Továbbá a 7.4 cikkely szerint egy vagy több tantárgyat két vagy több nyelven is oktatni lehet: az államnyelven, angolul, más hivatalos európai uniós nyelveken. Még nem tisztázott, hogy pontosan mit jelent ez a rendelkezés: ki dönt majd ezekről a kiegészítő tantárgyakról? Figyelembe fogják-e venni a diákok igényeit? Milyen feltételek mellett és milyen körülmények között teljesítik azokat? Hány tantárgyat lehet így tanítani? Hány további nyelvet?

67. (…) Az egyes normák közötti koherencia hiánya, a 7. cikkely szövegének bizonytalanságával együtt, felveti a jogbizonytalanság kérdését, amely valószínűleg súlyos értelmezési és alkalmazási problémákat okozhat, ezért egyértelmű és következetes szabályokkal kellene megoldani ezt a kérdést.

87. Az Oktatási Törvény 7. cikkének pontos hatásait azonban ebben a szakaszban még nem állapították meg a megnevezett jogi bizonytalanságok miatt (…).

120. (…)  A cikkely, ahogyan azt elfogadták, teljesen különbözik attól a tervezettől, amelyről a kisebbségekkel konzultáltak. Az erre vonatkozó nemzetközi és alkotmányos rendelkezések betartása alapvető fontosságú a nemzeti kisebbségek már meglévő és jól megalapozott jogait érintő átfogó reformok bevezetése során. A világosság és a jogi pontosság elengedhetetlen az ide vonatkozó nemzetközi elvek végrehajtásakor. Ugyanakkor a 7. cikkely által az Ukrajna nemzeti kisebbségei számára biztosított nyelvi jogok pontos védelmi szintje továbbra sem világos. A 7. cikkely lényeges kétértelműségeket tartalmaz, és úgy tűnik, a Kerettörvény nem nyújt szükséges útmutatást az ország nemzetközi és alkotmányos kötelezettségeinek alkalmazása során. Bizonyos garanciákat tartalmaz a kisebbségi nyelven történő oktatásra, elsősorban az alapfokú oktatásra korlátozva, bár az ilyen garanciák pontos mértéke nem olyan egyértelmű, mint amilyen lehetne. (…)

A 7. cikkely jogszűkítő.

64. (…) az új kerettörvény a kisebbségi nyelveken történő oktatás lehetőségeinek csökkentését vonja maga után (…).

87.  (…) Nyilvánvaló azonban, hogy a megvalósítás végrehajtásának keretei és paraméterei szűkebbek, mint az egykori törvény hatáskörében, és jelentősen csökkentik az oktatásnak azt a mennyiségét a kisebbségi nyelveken, amelyet a kisebbségi beszélők jelenleg még élveznek. (…)

120. (…) lehetővé teszi, hogy radikálisan megváltoztassák az előző nyelvi rendszert, legalábbis a középfokú oktatásban, az ukrán nyelvet kötelezően az oktatás nyelveként történő felhasználására összpontosuló rendszer felé irányul. Ez jelentősen csökkentheti a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek a saját nyelvükön történő tanuláshoz fűződő lehetőségeit, ami a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek meglévő jogainak aránytalan beavatkozását jelentené. Ezenkívül az új szabályok végrehajtásának rövid határideje súlyos aggályokat vet fel az oktatás minőségével kapcsolatban.

122. A középfokú oktatás tekintetében a 7. cikkely (…) egyértelműen az államnyelv szerepének növelésére és a kisebbségi nyelvek szerepének csökkentésére irányul (…).

A 7. cikkely hosszú ideje létező, nagy hagyományokkal bíró szerzett jogokat veszélyeztet.

A 7. cikkely diszkriminál: négy (egymástól jelentősen különböző jogokkal rendelkező csoportba) sorolja Ukrajna állampolgárait.

108. Ennek megfelelően különböző kategóriákat hoznak létre az Ukrajnában használt nyelvek között, amelyek különböző szintű védelmet élveznek: a) ukrán nyelv kategóriáját – mely az oktatás nyelve annak valamennyi szintjén; b) az őslakos népek nyelvének kategóriáját; c) azon nemzeti kisebbségek nyelvi kategóriáját, melyek az EU hivatalos nyelvei közé tartoznak; d) a nem uniós nyelvek (orosz, fehérorosz stb.) kategóriáját.

