A Kommentár című közéleti és kulturális folyóirat 2017. évi 2. számában jelent meg tanulmány Hány az óra, Vekker úr? Időzónák és politika Kárpátalján címmel.
A közlemény egy kárpátaljai sajátosságot, a hivatalos és helyi idő közötti eltérés mindennapi életben való használatát, az úgynevezett ’helyi idő’ identitásjelölő szerepét mutatja be egy riportkötet, több publicisztikai írás, valamint turisztikai kiadványok anyagaiból vett idézetek révén, illetve egy empirikus szociológiai kutatás adataira alapozva, valamint kárpátaljai települések nyelvi tájképének elemzése révén. A Fedinec Csilla (az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének tudományos főmunkatársa) és Csernicskó István (a Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont vezetője, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára) által készített elemzés bemutatja a jelenség történeti hátterét, jogi szabályozottságát, no és persze azt, hogy hogyan is mérik és jelzik az időt Kárpátalján a helyi, kárpátaljai lakosok.
A számos táblázat és diagram mellett több fotó segítségével illusztrálják a szerzők azt, hogy mit is jelent Kárpátalján az, ha valaki azt mondja, ’találkozunk délben, kijevi idő szerint’, és miként kell értelmezni azt, ha valaki úgy beszél meg velünk találkát, hogy ’várlak miszerintünk este hétkor’.
A jelenségről az Ungváron élő magyar író, költő, szerkesztő, Balla D. Károly Amikor Kárpátalján a Big Ben szerint harangoztak című esszéjében azt írta, hogy a Kárpátalján élő átlagember „soha nem állt át teljesen moszkvai időre. […] Ha magyarul szóltak hozzá, a magyar időt mondta, ha oroszul, akkor a moszkvait, függetlenül attól, hogy az ő órája mit mutatott.”
Az orosz GEO: Непознанный мир: Земля [GEO: Az ismeretlen világ: a Föld] turisztikai portálon Закарпатское время [Kárpátaljai idő] címmel jelent meg egy kárpátaljai riport , amely így kezdődik:
„Itt más az időzóna, mint Ukrajna más megyéiben. (…) Kárpátalján két időzóna van. A hivatalos: az ukrán, egy órányira nyugati irányba Moszkvától. A mindennapi: a közép-európai, még egy órányira nyugati irányba. Így is élnek az emberek. A legérdekesebb, hogy így is éltek. Ez a rend még a szovjet időkben is tartotta magát. Az Ilosvai járásban található Zaricsje (Zarichchya) községben vagyunk vendégségben a Vaszko családnál. Ivan Andrejevics azt meséli, hogy az 1980-as évek elején valamiért behívatták a járási székhelyre a rendőrségre, és ő meg is érkezett, ahogyan az idézésben szerepelt, 9.00-ra. Ott pedig kiderült: két órát késett. »De hát időben érkeztem, most van kilenc« – védekezett. »Tizenegy van már Moszkva szerint« – vágta az arcába a rendőr. »Én nem Moszkvában élek, hanem Kárpátalján« – jött a válasz.”
A Kommentár című folyóiratban megjelent elemzésből kiderül például, hogy rosszul értelmezi az alábbi fotón szereplő kiírást az, aki a táblán látható ukrán és magyar nyelvű szöveg alapján arra következtet, hogy a magyar alkalmazottak egy órával korábban kezdik és fejezik a munkát, illetve előbb mehetnek ebédelni, mint az ukrán dolgozók.