45 éves, de ma is aktuális: Beadvány nemzetiségi, oktatási és nyelvi jogainkról

Amint azt több forrásból, például „A 72-es beadvány – Nemzetiségi és oktatáspolitika a 60–70-es években a Szovjetunióban” című kötetből is tudhatjuk, kárpátaljai magyarok egy csoportja 45 évvel ezelőtt írásba foglalta a világméretű birodalom nyugati sarkába szorult piciny magyar közösség nemzetiségi, oktatási, nyelvhasználati és kulturális jogai érvényesítése során tapasztalt problémáit, sérelmeit. Ez volt a kárpátaljai magyarság történetében „Beadvány”-ként ismert dokumentum.

A Kárpátalja.ma beszámolójából kiderül, hogy szerencsés véletlen folytán a Beadvány egy eredeti példánya a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tulajdonába került. Mégpedig úgy, hogy Lőrincze Péter magyarországi üzletember – aki a Kárpátalján is ismert Lőrincze Lajos egykori nyelvművelő fia – e-mailben hívta fel Csernicskó István figyelmét arra, hogy a Központi Antikvárium árverésre bocsátja a dokumentumot. A Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont vezetője azonnal értesítette a hírről Orosz Ildikót, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektorát és Brenzovics Lászlót, a KMKSZ elnökét, akik úgy döntöttek, hogy a dokumentumnak Kárpátalján a helye. Ennek megfelelően a Rákóczi Főiskola nevében Császár István, a Történelem és Társadalomtudományi Tanszék oktatója tette a legmagasabb ajánlatot az árverés során. Azonban Bálinger Béla, a Központi Antikvárium vezetője a főiskolának ajándékozta a dokumentumcsomagot, melyet június 29-én a Rákóczi Főiskolán mutattak be az érdeklődőknek.

A nyilvános bemutatón részt vett Csernicskó István nyelvész, az ukrajnai és kárpátaljai nyelvpolitikai helyzet kutatója is, aki rövid hozzászólásában érdekes tényre hívta fel a hallgatóság figyelmét.

„Ha ezt az 1972-ben, tehát 45 esztendővel ezelőtt írott szöveget kicsit a mai viszonyokhoz, szóhasználathoz igazítva »frissítenénk«, például a »Kárpátontúli terület« kifejezést Kárpátaljára cserélnénk, és az akkor kötelező Lenin idézetek helyett például olyan európai egyezményekre való utalásokkal helyettesítenénk, mint mondjuk a Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartája, ez a Beadvány szinte egy az egyben ma is benyújtható volna az illetékes állami szervekhez” – mondta Csernicskó István.

Állítását az eredeti, 1972-ben keletkezett Beadványból vett idézetekkel támasztotta alá. A fent említett kötetben is közölt dokumentum 8. oldalán például ezt olvashatjuk:

A továbbtanulás legnagyobb akadálya az a megkülönböztetés, amelyben a magyar tannyelvű iskolák végzősei részesülnek (…) a felvételi során.

Majd a 9. oldalon így folytatódik a probléma ismertetése:

…nem lehet kritérium a felvételi vizsgákon a tökéletes orosz, illetve ukrán nyelvtudás. Hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy egy magyar anyanyelvű, tíz éven át magyar tannyelvű iskolában tanuló felvételiző nem versenyképes az orosz, illetve ukrán nyelvtudásban azokkal, akiknek az orosz vagy ukrán nyelv anyanyelvük, és középiskolai tanulmányaikat is anyanyelvükön végezték.

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola vezetése, a KMPSZ és a KMKSZ Ukrajna Oktatási és Tudományos Minisztériumának írott tucatnyi hivatalos levélben, nyilatkozatban, a Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont munkatársai pedig számos előadásban és (ukrán, angol, orosz, szlovák és magyar nyelvű) publikációban hívták fel a figyelmet arra, hogy az immár minden érettségiző számára azonos feltételek és követelmények mellett kötelezően előírt ukrán nyelv és irodalom független tesztelés jelenlegi formájában diszkriminálja, hátrányosan megkülönbözteti a kárpátaljai magyar tannyelvű iskolák tanulóit, akik – ukrán iskolát végzett kortársaikkal ellentétben – nem abból a nyelvből vizsgáznak, amelyen tanultak, és nem anyanyelvükből és nem anyanyelvükön teszik le ezt a vizsgát. (Lásd például:  https://real.mtak.hu/24435/1/Regio_kisebbseg_politika_tarsadalom_1998._9._evf._1._sz._u.pdf; https://real.mtak.hu/24851/1/Egy_megoldatlan_problema_az_allamnyelv_oktatasa_2004_u.pdf; https://real.mtak.hu/23691/1/Beregszaszi_Csernicsko_ukran_cikk_2005_u.pdf; https://real.mtak.hu/30452/1/2015_modern_trends_11_17_u.pdf stb.)

A Szovjetunió – amelynek vezetőihez 1972-ben a Beadvány szerkesztői fordultak – már 25 éve nem létezik, ám a probléma: a kárpátaljai magyar érettségizők hátrányos megkülönböztetése az 1991-ben függetlenné vált Ukrajnában is megmaradt.

„A 45 évvel ezelőtt megfogalmazott mondatokat ma is benyújthatnánk az illetékes vezetők felé, a lényeg sajnos nem sokat változott e téren” – mondta Csernicskó István, majd hozzátette: „Van azonban két különbség 1972-höz képest ma, 2017-ben: a beadványt most már nem Moszkvába, hanem Kijevbe kell címeznünk, és attól tartok, hogy ma már nem tudnánk magyarul benyújtani, hanem csak kizárólag ukránul.”

Kapcsolódó képek:

© 2024 Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont

Elérhetőségeink:

Postacím: 90202 Beregszász, Kossuth tér 6., Ukrajna, Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont

Telefon: +380 3141 429 68, 137-es mellék (külföldről),
illetőleg: 8 241 429 68, 137-es mellék (Kárpátalján belül)

Fax: +380 3141 234 62