109. Az ukrán kisebbségek ilyen eltérő kezelése a hátrányos megkülönböztetés tilalmának kérdését veti fel, figyelembe véve például a Keretegyezmény 4. cikkelyét (1. bekezdés), mely megállapítja és kijelenti, hogy a Felek „vállalják, hogy biztosítják a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára a törvény előtti egyenlőséghez és a törvények által biztosítandó egyenlő védelméhez való jogot. E tekintetben tilos minden, a nemzeti kisebbséghez való tartozáson alapuló megkülönböztetés.”

A 7. cikkely rendelkezései nem egyeztethetők össze Ukrajna nemzetközi kötelezettségeivel.

61. (…) a Nyelvi Charta szerint minden ilyen esetben a kötelezettségeket az egyes nyelvek „helyzete szerint” alkalmazzák és „azon a területen belül, ahol az ilyen nyelveket használják” (a 7. cikkely 1b. szerint ez olyan terület, ahol a nyelv elegendő számú ember számára a kifejezés eszköze ahhoz, hogy ez indokolja az intézkedés elfogadását). Szintén megköveteli Charta, hogy a tagállamok a nyelvhasználattal kapcsolatos politikájuk kidolgozása során „vegyék figyelembe az ilyen nyelveket használó csoportok által kifejezett igényeket és kívánságokat” (a Nyelvi Charta 7.4. cikkelye).

63.  (…) A 7. cikkelynek nagyon programszerű tartalma van, nehéz megítélni, hogy az (1) bekezdésben foglalt elv, miszerint az államnyelv az oktatás nyelve, megfelel-e a nemzetközi normáknak, megfelelő garanciákat nyújtva Ukrajna kisebbségei nyelvi identitásának megőrzésére és fejlesztésére.

76. (…) A Charta Szakértői Bizottsága (…) megjegyezte, hogy „az államnyelvet nem szabad előmozdítani az állam területén jelen lévő regionális vagy kisebbségi nyelvek kárára.”

83. Annak érdekében, hogy az oktatásról szóló új törvény 7. cikkelyét a nemzetközi normákkal való összhangban értékeljék, nemcsak az elérni kívánt célt, hanem a nemzeti kisebbségek jogaira gyakorolt hatását is figyelembe kell venni. A törvénynek tisztességes egyensúlyt kell teremtenie az államnyelv támogatása és a nemzeti kisebbségek nyelvi jogainak védelme között, amelyet nem szabad indokolatlanul csökkenteni.

100. (…) A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek nyelvi jogairól szóló tematikus kommentárban a Keretegyezmény Tanácsadó Bizottsága kihangsúlyozta a helyi kisebbség nyelvén oktató iskolahálózatok megőrzésének fontosságát (…).

101. Ugyanakkor az a tény, hogy a kisebbségi iskolák veszélyben vannak, aggodalomra ad okot az Ukrajna által ratifikált Keretegyezményből (5. cikkely) és a Nyelvi Chartából (preambulum), valamint Ukrajna Alkotmányából (11. cikkely) fakadó, a kisebbségek nemzeti identitása és kultúrái védelmében vállalt kötelezettségeinek fényében. Általánosan ismert, hogy a kisebbségi iskolák értékes szerepet játszanak mint kulturális központok és a kisebbségek kulturális örökségének aktív előmozdítói.

102. (…) Emlékeztetni kell arra, hogy a Keretegyezmény 6. cikkelye értelmében Ukrajna – mint az egyezményben részt vevő valamennyi fél – elkötelezte magát a tolerancia, a kultúrák közötti párbeszéd és az együttműködés terén a területükön élő valamennyi személy között, különösen az oktatás, a kultúra és a média területén.

105. Végül meg kell jegyezni, hogy a 7. cikkely értelmében a kötelező államnyelven történő oktatás elvét illetően a magánoktatásra nem vonatkoznak kivételek. Ez az intézkedés (…) sérti a Keretegyezmény 13. cikkelyét is.

A 7. cikkely számos tekintetben alkotmányellenes.

88. (…) a Velencei Bizottság felhívja a figyelmet az Ukrán Alkotmány 22.3. cikkelyére (…), mely kifejezetten tiltja a „meglévő jogok” csökkentését az új törvények elfogadása vagy a hatályos törvények módosítása során.

92. (…) a 7. cikkely által bevezetett új keret az Alkotmány 22. cikkének (3) bekezdésében foglalt rendelkezést sérti, mivel csökkenti az Alkotmány 53. cikkét végrehajtó jogszabályok által biztosított védelmi szintet (azaz a 2012. évi Nyelvtörvény 20. cikkelyét), és a jelenlegi védelem szintjét Ukrajnában.

114. Bár a Velencei Bizottság nincs abban a helyzetben, hogy értékelje az ukrajnai nyelvoktatási politikában szerepet játszó összes ténybeli elemet, véleménye szerint (…) nagyon valószínű, hogy az orosz nyelv (és az Európai Unió nem hivatalos nyelvei) iránti kevésbé kedvező bánásmód a 7. cikkely (4) bekezdésében a diszkrimináció-mentesség elvének fényében nem indokolt, hacsak nem nyújtanak meggyőzőbb igazolást, és felmerülnek alkotmányossági kérdések, Ukrajna Alkotmánya 10. cikkelyével és 24. cikkelyével (az esélyegyenlőségi záradék), valamint az ukrán jogszabályok egyéb vonatkozó rendelkezéseivel való összhanggal kapcsolatban (a 2012. évi Nyelvtörvény 20. cikkelye).

A 7. cikkely ellentmond számos hatályos ukrajnai nemzeti jogszabálynak is.

67. Az egyértelműség hiánya miatt további aggodalomra ad okot a Kerettörvény részét képező 7. cikkely álláspontja a jogi normák hazai hierarchiája terén a nyelvoktatást szabályozó nemzeti politikában, annak a meglévő rendelkezésekkel való kapcsolatát illetően más ukrán törvényekkel, különösen a 2012-es Nyelvtörvényben megfogalmazott, a kisebbségi nyelvoktatáshoz fűződő nagylelkű jogokat illetően. Mint már említettük, a 2012-es törvény 4.1. cikkelye értelmében ez a jogszabály „alapul szolgál azon jogalkotás során, amely szabályozza a nyelvek használatát a közélet bizonyos területein”.

105. Végül meg kell jegyezni, hogy a 7. cikkely értelmében a kötelező államnyelven történő oktatás elvét illetően a magánoktatásra nem vonatkoznak kivételek. Ez az intézkedés (…) ellentmondásban van a 2012-es Nyelvi Törvény 20.6. cikkelyével (amely szerint az oktatási nyelv meghatározásáról az iskola alapítója/tulajdonosai döntenek). (…)

A 7. cikkely nem nyújt megoldást az ukrán nyelv oktatásának legfőbb problémájára: arra, hogy az államnyelv oktatásához Kijev máig nem teremtette meg a szükséges feltételeket.

82. A Velencei Bizottságnak komoly kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy az ukrán hatóságok képesek-e a végrehajtási jogszabályokat elfogadni és rövid idő alatt megoldani az ukrán nyelvű, képzett tanárok hiányának fontos problémáját, amely még inkább akut lesz az új keretek között. (…)

97. E szempontból megkérdőjelezhető, hogy az államnyelvben való teljes jártasság elérésének a középfokú oktatás befejezéséig legitim célját csak az új Oktatási Törvény 7. cikkelyében leírt új modell bevezetésével lehet elérni. Az ukrán hatóságok állításai ellenére sem teljesen világos, hogy a kisebbség nyelvén történő oktatás jelentős csökkentése az egyetlen vagy akár a legjobb lehetséges alternatíva.

98. (…) Végül nem világos, milyen más lehetőségeket fontoltak meg a kisebbségi nyelvoktatás terén tapasztalható ukrán nyelvi képességekkel kapcsolatos probléma megoldására, mint például az ukrán nyelv oktatása minőségének javítása a kisebbségi iskolákban. Valójában a legtöbb tárgyalópartner véleménye, akikkel a Velencei Bizottság találkozott a kisebbségi képviselők közül, hogy az államnyelv oktatásán és az államnyelven történő oktatáson javítani lehetne (minőségileg és jobban megválasztott módszertan, alkalmasabb tankönyvek és pedagógiai anyagok, valamint jobb tanárképzés révén), a kisebbségi nyelveken oktató iskolákon belül (…). Ekképp lehetne elérni az államnyelv tudása megerősítésének célját, a kisebbségekhez tartozó személyek jobb integrációjának szellemében, anélkül, hogy ez aláásná jogaikat és identitásukat.

99. Amennyiben az ukrán hatóságok úgy vélik, hogy az ukrán nyelv oktatásának puszta megerősítése nem lesz elegendő, és több egyéb tantárgy ukrán nyelven történő oktatása szintén szükséges, ez még mindig nem indokolja teljes mértékben az egyéb tantárgyak kisebbségi nyelveken történő oktatási lehetőségének eltörlését a középfokú szinttől kezdve. Tekintettel az ukrán kisebbségi iskolák működésére és létezésére vonatkozó új szabályok hatására hosszú távon, valamint az érintett személyek/közösségek nyelvi identitásának megőrzésére, kiegyensúlyozottabb megközelítésre van szükség.

A törvény indoklása (miszerint azért kell átalakítani a 7. cikkely szerint az oktatást, mert a független tesztelésen nagyon rossz eredményt értek el a nemzeti kisebbségek képviselői) nem megalapozott.

Továbbra is biztosítani kell az anyanyelvi oktatás jogát, mint eddig.

97. E szempontból megkérdőjelezhető, hogy az államnyelvben való teljes jártasság elérésének a középfokú oktatás befejezéséig legitim célját csak az új Oktatási Törvény 7. cikkelyében leírt új modell bevezetésével lehet elérni. Az ukrán hatóságok állításai ellenére sem teljesen világos, hogy a kisebbség nyelvén történő oktatás jelentős csökkentése az egyetlen vagy akár a legjobb lehetséges alternatíva.

98. (…) a legtöbb tárgyalópartner véleménye, akikkel a Velencei Bizottság találkozott a kisebbségi képviselők közül, hogy az államnyelv oktatásán és az államnyelven történő oktatáson javítani lehetne (…), a kisebbségi nyelveken oktató iskolákon belül, ami nem zárja ki az ukrán nyelv oktatásához rendelkezésre álló órák számának növelését. (…)

102. Ezenkívül a hagyományos kisebbségi iskolákat úgy kell tekinteni, mint amelyek Ukrajna történelmi örökségének részét képezik, és mint ilyeneknek, meg kell hagyni a hagyományos módon való működésüket, feltéve, hogy ez az ukrajnai oktatás minőségének jelentős növekedését jelenti. Ez egy életképes megoldás lehet, amely jobban megfelel az arányosság követelményének és az interetnikus párbeszédnek, a tiszteletnek és a megértésnek.

103. (…) Az arányosság biztosítása érdekében a számszerűen jelentősebb kisebbségek számára, amelyek az unió hivatalos nyelveit beszélik, mint például a magyart és a románt, ez azt jelentheti, hogy a középfokú oktatás lényeges részét kisebbségi nyelven biztosítanák. Különösen biztosítani kell, hogy az ukrán nyelv oktatásának megnövelése mellett elegendő hely maradjon a kisebbségi nyelven történő oktatás számára, amely lehetővé teszi a kisebbséghez tartozó diákok számára, hogy kielégítően magas szintű szóbeli és írásbeli nyelvi jártasságot érjenek el, amely lehetővé teszi számukra, hogy az összetett kérdéseket is az anyanyelvükön kezeljék.

A 7. cikkelyt módosítani kell.

125. Tekintettel a fenti megfontolásokra, a megfelelő megoldás minden bizonnyal a 7. cikkely módosítása, és a rendelkezés kiegyensúlyozottabb és világosabb megfogalmazása. (…)